tag:blogger.com,1999:blog-57406457035790047042012-02-17T04:28:48.601+01:00HA MAGAMBAN BESZÉLEK NÉHA KIHALLATSZIK, HA LE IS ÍROM ÉS MEGTALÁLOD, ELOLVASHATOD.Tarpataki Károlynoreply@blogger.comBlogger1221100tag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-1859207566400487312011-07-14T17:29:00.040+02:002011-07-19T17:06:58.022+02:00

Dühöng a kánikula, az ember fia, lánya megkukul. Július legkellősebb közepe, a forróság tűréshatár felett, az aszfalt szinte forr, az izlandi gejzírek és az iszapvulkánok rémképei táncolnak a szemem előtt. Letörlöm a patakzó izzadtságot porlepett homlokomról, és elmerengek az eltelt hónapokon. Itt a szoba relatív hűvössége még kibírható, és csak hitetlenkedve bámulom a fali hőmérőn a 28°C-t,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-35653824793083031542011-02-01T19:53:00.020+01:002011-03-07T20:14:29.649+01:00

Titokzatos félhomályban megbújó árnyékos szobasarok, egy íróasztal körvonalai rajzolódnak ki a LED-es lámpa közel homogén fényében. Külső zaj nem hallatszik, csak néha valami halk kaparászás, és mintha a tenger vagy a szél zúgna egyenletesen távol. Egy kis egérke szaladgál az asztal lapján önfeledten, ott azon is egy kis szőnyegfélén, furamód meg megáll, váratlanul oldalaz, mintha óvatosan

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-21291150862395483062011-01-24T18:40:00.028+01:002011-03-07T19:48:23.640+01:00

Váratlan vészes nyikorgás, fémes reccsenés, majd egy elhaló nyekk és egy meglepett jajszó. Majdnem sejre ültem, ha már éppen nem ültem volna, szemem, szám megállt a levegőben, a kezeim meg tátva maradtak. Azt szokták mondani, jobb ha leülsz mert olyat hallasz, vagy látsz, hogy csak na. Hát én nyújtogattam a nyakam mint a teknősbéka nagy hirtelen, mert kedves barátunk és vendégünk minden

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-78914068837968938272011-01-14T09:00:00.023+01:002011-01-24T09:29:56.861+01:00

Hűha! Majdnem teljesen elpirultam és váratlanul megrogytak a térdeim az agyamon végigfutó élveteg gondolattól, amikor arra a csodásan gusztusos rózsaszín husikára pillantottam. Micsoda érzékien ennivaló falat, kocsányon lógnak a szemeim, és gátlástalanul folyik a nyálam egy fénylő tócsába gyűlve. Aki sosem próbálta nem is tudja mit veszít ha ezt kihagyja, mert ez a mennyei gyönyörök netovábbja.

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-68320212639876571102011-01-10T22:48:00.012+01:002011-07-29T21:36:05.213+02:00

A csillagok megszámlálhatatlan özöne felségesen ragyog kristályszőnyeggel beterítve az egész horizontot. A tejút és néhány közeli csillag és bolygó szikrázóan kivirít a bársony háttérből, mint egy egy jelzőlámpa az égi országúton. A baj csak az, hogy mindez egyáltalán nem látszik az összefüggő vastag, opálos felhőrétegen keresztül. No de sebaj, a képzeletem féktelen delfinjei előtt úgy sincs

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-35988491870933263882010-12-27T23:47:00.019+01:002011-01-04T00:07:06.632+01:00

Vaníliás cukor, fahéj és reszelt citromhéj szédítő illatkompozíciója úszik ingerlően otthonunk légterében. A konyhából indulva hamarosan a hálószobába is betéved, táncra perdítve amúgy is felajzott szagló sejtjeimet. Ezek az illatok nekem és gondolom másoknak is mindig az ünnepekhez társulnak, főként így télidőben. Erről jutnak eszembe a gyerekkorom meghitt családi összejövetelei, a porcukros

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-21497765384059669512010-12-20T23:37:00.016+01:002011-01-03T23:44:18.150+01:00

Na most aztán elég volt, kész passz! Szépen összecsapkodva a tenyereimet, leporolom a csillagport a kezeimről, ahogy azt jól végzett munka után illik, és hátradőlök a nagy füles-fotelban a párnák közé a pattogó tüzű kandalló mellett. Íme itt a Karácsony dandárja és én miden fontosat és lényegeset elvégeztem talán. Azt hiszem nagyon elégedett vagyok magammal, csak el ne szálljak a nagy

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-19869151879936471002010-12-13T23:30:00.012+01:002011-01-03T23:35:14.161+01:00

Zümm, zümm, zümm – csak úgy röpködnek a mínuszok, a szél pedig bőszen dudorászik a kéményekben. Vidám kivágott nyári ruhákban pompázó hölgyek riogatnak minket a TV képernyőjén fagyos napokat jósolva az időjárás jelentésekben, már a látványuktól gúnárbőrös a hátam. Hol vannak már azok a lekvárzsibbasztó dögletes nyári kánikulai napok, amikor mit nem adtam volna egy marék hóért. Hát mit nem. Az

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-49799403508924784842010-12-06T23:06:00.013+01:002011-01-03T23:22:24.932+01:00

Óvatosan lépdelek a csúszós lefagyott gyér hóban, szemem rettenetesen káprázik a fene nagy díszkivilágításban itt a Nagykörút mentén. Alig látok, a sok csillogó villogó fényfüzértől, és ahogy befordulok a sarkon, majdnem levesz a lábamról a Karácsony megsemmisítő előszele. Szerencsére a zsebeimet dagasztó súlyos aprópénzek szegeznek a talajhoz. Szorosabbra gombolom a kabátom, és fulladásig húzom

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-49857406009731237222010-11-29T22:59:00.011+01:002011-01-03T23:04:31.758+01:00

Azt hiszem a térdeim is cidriztek, és az arcom is biztosan elsápadt, ha éppen látszott volna a sötétben, amikor gyermekkoromban falun megláttam az utcánkban valahol egy kerítésre kitett töklámpást. Erősebben szorítottam a nagyanyám kezét, és szaporában húztam hazafelé. A közvilágítás is csak néhány bágyadt izzóra korlátozódott a telefonpóznák tetején, így meglehetősen félelmetesek voltak a falusi

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-56282045903116699562010-11-22T22:39:00.021+01:002011-01-03T22:56:40.173+01:00

Nagyot szippantok a késő őszi középvárosi, szmoggal dúsított alpesti levegőből, belehunyorgok a napba, mely ugyancsak laposan és erőtlenül húz már a pályáján. Élvezném a csendet, de a szomszéd utcában most vágtat valahová egy üvöltő tűzoltó autó. Hallom a lassan elhaló szirénát aztán lassan helyreáll a csend, én előre hátra hintázok a sarkamon, majd szép lassan megindulok az utcán. Komótosan

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-15322800781023731962010-11-16T22:28:00.015+01:002011-01-03T22:36:31.794+01:00

Derűs vasárnap délelőtt van, novemberhez képest egészen jó idő, az ereszeken és a tetőgerinceken már csak a galambok topognak, a költöző tollasok már rég nem zajonganak, messzi földre elhúztak a hasukat süttetni a trópusi melegben. Ilyenkor kellemes az utcán téblábolni, nincs a hétköznapok zsúfolt és zajos forgalma. Azonban most séta helyett a lakásban szorgoskodunk a konyhapultnál, ebédre

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-74734281772107728492010-11-08T22:00:00.013+01:002011-01-03T22:05:45.945+01:00

Ma reggel ötször kellett kinyitni a szemem, hogy egyszer felébredjek. Mikor széthúztam a függönyt és nagy csörömpöléssel felhúztam a redőnyöket, azt hittem nem csináltam semmit, olyan sötét volt kint. Fúj, de utálatos ez az őszi szürkeség. Pár napja még bágyadtan, laposan de mégis élénken vágtak be a napsugarak, szinte napozni lehetett. Ilyenkor ész nélkül és boldogan tárjuk sarkig az ablakokat,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-76200187531686535582010-11-08T21:36:00.024+01:002011-01-03T21:47:01.677+01:00

Vidám, de diszkrét zsivaj tölti be az évek óta jól működő, szerintem korszerű konyhánkat, melyet a régi nappalinkban hoztam volt létre. Ülünk a nagy asztal körül, mindenki lát és hall mindenkit. Egyik oldalon a hi tech konyhapult, a másik oldalon íróasztalok, az ajtó mellett tároló és hűtő szekrények, az ablaknál virágok, egy rádió, a sarokban a sütőt tartalmazó középmagas szekrényen a TV, és

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-51142641118105257872010-11-01T21:48:00.022+01:002011-01-03T21:58:09.878+01:00

Feloldódva terpeszkedek a székemen, tekintetem vidáman ugrál egyik ismerős, kedves arcról a másikra, ritkán ülhetek így nagyobb családi körben a nagy étkezőasztal körül. A témák is változatosan térülnek, és mindenki büszke arra amit elért, vagy hamarosan elérni fog. Na, hát kedves ángyom asszony, eztán már lesz nekünk AMERIKAI konyhánk! – hasít a levegőbe egy bejelentés, és máris érdeklődés

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-90093120201140376582010-10-18T21:30:00.012+02:002011-01-03T21:35:09.640+01:00

Szemeim előtt színes hulahopp karikák ugrándoznak, sajgó végtagjaim mintha vészesen lelassultak volna. Egy szobát rendeztem csak át, igaz ráment a délelőttöm, de érzem, hogy nyikorognak a gömbcsuklóim, a lendületem jócskán megcsappant, és a gyomrom is furcsa zajokat ad. Nekidőlök az ajtótoknak, letörlöm a porral keveredett izzadtságot az arcomról és némi elégedettséggel sandítok végig a szobán,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-14748431747473056282010-10-09T21:23:00.014+02:002011-01-03T21:28:55.538+01:00

Baljós felhők gyűlnek az amúgy is rapszodikus kora őszi égre, bár én ebből mit sem érzékelek a kellemes meleg lakásunkban. Élvezem a csukott ablakon bevetülő erőtlenül pislákoló napfényt, már napokon keresztül csak a vigasztalan eső dobolását hallgattuk, az utcára is akkor mentünk, ha muszáj volt és a fűtést is aktiválni kellett. Ilyenkor legjobb itthon, már aki megteheti, hogy itthon dolgozzon a

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-5080603871109686032010-09-23T20:25:00.024+02:002011-01-03T21:01:19.141+01:00

Rutinos mozdulatokkal öltöm fel a konyhakötényt, kést ragadok és csak úgy repülnek a vidám szalonna és hagyma forgácsok. Aztán ropogós zöldpaprika és igézően piros paradicsom kerül sorra, mosás és csumázás után szintén kés alá kerülnek. Öröm itt a főzés, a magam tervei alapján kialakított konyhánkban, bár a mai eszemmel itt ott módosítanék rajta, főleg több fiókot tennék, hogy ne kelljen a földön

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-21916344633033228192010-09-23T18:48:00.003+02:002011-01-03T20:12:31.587+01:00

Feltartott orral, remegő orrcimpákkal és térdekkel állok a konyha közepén. Félig lehunyt párás szemekkel, elmélyülten elemzem a lassan úszó illatsávokat, az agyam rejtett bugyraiból előkerülnek az azonosító emlékmolekulák, és érzem lelkemben a fokozódó emelkedettséget, mondhatnám elemi boldogságot. A világon az egyik legjobb stresszoldó dolog (egy köteg pénz számolásán túl) a főzés, a maga

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-11994419413152259162010-09-13T14:48:00.000+02:002011-01-03T21:21:39.092+01:00

Szemrontóan szürke az ég, és mindjárt elpityeredik, esőkönnyeket hullajtva búnak adva a felhőkbe bujdokoló fejét. Ritkásan gyűl a nép a reggeli forgalomban, így hét közepén amúgy sem nagy a tülekedés, hát még ebben a napfénytelen, színtelen fakóságban még mintha annyira sem akarózna senkinek az orrát kidugni az eresz alól. A muszáj az muszáj akinek kell, sebtében lopakodik a munkahelyére, vagy

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-72565240936532049722010-09-05T14:38:00.000+02:002011-01-03T21:20:29.826+01:00

Oááá…, oááá…! fújom rendületlenül mert hiszen most ez az egyetlen dolgom, és igyekszem szépen cifrázni, csak azt tudnám, hogy az a nagy valaki abban a fehér micsodában miért lóbál a lábaimnál fogva. Miközben azt mondják szerencsésen megszülettem, és milyen nagy vagyok, de hogy a csudába jöttem ki abból a vékonyka nőből, szinte hihetetlen…? Hát bevallom, betyárosan össze vagyok törve, nem volt

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-2769129823049575472010-08-26T14:29:00.000+02:002011-01-06T19:49:31.864+01:00

Az álom még keveredik a valósággal, lassan befejezem a repülést a zöld folyó felett, lopva körözök kicsit, még látom a felejthetetlen naplementét, de valami kényszerít, hogy átlépjem az ötödik dimenzió határát. Nehezen eszmélek, az egyik felem még visszahúz a folyóhoz a naplementékhez és napkeltékhez a gyönyörű zöld burjánzáshoz és az örökmozgó, zajongó madárvilághoz, a holtág szagához. A valóság

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-32402352945462951352010-08-16T13:58:00.000+02:002011-01-06T19:47:41.012+01:00

Vidáman serceg a füstölt szalonna darabkákból kiolvadó aranysárga zsír a nyeles serpenyőben. A vágódeszkán előkészítve a durvára szelt hagyma, a kockákra vágott zöldpaprika, közte egy kis hegyes-erős is, és félkarikára aprított füstölt házikolbász vár a sorára. Nyaralásunk utolsó reggelijéhez készülünk, összekaparunk minden maradékot, semmit nem viszünk haza. Letelelt a nyaralás ideje, szép volt,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-19364739023537402012010-07-27T13:24:00.000+02:002011-01-06T19:41:47.257+01:00

Varázslatos, szédült napok voltak, csak úgy úsztunk az időben, és a nap is szikrázóan mellénk szegődött. Görögországi nyaralás kellős közepén voltunk, mi kell ennél több? Az egész egy folyamatos mámor volt, és nem a legrosszabb értelemben, de azért rendszeresen megkóstoltuk a görög tájak jellegzetes termékeit, a retzinát (gyantás gyenge bor), az ouzót (ánizsos párlat) és persze sok mindent amit a

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-28924818666743416182010-07-20T13:12:00.000+02:002011-01-06T19:40:48.985+01:00

Az izzadtság lassan végigcsorog a halántékomon, az arcomon, le a nyakamon és a csupasz hasamon egyesül a többivel. De mit szépítem, nem csorog, hanem ömlik, mondhatnám patakzik a víz rólam, és másokról is körülöttem. Eszeveszett ez a kánikula, aki teheti ilyenkor az Antarktiszra megy nyaralni egy jó kis kutatóállomásra spirituszlángon hóból teát főzni, vagy északra az eszkimókhoz orrot

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-23732492627200266912010-07-12T12:59:00.000+02:002011-01-06T19:39:39.964+01:00

Állok a szoba közepén, ráérősen törölgetem homlokomról az izzadtságot, a nap laposan tűz be a hatalmas ablakon a körülöttem laza rendezettségben heverő csomagokra. Többségében kisebb nagyobb, hosszabb rövidebb hullámpapír dobozok, és egy hengeres valami. Szusszanok egyet. Épp elég volt abba a viszonylag kicsi liftbe beügyeskedni a nagyobb, kétméteres darabokat, aztán felérve ki is kellett

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-69230970701103954152010-07-09T13:50:00.000+02:002011-01-06T19:45:46.525+01:00

A béka ijedtében bokán rúgja a sekély vízben sétálgató kócsagot, az meg felháborodásában csapkodva a levegőbe emelkedik, krákog néhány förtelmeset, majd lassan vitorlázva eltűnik a holtági kanyarban. A keszeg tátott szájjal mélán bámulja magát az éppen ott legelésző tükörpontyban, nem érti az egészet, de most amúgy is szomorú, mert az egyik öccse tegnap kapta be a legyet, sajnos egy horoggal

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-75203131529057931932010-07-07T09:20:00.000+02:002011-01-06T19:38:28.886+01:00

A szememet pihentetem, próbálok messze nézni mint a tengerészek. Nekik persze könnyű mert ott a végtelen víz, és a néha bizonytalan látóhatár, lehet mereszteni a szemeket. Itt lent a polgár városban sokkal bonyolultabb a helyzet, akármerre próbálok tekintgetni, valahol mindig valami belelóg a panorámába, talán csak a Gellért-hegy tetején a szobor fején ülve nem. Szóval nézek kifelé a nyitott

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-90361072460234406642010-06-25T08:26:00.000+02:002011-01-06T19:37:07.033+01:00

Szemkápráztató szépségek illegetik billegetik magukat a reggeli aranyos fényözönben melyet a felkelő nap fénye vetít szorgalmasan ébredő földünkre. A déli fekvésű gangon, ilyenkor szinte hallhatóan megindul az élet, ahogy a petúniák lassan kitárják szirmaikat az üdvözlésre. Persze tudom, hogy a napkelte, a nappal és az éjszaka relatív, hisz ciklikusan változik, és a földgolyónak mindig van olyan

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-2549738705611839452010-06-19T07:35:00.000+02:002011-01-06T19:35:56.507+01:00

A halántéklebenyeim berezonálnak a koncentrálástól, hogy lazán valami frappáns és értelmes gondolatcsírát préseljek ki közülük. Itt a nyakunkon a nyári szezon, az iskolai vakáció, a vízparti láblógatás, és kéne egy jó kis húzós cikk, valami, amit önfeledten, vagy éppen kajánul, guvadó szemekkel olvashatnak a nyájasok. Valami habkönnyű témát, hogy ne okozzon gyomorrontást, álmatlan éjszakákat, és

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-32175115120465038652010-06-10T07:20:00.000+02:002011-01-04T23:55:49.115+01:00

Kopp, kopp, bumm, bumm, csitt csatt. Reccs. Már meg sem hallom mi zúg a fejünk felett. Ha igazságos akarok lenni, akkor tulajdonképpen zene ez füleinknek. Persze, messzi földről hozzánk tévedt idegen hihetné, hogy valkűrök nehéz vértezetű csapata vágtat keresztül felettünk harci paripáin, poros padlásunkat használva kifutó pályának, majd a tüzes felhőkbe emelkedve páncéljaikat megszikráztathassák

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-11190881802891080052010-06-01T22:52:00.000+02:002011-01-04T23:54:23.646+01:00

Ez még a nagy tavaszi özönvíz előtt történt, amikor pár napig hét plusz egy ágra sütött a nap, és a fecskék is nagy lakberendezésbe kezdtek az eresz alatt. Persze a többi repdeső, verdeső és összevissza cikázó élőlényre is rájött a heves viszketegség, hogy fene nagy sürgölődésbe kezdjenek. Verőfényes, reggel volt, csak úgy győztem kapkodni a fejem a bevetődő napsugarak elől, reggeli tornának is

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-37677864233229345082010-05-21T22:41:00.000+02:002011-01-04T23:53:16.626+01:00

Önfeledten dobolok az ujjaimmal, a szívverésem szinkópával felel rá, a lelkem valahol a kettő között kifeszítve egy szivárvány függőágyon lebeg a mindenségben. Hímporos füleim mint rózsaszín pillangók szálldosnak egyik strófáról a másikra. A melódia éket ver felajzott hallójárataimba, a dobhártyáim féktelen rezgésre kelnek. Feneketlenül isszák magukba a ficánkoló, tekergőzve összefonódó dallam

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-61830966377850381302010-05-11T22:34:00.000+02:002011-01-04T23:46:03.491+01:00

Az egészséges életmód jegyében, a jó kinézet érdekében divatos és fáradtságos dolog látványos izomcsoportjainkra gyúrni. De, gyúrt-e már valaki a rágóizmaira? Hát direktbe talán nem de, nyugodtan mondhatom, hogy amúgy nagyjából mindenki, és megközelítőleg folyamatosan teszi. Emberek milliói rágcsálnak állhatatosan az étkező asztaloknál könyökölve, a büfékben állva, a képernyők előtt ülve a

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-60801122647265199662010-05-02T22:19:00.000+02:002011-01-04T23:44:31.749+01:00

Gyönyörű vasárnap délután, a tavaszi nap megpróbál érvényt szerezni magának, aranyos fények pattognak a konyhafalról körbe körbe, aztán szétgurulnak a padlón, mint eltévedt üveggolyók. Rutinos mozdulattal húzom fel az ingem úját, a víz gyöngyözve tör elő a mosogató csapjának perlátorán, végigkanyarog a rozsdamentes felületen, majd kutyogva tűnik el a rostélyos lefolyóban. Várom a megszokott,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-5830242201856195692010-04-25T22:11:00.004+02:002011-01-06T20:24:48.279+01:00

Jeges rémület markolja a szívemet és lelkemet, amint befelé araszolunk a belváros új sétáló utcáján. Hitetlenkedve bámulok körben a Kecskeméti utcának az egyetemnél kiszélesedő részére, és tovább, a Petőfi Irodalmi Múzeum felé amíg a szemem ellát. Látom a páromnak is akadoznak a léptei, és kapkod a levegő után, hogy megszólaljon, de bizony én is keresem a szavakat a döbbenetem méltó

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-47799791708712630542010-04-16T21:57:00.000+02:002011-01-07T03:47:35.162+01:00

Az esőcseppek hosszú mély kanyargós barázdákat vágnak az ablaküvegen, és a lelkemben. Nem vagyok depressziós, de valami fagyos mélabú vándorol tétován ide oda bennem. Néha megáll egy egy végtagomban, borzongatva elidőzik egy kicsit majd odébb áll. Lankadatlan dobolva hullik az áldás, mintha mindig is így lett volna örökön örökké. A széles bádog ablakpárkány többszörösére erősíti a becsapódó

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-3699589995202759212010-04-09T21:46:00.000+02:002011-01-06T20:09:16.815+01:00

Még láttam a Nyúl farkincáját a kanyarban megvillanni, ahogy szélsebesen tovarobogott, mögötte mindenütt szerteszét hagyva hevernek a színes tojáshéjak és jönnek a dolgos hétköznapok. A húsvéti főtt sonka és a foszlós kalács utolsó mennyei morzsáit is lenyelem, miközben már töröm a fejem, hogy mivel töltsem ki hasznosan a rengeteg szabadidőmet. Mehetnék talán golfozni a zöldbe, vagy pókerozni

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-75326506188392467642010-04-01T21:30:00.000+02:002011-01-06T20:08:08.940+01:00

– Hajjaj, sóhajtott egy nagyot a Nyúl, és kicsit nyögdécselve letelepedett az erdőszélen a fűbe, hogy némileg megpihenjen. Rettenetesen rosszul érezte magát. Innen, ahol a mezők is kezdődtek, jól le lehetett látni a völgybe, végig a szántások felett. Látszott a közeli falu néhány fák között bujkáló meszelt háza, távolabb a horizonton a nagyváros eget verő tornyai kéklettek. Szusszantott párat.

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-62059809652171949412010-03-24T21:01:00.000+01:002011-01-06T20:06:45.364+01:00

Itt a tavasz nem disznóláb, mondja a régi bergengóc szólás. A bergengócok pedig már csak tudják mitől döglik a tavasz, mert magostul eszik a cseresznyét, igaz annak még nincs itt az ideje, de ez őket egy cseppet sem zavarja. Minden esetre ismerik mi a kikelet, és már alig várják a nap hét ágra melegítő sugarait, amik végleg elkergetik a havat, és kibújhatnak a gyönyörű tarka, pompázatos virágok.

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-12671551485993717052010-03-18T20:36:00.000+01:002011-01-06T20:04:54.571+01:00

Mélán fekszem a gyűrött párnáim között, a rádióból és a szekrényből halkan szól egy halványlila blúz. Kint süt a nap, de tudom, hogy hideg van, a mennyezeten már egy árva őszi légy sem foglalatoskodik. Nehezen mozdulok, az izzadtságtól rám tapadt minden réteg textil, a levegőt nagy nehézségekkel szedem, a tüdőm sípol mint az Aquincumi víziorgona. Úgy érzem magam mint egy óriási cserebogár, mikor

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-71114575366516635692010-03-11T20:29:00.000+01:002011-01-06T20:03:33.387+01:00

Néhány óra előleget adott a tél a tavaszból, csendben duruzsol a Nap, aranyos, derűs, reggeli fénye mocorgatja a szíveket. A hálószobánk ablakai sarkig tárva, én még jó szokásom szerint nyújtózom egy két csavarosat, magamra húzom azért a takarót, a levegő még csalókán hűvös. Amíg szellőztetünk, mélán hallgatom az utca felszűrődő neszeit. Ide, a felső szintekre erősítőként, és többszörözve hozza

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-75299517012030815652010-03-02T19:35:00.000+01:002011-01-06T20:02:16.891+01:00

A lány odaadó és szerelmes pillantásától a szörny marcona szíve teljesen ellágyult, érezte, hogy valami régóta tartó sötét béklyó hullik le róla. Szinte hallotta amint az acélos abroncsok melyek eddig a lelkét szorították, most csengve, bongva szétpattannak. Már nem is emlékszik mikor érzett hasonló könnyebbséget és melegséget, talán amikor régen az édes mamája nagy, meleg biztonságot adó

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-5956371973288323292010-02-23T19:29:00.000+01:002011-01-06T20:00:23.350+01:00

Lazán masnira kötöm a sötétkék csíkos kötényem madzagját a derekamon, majd a konyhapulthoz lépve, könnyedén benyomom ujjammal ott fenn az egyik fényes gombot. Halk surrogás zendül, mint egy csokorba kötött dús erdei sóhaj, amint a szél folyamatosan borzolja a lombokat. A légáramlat lágyan cirógatja a rövidre nyírt hajamat, és élvezem ahogy a fazékból felszálló ezüstös páracsíkok eltűnnek a fém

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-91050501980436004932010-02-16T19:22:00.001+01:002011-01-06T19:58:47.704+01:00

Egyszer folt, hol nem folt, a visszaválthatatlan üveghegyeken innen, és az Óperenciás nagykörúton túl, folt egy egészen kicsike királyság. Nagyon egyszerű királyság folt, egy nagy várkastély legfelső emeletén, más kisebb királyságok mellett. Akkora folt az egész, hogy öt perc alatt körös körül és faltól falig, gyalog be lehetett járni az egészet. Amúgy folt benne minden rendesen, folt nagy kapuja

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-87079129141555792482010-02-08T19:11:00.000+01:002011-01-06T19:57:12.668+01:00

A lyuk olyan semmi, ami minél nagyobb, annál kevésbé van benne valami. Persze az az igazság, hogy a kis semmi meg a nagy semmi között tartalmilag és mennyiségileg tulajdonképpen nincs különbség, tehát bármekkora egy lyuk, egyformán nincs benne semmi. A lyuk jelentése maga az üresség. Jó, tudom, hogy lehet benne elvileg valami, például levegő, víz, és egyéb átmeneti anyagok, de gyakorlati

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-51957055066549577322010-01-31T19:04:00.000+01:002011-01-06T19:56:00.981+01:00

A redőny vidám zörgéssel szalad a tokjába, és kibámulnék a városra, de mintha kiradíroztak volna mindent, erős fehér fény vág az arcomba. A reggeli ébredéstől még kissé kába vagyok, de lassan tisztul zavaros tudatom és a lelkem is felvidul. A szemem bátortalanul fókuszál, de végre betölti a látóteremet a mindent elfedő hóesés. Egy gyönyörű varázslat tanúja vagyok, úgy érezem mozdulnom sem szabad,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-35284676669112399062010-01-25T18:45:00.000+01:002011-01-06T19:54:10.401+01:00

Hiába a hójelentés, és a mínuszok, nekem kiwizöld az ég, királykék a fű, és piros emberkék laknak a lila pettyes házikókban, zebracsíkos marcipán kutyákkal. Odabent tejeskávé színű falak habos tejszínnel, teavaj árnyalatú kanyar garnitúra szolgál üldögélni és heverészni, eperdzsem díszpárnákkal. A padlón, sóska mártás szőnyeg bélszínérmékkel, desszertnek magozott ropogós cseresznyebútorok

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-55686928607986148412010-01-14T17:59:00.000+01:002011-01-06T19:52:37.933+01:00

Színes karikák ugrándoznak a szemem előtt, a monitort is csak alig látom, szédülök, meg kell kapaszkodnom a saját hajamban. A számítógép csendesen duruzsol, már reggel óta verem a billentyűket, kintről halvány téli fény dereng, a háttérben szól az egyik kedvenc jazz rádióm. Munkával kezdődik ez a január is, örülnöm kellene, de mégis olyan furcsán érzem magam. Elgondolkoztató, hogy amikor a

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-1873933177547687232010-01-04T17:39:00.000+01:002011-01-06T19:51:21.100+01:00

Szinte lebegve állok a szoba közepén, a fény irányába hunyorgok, próbálok gondolni valami magasztosra. Ehelyett csak egy nagy üresség tátong bennem, na nem az üres ürességé, hanem a bármilyen lehetőségek ürességéé. A Karácsony és a Szilveszter is úgy tovatűnt, hogy már a felaprított és a kandallókban ropogva égő fenyők füstje is halvány emlék. A pezsgő ízének és a kijózanodásnak már se híre se

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-16940608928334712572009-12-31T00:12:00.000+01:002011-01-06T21:00:46.369+01:00

Húúúkk! A terem búráját, csak valaki rá ne lépjen a kezemre ebben a nagy nyüzsgő láberdőben. Mondhatom jól beletenyereltünk ebbe a 2009. évbe, mindjárt megyek is kezet mosni. De még nincs teljesen vége, mert hátra van a szilveszteri két fülön állás és a négykézláb járás, meg a szemkápráztatás. Már aki becsülettel elereszti magát és a barátait. Most itt kiteszem a tizennyolcas karikát, mert

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-48033955770303505912009-12-24T00:03:00.001+01:002011-03-09T21:47:45.097+01:00

Megilletődve, megkönnyebbülve és hulla fáradtan állunk a karácsonyfa fénylő aurájában, mint maratoni futó aki végre belihegett a célba, és utolsó erejével még ünneplőbe is öltözött. Az elektromos gyertya fénye világítja meg az áhítattól párás szemeinket, ahogy körbe álljuk a legszebb ruhájába öltöztetett fenyőt, a bejglisütéstől vérhólyagos kezeink önkéntelenül is keresik egymást. Bágyadt

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-9821138378906264292009-12-20T23:56:00.000+01:002011-01-06T20:58:25.129+01:00

Együttérzéssel bámulom a mérgezett egerek módjára, látszólag kaotikusan rohangáló humanoidokat, amint egyik üzletajtón be a másik áruházajtón pedig kifelé igyekszenek tömegesen, különféle batyukkal, csomagokkal vészesen megpakolva. Aztán futtában elhaladnak a köztereken sűrűn felállított ponyvasátrak és deszkabódék között és még jó néhány ígéretesnek látszó holmit rábiggyesztenek az amúgy is

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-16492868936288768562009-12-14T23:43:00.000+01:002011-01-06T20:56:58.819+01:00

Csodálatos kék bolygó volt valamikor, a Tejútrendszer egyik spirálkarján, a Nap nevű csillag harmadik pályáján keringve, ez az egyre szomorúbb sárteke. A szóbeszéd és a gyémántkristály memóriák szerint, amelyek még emlékeznek néhány adatfoszlányra a boldogabb időkből, Földnek hívták, vagy valami Terrának, és még sok másnak is nevezték az akkori soknyelvűségben, most már csak hivatalosan Penetra

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-41830132754063254742009-12-14T03:43:00.000+01:002011-01-07T23:25:24.395+01:00

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-37917860651262005952009-12-05T23:32:00.000+01:002011-01-06T20:55:44.815+01:00

Hajnali fél öt, még tök sötét, csak a rádiósóra digitális LED-es számlapja világítja képembe a múló perceket. Az agyam a semmi és az álom határáról kiszabadulva bágyadtan próbál észhez térni. Hosszú tapogató szálakat ereszt, és rögtön kezdi a kapaszkodóit mélyeszteni a valóságba, hogy ismét elhelyezkedjen a téridőben. A szemeim még erősen be vannak gyógyulva, nehéz lesz szétválasztani gyűrött és

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-9783950508929004462009-11-27T23:24:00.000+01:002011-01-06T20:54:12.043+01:00

- A látvány teljesen felajzott, a légzésem felgyorsult, a szívem egyre hevesebben ver, a szemeim mohón pásztázzák az előttem odaadóan heverő gyönyörűséget. Felségesen és teljes méretében nyújtózik végig a patyolat tiszta anyagon, mely ráncot alig vet, szinte légiesen lebeg felette. Pillantásom elidőzik a csábító vonalakon, alig tudok vele betelni, legszívesebben azonnal beleharapnék valamely

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-71285951060842060352009-11-20T23:13:00.000+01:002011-01-06T20:51:28.991+01:00

Alig észrevehető sóhajjal búcsúztak a virágok a még itt ott napfényes ősztől, és a mellükre hajtották fejecskéiket, érezve a lassan érkező könyörtelen telet. Ahogy aggódva végignézünk a gangon és az erkélyen, a virágládákon és a cserepeken, melyekben nemrégen még tombolt a zöld élet, hát bizony elszomorító látványt nyújtanak. A hajnalkák indái barnás fehérre száradva kígyóznak az ablak rácsára és

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-19469087320511280292009-11-10T23:04:00.000+01:002011-01-06T20:49:57.690+01:00

Joe lazán ugrik ki a Chevi kabrio kormánya mögül, az ajtót lusta kinyitni különben is így látta legutóbb az autós moziban, James Dean hajszálra így csinálta és neki rettenetesen jól állt. Csak reméli, hogy a lány titokban nézi az ablakból, vagy éppen kipillant, miközben igazítja a frizuráját. Ez lesz az első randijuk, vagy a második? Amennyiben az első annak számít, amikor a bálon találkoztak, és

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-35136878025279255392009-11-06T22:43:00.000+01:002011-01-06T20:48:39.230+01:00

Udvarom, udvarom szép kerek udvarom, nem söpör már többé az én gyönge karom... szól a gyönyörű népdal, de kinek van manapság szép kerek udvara. Volt e egyáltalán valaha ilyen a magyar paraszti portán? Esetleg a szérűskertben ahol a cséplőgépek feltalálása előtt ősi módszerrel tapostatták ki az érett kalászokból a gabonát körbe körbe járatva a lovakat, volt egy kör alakú térség, ami ugyan nem

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-47062916398914234942009-11-04T22:29:00.000+01:002011-01-06T20:47:18.589+01:00

A kefir színű ködben felsejlik a leeresztett csapóhíd, a mélyen vágott árkokat kerülgetve próbálom megközelíteni a házunkat. Már csak néhány buckán, és öles árkon kell átjutnom, aztán már otthon vagyok, de legalábbis beléphetek a biztonságot jelentő nagy kapun. Nem olyan egyszerű azonban a feladat, ostromállapot van, miközben cikkcakkban haladok, mennydörgésszerű dübörgés vesz körül, a föld pedig

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-38561198952898014242009-10-27T22:04:00.000+01:002011-01-06T20:40:41.137+01:00

Tikk takk, majd kitty ketty, és így megy ez végtelenségig, mondhatnám, az idők végezetéig amíg a szerkezet bírja cérnával, netán fogaskerékkel. Átlagos este villanyoltás után, már ki ki elhelyezkedett kedvenc alvási pozitúrájában, én leginkább oldalt, hogy csökkentsem a horkolás lehetőségét. Fekszem mélán az ágyon, és hallgatom az óra szakadatlan és könyörtelen neszezését. Másokhoz hasonlóan még

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-9994988034333820442009-10-23T21:56:00.000+02:002011-01-06T20:39:03.978+01:00

Áhítattal és megrendüléssel üljük körül a szegény megboldogult Csirke ravatalát, a díszesen megterített asztalnál, a hófehér porcelán tányérok és a csillogó evőeszközök körében. Utoljára láthatjuk így szépen ropogósra sülve, azon a díszes ezüsttálcán kiterítve, üde zöld salátával díszítve. Nehezen tudjuk visszatartani kitörni készülő könnyeinket és csorgó nyálunkat. Tudom, nagyon cinikusan

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-79225007896726850282009-10-21T22:21:00.000+02:002011-01-06T20:44:18.457+01:00

A páromat kutyuskámnak, a lányomat kiscicámnak hívom, és ezzel nagyjából ki is merül nálunk a családom és egyéb állatfajták című fejezet. Én is megkapom néha, hogy úgy eszem mint egy disznó, hogy el ne felejtsem evolúciós gyökereimet. Nem említem az otthonunkban velünk együtt élő, de rejtőzködő életmódot folytató apró lények, rovarok seregét, melyek többnyire láthatatlanok, és engem amúgy nem

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-49858518866583278182009-10-14T21:48:00.000+02:002011-01-06T20:37:35.601+01:00

Az eső vigasztalanul dobol a horganylemezes ablakpárkányon, az ég ólomszürke, napsugaraknak esélye sincs elérni a földet. A szél vadul tépi a még mindig zöldülő elképedt muskátlikat a balkonládákban, az idén még nem láttak ilyen zord reggelt. Kétségbeesetten kapaszkodnak a földjükbe. Most már tényleg itt az ősz, átmenet nélkül zuhant a nyakunkba, pár napja még rövidujjúban lehetett rohangálni,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-71648800297565151662009-10-07T05:18:00.000+02:002011-01-06T20:36:06.586+01:00

Tetyek vetyek, motyogatok, tyengetnek... Talán mindenki ismeri ezt a régi viccet, de aki nem az magára vessen. Tény, hogy undor munka a motyogatás, akarom mondani a mosogatás, talán a konyhai tevékenységek közül a legellenszenvesebb. Áll az asszony, vagy az ember, az utóbbit, ha éppen rá lehet szedni valami fondorlattal, a kezében egy iszamós szivaccsal, vagy ronggyal és a lehetőleg forró,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-46603914507525652882009-10-01T20:56:00.000+02:002011-01-06T20:34:30.151+01:00

A téma az utcán hever, mondják, de az enyém nem hever, hanem inkább üldögél, de leginkább kertészkedik. Ember az, tetőtől talpig, méghozzá tevékeny és hajthatatlan, a magának kiosztott és kialakított világában, itt a nagyvárosi nagy körút egy kicsinyke szakaszán. Nemrég figyeltem fel rá, ahogy a rendszeres és nem kényszeres délelőtti bevásárló egészségügyi sétáimat tettem. Igazából mégsem az

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-62149580480523756692009-09-22T20:41:00.000+02:002011-01-06T22:10:41.230+01:00

Az ember némi amnéziában azt is hihetné, hogy tavasz van, pedig csak a természet mutatja meg még egyszer utoljára fékezhetetlen erejét az őszi visszavonulás előtt. Persze tudom, hogy a déli féltekén, hasonló szélességi körön valóban az igazi tavasz kezdődik, de hát én most itt ébredezem kis hazánk felső harmadában, egy régi nagyvárosi bérház felső emeletén. Az álom odaszáradt morzsáit piszkálom

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-88059040667886564102009-09-20T20:32:00.000+02:002011-01-06T22:08:26.284+01:00

Minden madár fészket rak egyszer, legalábbis a kakukkot kivéve, de az emberfiókák is megtollasodnak idővel, szárnyat bontanak és hamarosan kényszert éreznek egy rakás fészekhez, hogy aztán beletojjanak. A mi családunkban is elérkezett az idő. Nem volt hiábavaló a térdig császkálás a nadrágizzasztó kánikulában az ingatlan ügynökökkel, az eredmény itt terpeszkedik előttünk, egy takaros kis

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-41789008491977528142009-09-10T20:18:00.000+02:002011-01-06T22:05:44.703+01:00

Csengetnek, hosszan és vészjóslóan. Úgy ugrom fel az ágyból, mint akit a darázs csípett, az elszakadt álmom fonalának kócos vége árván kalimpál a semmiben. Hajnali nyolc óra. Ki a fene neszez ilyenkor, nem ígérkezett senki, csak nem egy házaló? Ahogy az érzékeim és a tudatom tisztul, rájövök, hogy a közeli gimnázium reggeli csengetését hozta be a nyitott ablakon a szél. Hát igen, a gyerekeknek

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-60397176315892355512009-08-30T18:35:00.000+02:002011-01-06T22:01:18.396+01:00

A kiállítóterem ajtaja sarkig tárva, az ünneplő sokaság hullámzik, egy lila retikül próbál utat törni magának, magával vonszolva egy lihegő szőke démont aki hozzá van ragadva a füléhez. Az arany topánkáját úgy látszik kifogyta, mert állandóan el akarja veszíteni. Bent a műtérben már ismerősök, barátok, sors és művésztársak csevegnek keresztbe-hosszába, néha átlósan is, mindenki fel van ajzva,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-29270137205889447662009-08-19T18:22:00.000+02:002011-01-06T21:55:16.866+01:00

A dobok üzenete messzire hallatszik, a víz és a szél elviszi mindenfelé, gyülekezőre hívja a törzs tagjait, pontosabban egy vacsorával egybekötött féktelen zabálásra. Az óriási bográcsban rotyogó gyanús állagú massza nyálcsorgató illata és a tűz füstje szélsebességgel terjed. A környékbeli húsevő négylábúak, láncaikat tépve, felajzottan és nyüszítve rohangásznak fel és alá, orrukat magasra tartva

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-68985514188056283442009-07-31T18:09:00.000+02:002011-01-06T21:52:28.014+01:00

A hőmérő mindjárt szétdurran a hónom alatt, a higany majd kiveri az üvegszál végét, de a párom megnyugtat, hogy semmi komoly, ez csak az utazási láz. A többszörös vizes borogatás azonban rám fér, hiszen ötcsillagos kánikulai meleg van, zárt helyen, csak kisgatyában lehet létezni normálisan, különben rásül az emberre a ruha. Az íróasztalom alatt egy lavór víz, igazi tengeri sóval, és benne a két

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-38738880118486558442009-07-30T23:32:00.000+02:002011-01-06T21:49:38.045+01:00

Két kézzel integet, még lábujjhegyre is pipiskedik, hogy jobban lássam, mindent elkövet, hogy észrevegyem. Próbál az utamba kerülni, néha ugrándozik, mindenféle feltűnő és csábító külsőket vesz magára, zöld lombos ágakat lenget magasan, hogy felhívja a figyelmemet. Már korábban is reagálhattam volna az apró jelekre, a rejtett üzenetekre. E mailben is kaptam tájékoztató leveleket különféle

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-51299364989160994652009-07-29T23:24:00.000+02:002011-01-06T21:35:26.444+01:00

A legnagyobb gondossággal tűzöm a villám hegyére a formás kenyérdarabkát, majd apránként összeterelgetem vele a tányéromon terpeszkedő ínyencség sűrű, opálos szaftját. Ki tudok nyúlni az ilyen kajától, csak nyögök és lihegek mint annak idején ifjú házas koromban. Betegre tudom enni magam az ilyen BIO étkekkel. Nekem már az is BIO, hogy magunknak készítem az ebédet, vagy a vacsorát a piacon vett

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-18664807049627858982009-07-29T23:16:00.000+02:002011-01-06T21:33:11.583+01:00

Meglehetősen emelkedett a forróság, még a fedőt is ránk tették, hogy jobban puhuljunk. A saját levünkben főlünk, a keverést ránk bízták, jövünk-megyünk össze-vissza magunktól is. Ingatlan nézőben járkálunk, különben a bolond kóricálna itt a grillben, habár éppen elég nagy bolondság ha lakásvásárlásra vetemedünk ebben a júliusi kánikulában. A nap meredeken tűz, nem érdekli az üzlet, csak teker még

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-14586179151469551792009-07-22T23:06:00.000+02:002011-01-06T21:29:08.360+01:00

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt a mélység fölött sötétség volt, de Isten lelke lebegett a vizek fölött. Akkor azt monda Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-56128803301446121502009-07-16T22:53:00.001+02:002011-01-06T21:26:53.526+01:00

Zöldre válva markolom a száz éves, szecessziós kovácsoltvas korlátot, a lélegzetem el, a szemeim meg fel akadnak. Kényszeredetten állok meg pihenni, addig is kigyönyörködöm magam, jó alibi, hogy ezredszer is megnézzem milyen elképesztően szakszerű és esztétikus munkát végeztek a hajdani kőművesek ebben a vén házban. Mielőtt a karom végletesen megnyúlna, a lépcső pihenőjére eresztem a tömött

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-72372612083243245722009-07-08T22:59:00.000+02:002011-01-06T21:05:26.629+01:00

Apró szárnyak rebbenését hallom a hajnali csendben, mintha apró kolibrik gyülekeznének halaszthatatlan megbeszélésre. Már mindkét fülem nyitva van, felemelkedtek a valóságba, de a fejem még erőtlenül belelóg az álmok tengerébe és öntudatlanul hagyom, hogy a hullámok lazán ringassák. Valami titokzatos, huncut kis légáramlat csiklandozza a fülemet, végigkúszik a hallójárataimon, onnan átugrik az

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-21638417242117088262009-07-07T22:37:00.000+02:002011-01-06T21:23:26.262+01:00

Hát, hamm… fantasztikus ez a nyam-nyam-nyam, és e-hel-ké-hé-pe-hesz-tően fi-hi-no-hom. Hűűű, az egekbe repít ez a savanykás, valami egzotikusan jéghideg kovásznalt uborka, amint az érett belsejében rejtező leve a magokkal folyik le a számsarkán, meg a kezem szárán. Az álkapocs-csontomban érzem a könnyed roppanást, mely végigfut a koponyámon, és rezonálva visszhangzik, amint a metszőfogaim

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-91659948425071075682009-06-28T22:46:00.000+02:002011-01-07T00:12:45.132+01:00

Bódító zöldséges, currys, mazsolás, csirkehúsos rizs illata tekereg a fejem körül, vékony zamatcsápokat mélyesztve az orromba. A mikro-sütő halkan duruzsol, ablakán át látszik az étellel tele tál, amint vidáman forgolódik. Néhány perc és lejár a program, lehet ebédelni. Már erősen nyáladzom, a gyomrom is rendesen ricsajoz, régen volt már a reggeli, épp ideje feltankolni.Hétköznapra igyekszünk

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-1548729950090037312009-06-24T22:20:00.000+02:002011-01-06T21:08:05.617+01:00

Őrjítő a meleg. A tücskökbe beleszáradt a ciripelés és koppanva fordulnak le a világot jelentő deszkákról, akarom mondani fűszálakról. Már, ha ki nem égtek időközben, az a kis vegetáció is, melyet tavasszal gyeptégláztak a közeli parkban.A szalmakalapon keresztül is érzem a gyilkos sugarakat, szorgalmasan törölgetem magamat egy cafatos, vizes ronggyal, mely néhány órája még szépen vasalt

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-77254979160838411492009-06-22T22:39:00.001+02:002011-03-09T22:31:36.679+01:00

A barométerek és a kapitány ősi szimata is vihart jelez, a szikratávíró is egyre szaporábban recseg a közeledő villámoktól. A kormányos az erősödő széllel szembe fordul, a fűtők a kazánházban lejjebb veszik a tüzet, a tisztek rövid parancsokat rikkantanak, a matrózok rutinos mozdulatai szemmel szinte követhetetlenek. Mindjárt kitör a hurrikán, rögzíteni kell a rakományt és a poggyászokat, az

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-65607952756361189412009-06-13T22:34:00.000+02:002011-01-07T00:07:58.490+01:00

A szemeim előtt színes karikák és lángoló pontok ugrándoznak. A vágyakozás bennem az elviselhetetlenségig fokozódik, úgy érzem napról napra, újra és újra létre kell hoznom azt a misztikus kapcsolatot. Végtelen áhítat és mennyei izgalom árad szét bennem. Lassan, módszeresen végzem a ceremónia előkészületeit, kapkodásnak semmi helye, teljesen átadom magam a szellemi szférának.Fontos mozzanat

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-29100527060459487192009-06-12T22:28:00.001+02:002011-03-09T21:53:21.611+01:00

Pliccs, placcs és ezer kopp-kopp, minden felől vizes zajok férkőznek a fülembe.Ma is korán ébredtem, még mocorgok egy kicsit a paplan alatt, próbálok a másik felemre fordulni, de aztán amúgy is ki kell majd mennem, mert a természet szólít. Módszeresen végig nyújtóztatom tagjaimat, élvezem amint ropognak az ízületeim. A leeresztett redőnyön és a függönyökön keresztül is hallom az esőcseppek

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-1871442454443871892009-06-09T22:18:00.000+02:002011-01-07T00:02:17.037+01:00

Tövig rágom a körmöm veszett izgalmamban, a másik kezem görcsösen szorítja a nyitott könyvet, melyet olvasok, kövér izzadságcseppek gyülekeznek a csuklómnál, még szerencse, hogy a búvárórám van rajtam. Most a legizgalmasabb a történet. Éppen a menekülő tettesre próbálják rátörni a zsernyákok az ajtót, titokban idáig követték, és most igyekeznek lábujjhegyen rajta ütni.A feszültség óriási,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-12311855452944024592009-05-27T22:05:00.000+02:002011-01-06T23:10:35.046+01:00

A nap átszűrődik a hézagosan leeresztett redőny résein és tündöklő sávokat rajzol a szobában. A félhomályban állok feszülten, mint egy küzdelemre váró kung-fu harcos, félbehagyott mozdulataim a levegőben lógnak rezzenetlen, figyelek. Fülemet hegyezem mint a hiúz, a sokféle zajból csak a préda neszét próbálom kiszűrni, és minden apró mozgást igyekszem észlelni. Igen, ekkor megjelenik a lehetséges

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-8270012803365814722009-05-23T21:57:00.000+02:002011-01-06T23:07:50.627+01:00

VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍííííííííííííííííííííííííííííííííí... mondta végül a hófehér mosógép, majd néhány apró remegés után a forgó dob lassan megállt. Kigyulladt az End felirat, és úgy egy perc múlva, amikor a biztonsági mágneszár kiold, kivehetők az illatos tiszta ruhák. Hihetetlen jó érzés ez a magától értetődő komfort, a technika ilyen fokú kényelmet, időt kímélő és higiéniát

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-40243119006296243792009-05-21T21:48:00.001+02:002011-03-09T21:59:21.504+01:00

A kakas akkorát kukorékolt, hogy majd kiesett a száján a feje, a nap a feje búbját mutogatja, de nem kapkodja el a dolgot, pedig a tarajosok versenyt erőlködnek ebben az időzónában. Igazi harmatos reggel, a közeli fákon a madarak is rázendítenek, ahogy azt szokták. Nekem is motoszkál már az agyam, az álomképek lassan elszélednek a zajra, kávé illatát érzem valahonnan, ráérősen nyújtózkodom párat.

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-58572741429497360392009-05-14T21:41:00.000+02:002011-01-06T22:56:39.898+01:00

Óvatosan evickélek a kupacok között, zilált összevisszaságban keresztezik utamat a göncök, dobozokba gyömöszölt holmik, nippek, és színes zsineggel gondosan összekötött könyvek. Lábammal próbálom kitapintani az utat a szekrényig, de minduntalan elbotlom, miközben két kezem vállfákat markol, melyen ruhák lógnak. Néhány összecsavart szőnyeget lépek át amint támaszkodnak kissé megrogyva, léhán a

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-71617892360473711552009-05-12T21:31:00.000+02:002011-01-06T22:50:26.157+01:00

Megvillan a hosszú éles penge, kezem biztos kézzel húzza az ívet, pontosan ott ahol gondolom. Villám gyorsan, szinte rutinból cikáznak a mozdulatok, melyek rövidek, de hatékonyak. A vágások halálos pontossággal sorjáznak, és az anyag elválik az anyagtól, ahol kell. A szememmel szinte nem is követem, felesleges is lenne, hiszen a kezemmel érzem az egészet. Ezerszer tettem már meg ezeket a

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-77685781191746932722009-05-03T21:24:00.000+02:002011-01-06T22:48:26.194+01:00

„Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse! …” harsant a régi dal az idei május elsején is, a szervezett munkásság hagyományos ünnepén, kis hazánkban, és szerte a világ országaiban, más szöveggel, más dallammal, de hasonló tartalommal.Mielőtt még bárki is politikára kapcsolná át az agyközpontját, kérem ne tegye, mert nem arról akarok beszélni. Minden esetre az első Május 1. óta, a chicagói

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-81942717843307985962009-04-29T21:08:00.000+02:002011-01-06T22:43:40.720+01:00

A kicsinyke színház nézőtere félig sincs tele. A félhomályból kirajzolódik néhány ismerős fej, az első sorban középen ülnek a rokonok vidékről, oldalt a falszomszéd a nejével, másik oldalon a szemben lakó, aki tuti, hogy szokott kukkolni, most csendben szunyókál, gömbölyded felesége rosszalló pillantásai közepette. Hátrébb a sarki zöldséges asszony fessen kinyalva, amott régi ismerősök

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-64569442916535503332009-04-28T21:14:00.000+02:002011-01-06T22:46:29.908+01:00

Égzengés és földindulás, a zaj fülsüketítő. Mint az utasszállító repülőgép turbinája a motortérben hallgatva. Szélsebesen forog a henger, az anyag engedelmeskedik, megadja magát, porrá válik és eltűnik egy hatalmas feneketlen zsákban, mintha hat ördög lapátolná be egyszerre, gyorsított felvételen. Sok éves szakértelem mozdul meg az agyközpont operátor szegletében, parancsok futnak a hosszú

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-85990185953990843422009-04-27T05:25:00.000+02:002011-01-06T22:40:00.572+01:00

A nagymutató lassan kúszva éri el a 12-t, a szobában tapintható a félhomály, az árnyékok ijesztően megnyúlnak a beszűrődő fényben, a bútorok néha furcsán nyekkennek, mintha egy láthatatlan kéz lökdösné őket. Mélán ülök a fotelben, erőtlenül lóg a kézfejem a kopott könyöklőről, még jó hogy a poharat az előbb letettem. A hasam feszül mint az üstdob a többfogásos vacsorától, pihenek. Ilyenkor

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-15903383427727940492009-04-20T05:19:00.000+02:002011-01-06T22:37:47.849+01:00

Eolhárfaként muzsikálnak a kémények, a mély bőgő hangok hosszasan, kísértetiesen huhognak. Valahol egy rosszul bezárt ablakot rezegtet a vad tavaszi szél, amott üveg csörömpöl, ágak pattogását hallom, amint a ház előtti lombtalan fákat tépázza a vihar. Letört gallyak landolnak puffanva a parkoló kocsik tetején. Néhány zsindelyszilánk vágódik a járdába, szerencsére senkit nem talál, az utca

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-19176022166987104432009-04-09T05:15:00.001+02:002011-01-07T23:20:19.025+01:00

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázs-szőnyeg, egy szép perzsa futó, azaz nem csak volt, hanem megvan most is, hiszen naponta végig megyünk rajta, a lakásunk központi helyén díszeleg. Nem a legfiatalabb darab, de még tartja magát, és varázserejével még elrepít ahová csak akarom. Nem kell megújítani a forgalmiját, nem kell évszakonként gumit cserélni, nem kell leszállási és felszállási

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-71254651645824219882009-04-08T05:10:00.000+02:002011-01-06T22:32:50.641+01:00

Kitt és katt. Flegmán lökjük fel a villanykapcsolót és lőn világosság, vagy renyhén heverünk az új design pamlagunkon a nappaliban, várva, hogy valaki behozza a sörünket, miközben magától értetődően nyomkodjuk a házimozi távirányítóját. A hétvégén, vagy a szabadnapon fogjuk az elektromos barkácsszerszámot, és szanaszét vágjuk a nagyi kredencét, hogy aztán sok kicsi éjjeliszekrény legyen belőle.

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-24912943801240056442009-04-06T05:02:00.000+02:002011-01-06T22:29:36.633+01:00

Egyszer a Mikulás sétálgat az erdőszélen, éppen pihenő idejét tölti, a nagy Karácsonyi rumlinak, meg a farsangi vigasságoknak már se híre se hamva. Egy hosszabb szabadságot vett ki, lejött ide Délre és most egy kicsit álmodozik, csak úgy, kint a jó levegőn. Hallgatja a madarak trilláját, melyből Lapp-földön bizony elég nagy a hiány. Vidáman süti az áprilisi Nap, a bunda is lemelegedett róla,

Tarpataki Károlynoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5740645703579004704.post-55701431996551755002009-04-06T04:45:00.000+02:002011-01-06T22:26:19.606+01:00

Ding-dong, bing-bang, kling-klang, blang blang blang..., bling bling bling..., Átszellemülten hallgatom a szélcsengő hangját, valami furcsa, nem e világi atmoszférát teremt. A ritmus egyenetlen, nem kiszámítható, ahogy épp a szél fordul és a huzat átleng a lakáson a nyitott ajtókon, ablakokon keresztül. Ez a ritmustalan ritmus adja a misztikáját, mintha egy kapu lenne valamely másik dimenzió felé

Tarpataki Károlynoreply@blogger.com