Az örökifjú légypapír

A nap átszűrődik a hézagosan leeresztett redőny résein és tündöklő sávokat rajzol a szobában. A félhomályban állok feszülten, mint egy küzdelemre váró kung-fu harcos, félbehagyott mozdulataim a levegőben lógnak rezzenetlen, figyelek. Fülemet hegyezem mint a hiúz, a sokféle zajból csak a préda neszét próbálom kiszűrni, és minden apró mozgást igyekszem észlelni.

Fregoli a kis szalonban

VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍííííííííííííííííííííííííííííííííí... mondta végül a hófehér mosógép, majd néhány apró remegés után a forgó dob lassan megállt. Kigyulladt az End felirat, és úgy egy perc múlva, amikor a biztonsági mágneszár kiold, kivehetők az illatos tiszta ruhák. Hihetetlen jó érzés ez a magától értetődő komfort, a technika ilyen fokú kényelmet, időt kímélő és higiéniát biztosító vívmánya.

Villás reggeli

 

A kakas akkorát kukorékolt, hogy majd kiesett a száján a feje, a nap a feje búbját mutogatja, de nem kapkodja el a dolgot, pedig a tarajosok versenyt erőlködnek ebben az időzónában. Igazi harmatos reggel, a közeli fákon a madarak is rázendítenek, ahogy azt szokták. Nekem is motoszkál már az agyam, az álomképek lassan elszélednek a zajra, kávé illatát érzem valahonnan, ráérősen nyújtózkodom párat.

Cucc hátán cucc és stósz hátán stósz

Óvatosan evickélek a kupacok között, zilált összevisszaságban keresztezik utamat a göncök, dobozokba gyömöszölt holmik, nippek, és színes zsineggel gondosan összekötött könyvek. Lábammal próbálom kitapintani az utat a szekrényig, de minduntalan elbotlom, miközben két kezem vállfákat markol, melyen ruhák lógnak. Néhány összecsavart szőnyeget lépek át amint támaszkodnak kissé megrogyva, léhán a falnál.

Hull a könnyem mint a zápor

Megvillan a hosszú éles penge, kezem biztos kézzel húzza az ívet, pontosan ott ahol gondolom. Villám gyorsan, szinte rutinból cikáznak a mozdulatok, melyek rövidek, de hatékonyak. A vágások halálos pontossággal sorjáznak, és az anyag elválik az anyagtól, ahol kell. A szememmel szinte nem is követem, felesleges is lenne, hiszen a kezemmel érzem az egészet.

Éljen Május … !

„Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse! …” harsant a régi dal az idei május elsején is, a szervezett munkásság hagyományos ünnepén, kis hazánkban, és szerte a világ országaiban, más szöveggel, más dallammal, de hasonló tartalommal.

Mielőtt még bárki is politikára kapcsolná át az agyközpontját, kérem ne tegye, mert nem arról akarok beszélni.

Színről színre

A kicsinyke színház nézőtere félig sincs tele. A félhomályból kirajzolódik néhány ismerős fej, az első sorban középen ülnek a rokonok vidékről, oldalt a falszomszéd a nejével, másik oldalon a szemben lakó, aki tuti, hogy szokott kukkolni, most csendben szunyókál, gömbölyded felesége rosszalló pillantásai közepette.

Égzengés és fapadló

Égzengés és földindulás, a zaj fülsüketítő. Mint az utasszállító repülőgép turbinája a motortérben hallgatva. Szélsebesen forog a henger, az anyag engedelmeskedik, megadja magát, porrá válik és eltűnik egy hatalmas feneketlen zsákban, mintha hat ördög lapátolná be egyszerre, gyorsított felvételen. Sok éves szakértelem mozdul meg az agyközpont operátor szegletében, parancsok futnak a hosszú idegszálakon a kéz izmainak receptoraiba, hogy aztán leheletfinom kitérésekkel megmozduljanak az ízületek.

Zoknis kísértetek

A nagymutató lassan kúszva éri el a 12-t, a szobában tapintható a félhomály, az árnyékok ijesztően megnyúlnak a beszűrődő fényben, a bútorok néha furcsán nyekkennek, mintha egy láthatatlan kéz lökdösné őket. Mélán ülök a fotelben, erőtlenül lóg a kézfejem a kopott könyöklőről, még jó hogy a poharat az előbb letettem.

Táncoló tuják

Eolhárfaként muzsikálnak a kémények, a mély bőgő hangok hosszasan, kísértetiesen huhognak. Valahol egy rosszul bezárt ablakot rezegtet a vad tavaszi szél, amott üveg csörömpöl, ágak pattogását hallom, amint a ház előtti lombtalan fákat tépázza a vihar. Letört gallyak landolnak puffanva a parkoló kocsik tetején.

A perzsa futó

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázs-szőnyeg, egy szép perzsa futó, azaz nem csak volt, hanem megvan most is, hiszen naponta végig megyünk rajta, a lakásunk központi helyén díszeleg. Nem a legfiatalabb darab, de még tartja magát, és varázserejével még elrepít ahová csak akarom.

Rendetlen konnektorok

Kitt és katt. Flegmán lökjük fel a villanykapcsolót és lőn világosság, vagy renyhén heverünk az új design pamlagunkon a nappaliban, várva, hogy valaki behozza a sörünket, miközben magától értetődően nyomkodjuk a házimozi távirányítóját. A hétvégén, vagy a szabadnapon fogjuk az elektromos barkácsszerszámot, és szanaszét vágjuk a nagyi kredencét, hogy aztán sok kicsi éjjeliszekrény legyen belőle.

Csokinyukilás

Egyszer a Mikulás sétálgat az erdőszélen, éppen pihenő idejét tölti, a nagy Karácsonyi rumlinak, meg a farsangi vigasságoknak már se híre se hamva. Egy hosszabb szabadságot vett ki, lejött ide Délre és most egy kicsit álmodozik, csak úgy, kint a jó levegőn. Hallgatja a madarak trilláját, melyből Lapp-földön bizony elég nagy a hiány.

Böjti szelek

Ding-dong, bing-bang, kling-klang, blang blang blang..., bling bling bling..., Átszellemülten hallgatom a szélcsengő hangját, valami furcsa, nem e világi atmoszférát teremt. A ritmus egyenetlen, nem kiszámítható, ahogy épp a szél fordul és a huzat átleng a lakáson a nyitott ajtókon, ablakokon keresztül. Ez a ritmustalan ritmus adja a misztikáját, mintha egy kapu lenne valamely másik dimenzió felé.

Konstrumánia

Budapest, Őrs Vezér tér, délelőtt, fél tíz. A forgalom telített, araszolás, aztán a lámpák ritmusára némi nekilódulás. A gyalogosforgalom zömét az érkező metró és HÉV önti, hangyasorok menetelnek látszólag értelmetlenül, aztán itt ott tömörülnek és határozott irányokat vesznek. A túloldalon éppen két űrhajó száll le, az egyik lapos gyűrű alakú a másik leginkább egy háromlábú kerti grillsütőre emlékeztet.

Heppi bőrsz déj...

Szinte rázuhan a városra az este, míg hazafelé tartok, a lámpák villózva gyúlnak sorra. Fáradtan és kedvetlenül botladozom, a szatyor szinte húzza a karom. Hosszú volt a nap. Ez a vacak cipő is szorít, úgy látszik a bütyköm rendetlenkedik. Hiába, nem vagyok már húsz éves, amikor tíz óra kubikolás után, még végig táncoltam az éjszakát.

Kísérlet

1. A ketrecemre nem panaszkodom, már megszoktam a dimenzióit. Igazán hálás lehetek, hogy ebben az életprogramban részt vehetek. Az egész úgy van preparálva, hogy nem látszik semmilyen rács, zár, vagy elkülönítő konstrukció. Zseniálisan van megalkotva, belülről egy erősen elhasznált középpolgári lakásnak látszik, pedig egy nagyon fontos kísérlet színtere.

Enterprise űrhajó és a pörkölt küldetés

A visszaszámlálás elindult, az irányító panel előtt állok, szememet a a színesen világító ikonokra függesztem, minden adat a rendelkezésemre áll. Az ujjamat végigfuttatom a terminál tükörsima üvegfelületén és apró érintésekkel beállítom a paramétereket. Mozdulataimra halk sípolások igazolnak vissza, végül megérintem a startjelet.

Tavaszi zsongás

Huuú, fene essen a szúrós, goromba fajtájába, most mind összevérezte a kezem! Pedig már a régiek is megmondták, hogy nincsen rózsa..., de hát férfi embör nem maszatol, holmi kesztyűben dudálás, meg kényeskedés nem helyénvaló. Itt kemény kézzel kell bánni az ügyfelekkel a teljes fazonírozás végett. Ez a rózsatő teljesen megérett a drasztikus visszavágásra.

80 centi könyv

Rettentő bambán bámultam a bácsira, ahogy peckesen előadta a kívánságát. Még kacsintott is hozzá egy huszárosat. Az első meglepetés után a bokámtól indult felfelé az egyre feszítő kacaj, a fejemhez érve aztán kis híján kitört. Vigyor buborékok futkároztak le és föl a bőröm alatt, hevesen ostromolva a nevető izmaimat. Ilyet még addigi rövid életemben nem hallottam, a legütődöttebb haveromtól sem.

Makk ász

Utolsókat rúgja a tél, maholnap kitör a tavasz. Kint zuhog az eső, sivít a szél, a hőmérő még bőven tíz fok alatt. Kell, hogy legyen némi átmenet a havazás után, mert csak úgy nincs pofája hirtelen kitavaszodni az időnek, szereti kéretni magát. Bent a jó meleg szobában üldögélek és egy pakli régi kártyacsomagot babrálok.

Öreg szekrény nem vén szekrény

Szerényen álldogált a sarokban, mondhatnám szégyenlősen. Mozdulni nem nagyon volt kedve, félszegen és szorongva meredt maga elé. Egész figurája sötét volt, szinte fekete, mintha gyászolt volna valamit, vagy valakit, talán az eddigi életét, vagy valami furcsa szektás elkötelezettségből viselné a komor külsőt.

Forró nyomon

Az események minden kis részletére emlékszem, az adrenalin szintem felszökik, ahogy felidézem a történet mozzanatait. Régóta készültem a dologra, a nagy leszámolásra. Pontosan végiggondoltam, hogyan és miképpen fogom végrehajtani, mert már semmi más kiutat nem láttam, csak a totális megsemmisítést.

Hűhó

Nagy itt a hűhó, lágy gitárzenére pilinckáznak lefelé tömegesen a hópihék, a szinkron szinte tökéletes. A dob kellő szekvenciával megtámasztja és hozza a szinkópákat, lelkem rejtett üregei átszellemülten rezonálnak. Ülök a gépemnél a jó meleg szobában és megkísérlem leírni a leírhatatlant, ezt a fehér csodát ezt a tündérországot.

Ilyen a nájlon box

Állok a szorítóban, próbálom tartani magam, karjaimat felemelem, tovább kell küzdenem. Lépésről lépésre nyomulok előre, egyik sikeres akció a másik után, de érzem erőm elfogy, lankadok. Megtántorodom, térdeim megrogynak.

Zsiráf az előszobában

Szinte derékszögben tűz a nap, a levegő vibrál, a bennszülött kísérők az akácia árnyékába húzódtak a terepjáró mellé. Állok a sátor előtt, és távcsővel figyelek egy csordát. Jobb felől hiénakutyák ugatása hallik, talán beteg antilopra leltek, már a keselyűk is kilesték a jövendő koncot.

A kristálykocsonya legendája

Óvatosan mozgok a sötétben, lámpát nem használhatok, nehogy valaki észrevegyen. A hatalmas kétszárnyú faajtón még át kell jutnom, de félek, hogy a régi vasalat nyikorog. Óvatosan préselem át magam az ajtó résén. Izgatottságom fokozódik.

Varrógép a szekrényen

Zökkent még kettőt halkan, aztán a csodálatos szerkezet megállt örökre. A kerék fordulata félbemaradt, a tű megrekedt a felső holtponton, fénye hidegen ragyogott. A finoman kidolgozott himbák és rudazatok olajozottan csúsztak a végső pozícióba és nem mozdultak többé.

Álmatlan délelőttök

Próbálom számolni a bárányokat, de állandóan elugrálnak a szemem elől, megnyugvás helyett jól felhúzom magam. Így nem lehet aludni, pedig a székem kényelmes. Nem a legújabb design, valami hivatali selejtezésből jött az íróasztallal együtt, fillérekért (már nincs is fillér!), újrakárpitoztam és a magam kedvére formáltam.

Hullámzó asztal

Mint a Tiszalöki Vízlépcső, vagy Chichén Itzá teraszai álltak az összetolt, több részben megterített asztalkák, hogy elegendő hely legyen a púpozott étkes tálaknak, az itt-ott feldőlt poharaknak, a maszatos tányéroknak, meg a sáskahadnak, akik ismét és látható élvezettel gyűrték be szájukon családi konyhánk csúcstermékeit.

Megszólal a hatlövetű

A nyugdíjas mesterlövészek élvezetével húzom végig a tisztítórongyot a hidegen csillogó acélon, figyelem ahogy a fény játszik a fémen. Fantasztikus dolog egy ilyen hatlövetű, illik egy férfi kezébe. A szemem sarkából figyelem a fejleményeket.

Gyapjúzabálók

Hedonista banda, mármint én és a párom, mert csuklásig szeretünk heverészni a nap végén, azt sem tudjuk, merre tegyük kezünk lábunk főleg egy jóízű vacsora és egyebek után. A hálószobánk erre a célra kvalifikált, főleg, mióta olyan halászhálós függönyünk is van.

A tükör hízlal?

Hát garantáltan akkor sem hiszem el, ha valaki ott teszi le nekem a nagyesküt, vagy egy kanállal hadonászik, hogy márpedig itt helyben hasba szúrja magát, mert nem bírom elfogadni, hogy egy tükör hizlal. Tán képen is teremtem, hogy hagyjon már ilyen okkultista maszlaggal, felvilágosult félmaterialista vagyok némi tudományos fertőzöttséggel, engem nem ver át.

A lázadó kristálycsillár

Csúf volt szegény már az első látásra, sajnáltam is nagyon. Leginkább egy denevér és egy alumínium polip keverékének látszott, ahogy magányosan függött a hálószoba közepén. Termetes darab volt, és minden csápja végén kristálytányérkát szorongatott, bennük egy-egy elektromos gyertyával, éppen tizenötöt.

A mélabús szitakötő

Végtagjaim lazán lógnak ki a fotelből, mint spagettiszedőből a tésztaszálak, relaxálok. Leginkább csak bambulok, a délelőtti verőfény a hasamon landol, de fájdalmat nem érzek. Szemeim lazán kalandoznak a kis-szalon festményekkel zsúfolt falain, nyugtázzák a látványt, sorjázom a képeimet.

Háló a hálónkban

Szégyen ide szégyen oda, vagy egy évig nem volt függöny a hálószobánkon. Gondolom a szemben szomszéd is örült. Lehet, hogy nem kéne restellnem, hiszen van ahol ez kifejezetten trendi. Szélsőséges minimalista felfogás szerint még az ablaktok is zavarja a tiszta tér harmóniáját, hát még egy ilyen maradi dolog mint a függöny, amely gátolja a szem szabad szárnyalását, fogja a port, ráadásul ráncolódik.