A kiállítóterem ajtaja sarkig tárva, az ünneplő sokaság hullámzik, egy lila retikül próbál utat törni magának, magával vonszolva egy lihegő szőke démont aki hozzá van ragadva a füléhez. Az arany topánkáját úgy látszik kifogyta, mert állandóan el akarja veszíteni. Bent a műtérben már ismerősök, barátok, sors és művésztársak csevegnek keresztbe-hosszába, néha átlósan is, mindenki fel van ajzva, kipirult, vagy kifestett arccal.
Nagylábú házak
A dobok üzenete messzire hallatszik, a víz és a szél elviszi mindenfelé, gyülekezőre hívja a törzs tagjait, pontosabban egy vacsorával egybekötött féktelen zabálásra. Az óriási bográcsban rotyogó gyanús állagú massza nyálcsorgató illata és a tűz füstje szélsebességgel terjed. A környékbeli húsevő négylábúak, láncaikat tépve, felajzottan és nyüszítve rohangásznak fel és alá, orrukat magasra tartva, hogy minden illatmolekulát elcsípjenek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)