Utolsókat rúgja a tél, maholnap kitör a tavasz. Kint zuhog az eső, sivít a szél, a hőmérő még bőven tíz fok alatt. Kell, hogy legyen némi átmenet a havazás után, mert csak úgy nincs pofája hirtelen kitavaszodni az időnek, szereti kéretni magát. Bent a jó meleg szobában üldögélek és egy pakli régi kártyacsomagot babrálok. Egyszer csak a szemembe akad a Makk Ász, a Magyar Kártya egyik telet jelképező lapja, melyen egy vadász, vagy vándor melegszik egy kis tűznél, nagyon szép színes nyomaton. Lassan behunyom a szemem és regresszív hipnózisba merülök. Visszagondolok az ősemberi létünkre, a jégkorszakvégi zimankós telekre, a tűz felfedezésére. A törzs megfáradt, átfázott, zsákmánnyal megpakolt vadászaival együtt tértünk haza. A tábortűz köré telepedtünk le, hogy sebtében megmelegedjünk és élvezzük a sült bölényhús felséges illatát és ízét. Néztük a tűz táncoló lángjait és hagytuk, hogy a meleg átjárja testünket és lelkünket. Az egyetlen nyugodt és biztos pontok voltak a megfáradt emberek életében, a tűz köré szerveződött, társas tevékenységek. Évszázadok teltek és múltak hasonlóan, a tűz körül.
A barlangok, sátrak, jurták, kunyhók, kőházak, várak, polgárházak és a modern lakások alaprajzi és strukturális fejlődésével változott, finomodott a tűzrakás és a fűtés módja, technikája is, de megmaradt a központi szerepe. A középkortól elterjedt a kandalló sokféle típussal, mely ma ismét divatos és a fűtésen túl nagyon dekoratív lakberendezői elem. A hagyományos fatüzelés mellett használatosak a tiszta, energiatakarékos gáz és programozható elektromos változatok is. Mindegyik megoldásnál lényeges a nyílt láng látványa, illetve annak illúziója. Az ipari forradalom precíz öntési technikája divatot adott a különféle méretű és formájú vaskályhák elterjedésének, melyek sok típusán főzni is lehetett. Elegáns, hagyományos fűtési megoldás a cserépkályhák változatos világa, mely a kastélyok legpompásabb darabjaitól, a parasztkunyhók búbos kemencéiig sok változatban fellelhető. A működési elv mindnél ugyanaz. Fával és szénnel rakott tűz a samottbélést és a mázas cserépborítást feltölti hővel, mely aztán szép lassan, a helyiségbe és ránk sugározza a meleget. Városon, a vezetékes gáz elterjedésével, kedvelt lett a cserépkályha gázfűtéssel (Héra). Nekünk is ilyen volt, két szobában is, de bizony a keményebb teleken majd szétestek szegények, órákig erőlködtek, hogy megfelelő hőmérséklet legyen, aztán ha nagy szél volt, az ki is húzta a meleget és a pénzt a kéményen. Aztán, jó pár évvel ezelőtt váltottunk egy jóval korszerűbb és takarékosabb megoldásra, az egyedi, fali-gázkazán fűtésre (cirkó). Magunk döntjük el, hogy mikor és milyen meleget akarunk. Egy készülékkel több helyiség ellátható a radiátorokon keresztül, és még folyamatosan meleg-víz is van, a mosogatáshoz és a tisztálkodáshoz. A cserépkályhával szemben feltétlen előny a helynyereség mellett, hogy a szobák hőeloszlása is nagyon egyenletes az ablakok alatt elhelyezett radiátorok végett, és rendkívül gyors a felfűtési idő. Maga a készülék nagyon kis méretű és némi átfestéssel, megjelenésben is be tudtam integrálni a konyhai faliszekrények sorába.
Így került nálunk a falra a tábortűz, csendben és rendben teszi a dolgát, és a kényelmes melegben részvéttel nézem a makk-ász figuráját, aki egy égő rőzsenyaláb fölé tartja a hidegtől elgémberedett kezeit, valahol a havas pusztában.
2009. március 08.