A mélabús szitakötő

Végtagjaim lazán lógnak ki a fotelből, mint spagettiszedőből a tésztaszálak, relaxálok. Leginkább csak bambulok, a délelőtti verőfény a hasamon landol, de fájdalmat nem érzek. Szemeim lazán kalandoznak a kis-szalon festményekkel zsúfolt falain, nyugtázzák a látványt, sorjázom a képeimet.

Azok nem csak úgy képeim, hogy az én tulajdonom, hanem magam is festettem őket. Igen ez egy velem született elmebaj, festéket és ecsetet ragadni, majd mindenféle színes pacával elfedni egy szép fehér szűzi vásznat.

Tovább bambulok, szemgolyóim nyikorogva fordulnak egy-egy fokot bágyadt szemhéjam mögötti üregükben. Takarítani kéne, főleg a képeket, de moccanni sem bírok. Ha az ember (asszony) csak úgy kutyafuttában porszívóz, előfordul hogy közben nem figyel eléggé a tisztaságra. A falra akasztott dolgokra szépen észrevétlenül rakódik a kosz.

Szitakötő (olaj-vászon, 60x50cm)

Tekintetem döccenve megáll, megállapodik egy festményen, és szinte hallom a fejemben, ahogy a zoom zümmögve fókuszál. Bánatos szitakötő! Ez nem egy lájtos káromkodás, hanem a képem címe, igaz csak bánatos nélkül, de most nagyon szomorúnak látom. Nem találja a helyét, már rég nem itt kéne lennie. Csak eszi a por, bár enné máshol, de nem kell senkinek. Lóghatna, egy boldog vevőnél aki értékelné, illő helyre függesztené és időnként megpucolná. Háttérben vízparti táj, egy tiszai holtág, előtérben egy nagy szitakötő, mindezt vászonra festettem évekkel ezelőtt. Aranyozott keretben feszül, a sok szösz oda rakódott főként a felső peremére. Rövidesen erőt gyűjtök, hogy megszabadítsam a szennyeződéstől, de most leteper a lustaság.

Mélabús szitakötő és mélabús társai, az ihletett pillanatok eredményei arra készültek, hogy a kiállítótermeken kívül, az ízlésesen berendezett lakások, irodák, falait díszítsék és hirdessék a képzőművészet egyetemességét, és a művész zsenialitását. Most az enyémet.

A szitakötőmmel együtt szomorkodva, konstatálom a terjedő stílustalan divatot, a képtelenséget. A belsőépítészek és a lakberendezők többnyire nem gondolkoznak képekben, mármint a falakon. Tisztelet a kivételnek. Szakirányú tv-műsorokban és a szaklapokban sok esetben pöffeszkedik a sztár-tervező a képtelen falai előtt. Mindenféle trendi csempecsíkok, meg makro-újbarokk tapétamaradékok tarkítják a falakat, azok felületeit felszabdalva. Odaragasztott színes foltocskák, meg infantilis, idióta virágocskák virítanak néhol, az alkotóművészek keze által létrehozott egyedi alkotások, grafikák, festmények helyett. Az igényes alkotói termékeket, a nívós olajképeket, rajzokat a lakberendezésben sok helyről hiányolom, pedig a feng-shui is nagy fontosságot tulajdonít az igazi műveknek, emelik a lakás energiaszintjét (csi-jét). A kép stílusát nyilván majd a vevő és a tervező ízlése illetve az adott enteriőr hangulata dönti el. Vigyázni kell, azonban mert egyes áruházaink és néhány színvonaltalan kereskedő jóvoltából elszaporodott a vászon-olajfestményként hirdetett, szokatlanul olcsó, többnyire nyugatról importált sokszorosított bóvli.

Lassan érlelődik az elhatározásom, végre rozsdás ízületeim is megmozdulnak és számottevően lendületbe jön a testem. Elindulok egy rongy, egy tollseprű és némi tisztítószer után, hogy ismét rendbe tegyem mélabús szitakötőmet és társait, még egy kis időre.

2009. január 11.