Szóval egy évig nagyon trendi voltam, habár nem vagyok rá büszke, és a párom sem, de az ilyen ház körüli kreatív bolondériákat általában elegáns mozdulattal rám hagyja.
Addig szégyelltük a dolgot, felváltva nehogy elfáradjunk, míg rászántuk magunkat a függönyvásárlásra, de nem csak úgy hebehurgyán, kapkodva. Kényelmesen megvacsoráztunk, azt hiszem hekk volt rántva, burgonyapüré meg tartármártás. Néhány korty fahéjas teával leöblítettük és kényelmesen nekiláttunk a tervezgetésnek. Az már határozottan körvonalazódott, talán a halvacsora hatására, hogy alapfüggönynek egy halászhálószerű valamit szeretnénk. Minden cifraság nélkülit, amely átengedi a fényt, szellőztetéskor a levegőt, nem zavarja a kilátást, kívülről nem látnak be, és ínséges időkben halászni is lehet vele.
Még előzetesen volt egy titkos megbízatásom saját magamtól, hogy a száz éves karnisokat tudományos módon korszerűsítenem kell. A hálóhálószoba belmagassága közelít a négy méterhez, az ablakok is elég terjedelmesek. Az elődök, hajdan fényűzőnek számító aranyozott blondelkarnisokat (mint a blondelkeret) hagytak ránk, az idő azonban leamortizálta őket. Néhány napot elbíbelődtem velük, új dupla alusín a barkácsáruházból zajtalan műanyag görgőkkel, csavarok, rögzítők, és a régi töredezett gipszminták leverése. Nem volt értelme restaurálni, ahhoz túl hiányos és amúgy is régimódi lett volna a hálószobánk előkelően zavaros stílusához. A gipsz eltávolítása után egy óarany alapozófestés következett, majd száradás után fólia-aranyozás jött a fontosabb helyeken, feketével antikolva. Karnis ügy rendben, már csak fel kellett őket szerelni, így új korszerűbb felfüggesztést is kaptak.
A függönyöket az egyik patinás belvárosi méterárú üzletben választottuk ki, méretre varratással, itt volt olyan kedvünkre való bézs színű háló a hálónkba. A sötétítő függönyre nem volt kifejezett előképünk, de ugyanott találtunk egy kávébarna, kissé bőrhatású, határozatlan-mintás, mosható anyagot és nem tétováztunk. Most jön a feketeleves mert nagy könnyedén magamra vállaltam ennek megvarrását. Gyerekkorom óta tudok varrni, még a nagyanyám lábbal-hajtós Singerjén tanultam, naná, hogy álarcokat, meg indiántarisznyát készítettem magamnak. Szóval, varrom a sötétítő függönyt, dupla visszahajtás köröskörül, de először le is kell gombostűzni különben félremegy, aztán a géppel neki. Előtte jól be kell orsózni, hogy menet közben le ne fogyjon a cérna. Nem szaporítom a szót, egy hónapba került mire elkészültem, Pénelopé vászna ehhez képest smafu, 144 métert varrtam végig a géppel, hetente készült el egy. Végre felkerültek ezek is az alapfüggönyök elé, és nekünk nagyon tetszik. Talán nem vagyunk elég trendiek, de már van sötétítőfüggöny és háló a hálónkban, a szomszéd meg szomorú.
2009. január 10.
