Szóval ronda volt ez a csillár, pláne abban a zavaros konstellációban amely akkor a hálószobát uralta. A nóduszoknál a kapcsoló elemek feketére voltak lakkozva, ez még zavarosabbá tette a képet. Abszolút nem illett a főleg antik bútorokkal berendezett szoba hangulatához. Sokáig nem is tudtam mit kezdjek ezzel denevérnek álcázott rémes tengeri szörnnyel, inkább kerültem, mindenféle fejfájásra meg klimaxra hivatkoztam, hogy ne kelljen vele foglalkoznom. Egy szemernyi ötletem nem volt a vizuális borzalom megváltoztatására, a végleges eltávolításon kívül. Kidobni meg mégsem akartam, nem csak takarékosságból, hanem mert a szívem mélyén szövődött már valami furcsa ellentmondásos szimpátia és köztünk szólva veszettül tudott világítani. Csúfságában is olyan egyedi és különleges volt amilyet még nem láttam. Talán az alumínium fémes színe fogott meg, mely olyasmi mint nőknél a szőke haj, melytől általában elgyengülnek a térdeim. Heteken hónapokon keresztül csak messziről méregettük egymást míg egyszer csak belém csapott a felismerés. Egyből és ott helyben elterültem. A zsenialitásom nehéz terhe a parkettához lapított. Hát persze, figyelmen kívül hagytam, hogy mit akar a csillár, de most megtudtam. Lázadni akar, rá akar szakadni valaki fejére, elege van mindenből, ebből az áldatlan lógásból, a rondaságból és az egyedüllétből. Megnyugtattam, hogy óriási ötletem támadt, találtam neki egy jó partit, összeházasítom egy földönkívülivel, nem fognak unatkozni. Reménykedve bólintott.
Máris kiragadtam a hálószobából és eltökéltem, hogy ezután az ebédlő központi díszévé teszem. Ott amúgy is egy hi-tec beütéses amerikai konyhát akarok kialakítani amelyben elegendő fémes összetevő lesz, főzőlap, sütő, mosogatógép, bútorfogantyúk és egyéb nyalánkságok. Némi portalanítás után egyből festéklemaróval indítottam, kevés dörzsöléses rásegítéssel, mert a ronda festék ugyancsak ragaszkodott. A menyasszonyi ruha gyönyörű lett, már csak a vőlegény hiányzott. Életüket a nagy étkezőasztal fölött fogják leélni együtt, ahol lefelé is kell világítani, de az ő gyertyái mind felfelé állnak, kell még egy világítótest alulra is. A fémnyomó mester akit felkerestem, nem sokat tétovázott, terveim alapján villámgyorsan klónozott egy csodás alumínium ufó vőlegényt. Ezután jött némi szükséges átkábelezési ceremónia, és az egész egybekelést a nászéjszakával együtt hamar lezavartuk. A régi alsó zárókupak helyére és menetére került egy normál égőfoglalat és egy csavarral a boldog repülő-csészealj, hogy ezután lefelé vesse a nagy világosságot. Majdhogynem az egész mindjárt felszállt. Igazán gyönyörű lett ez a fémpolipdenevér-ufó házaspár, és most már nem lógnak együtt hiába. Nászajándékba kaptak egy energiatakarékos, futurisztikus, gyűrű alakú világítótestet, a lázadás már a múlté, csak a boldogság és a fény, fény mindenütt.
2009. január 15.
