Különben is szerte a Deltán meg a Spektrumon lógok, ott meg szó sem volt ilyesmiről. Most nehogy azzal jöjjön, hogy a Vidámpark, meg az Elvarázsolt-kastély trükkös-tükrei, hát persze, azok frankón meg vannak manipulálva, még látszik is messziről, ahogy pöndörödnek. Na de itthon, a saját tudományosan kaotikus otthonunkban, egy közönséges mezei tükör hizlal?Még tavaly ősszel elhatároztam, hogy egy új nagy tükör, polccal rádióval, kell a fürdőszobába. A régi tükör egy kicsi, fekvő, a sarkain csorbult, hasadozott, ráadásul elég magasan függött, épp csak a fejünket láthattuk. Megérett a cserére, az új legyen praktikus, stílusos és nagy méretű. Ez utóbbi fontos, mert utálom a kis méretű tükröket és a feng-shui sem tanácsolja, bár ez most mellékes. Soha sem értettem, hogy gyönyörű design fürdőszobákban hogy lehetnek szinte kéttenyérnyi tükrök, mert ilyeneket látok szaklapokban és másutt. Az ember, vagy az asszony csak ott pipiskedik a kis tükör előtt épp, hogy csak a mitesszereit ki tudja nyomkodni mert többet nem lát abban a nyamvadt kis tükörben, a falon a legdögösebb olasz mosdótál és metál csempe, de egy szemüveget vagy mobiltelefont nem lehet letenni sehová polc híján, a nagy flancos designban. A szaniternek olyan szép kavics formája van, sehol egy vízszintes, lerakó felület. Ezek a menő tervezők egy szál úszógatyában járhatnak és gyakorlatilag nincstelenek, mert nincs mit letenniük sehová, vagy legalábbis ezt várják el másoktól. Na persze, a szép tiszta vonalak, hát nagy ívben gondolok rájuk. Büntetném, ha valaki nem felhasználóbarát dolgot tervez. Ehelyett jól megfizetik és még hírnevet is kapnak.
No, de térjünk vissza az én új zseniális tükrömre. Méricskéléssel kezdtem a falon, optimális méret és miegymás, aztán a rajzpapír és irány az asztalos, aki megcsinálta a keretet. Közben a barkácsáruházban megvettem a polcokat, a nikkelezett konzolokat, és egy műszaki üzletben a kifejezetten polc alá gyártott rádiót. Ekkor még boldog voltam és sovány. A keretbe az üveges betette a tükröt, itthon lepácoltam a fa részeket és összeszereltem az egészet. A polcok kialakításánál az volt az alapötletem, hogy ne egy darab legyen keresztbe, mert az ketté vágja a látványt, másrészt gyakran lefejelem, így két kisebb polc került a széles masszív keretre mellmagasságban. Aztán felszereltem a kis órás rádiót is, mert szeretünk a kádban ülve, zenét hallgatni.
Ekkor még mindig boldog voltam és tudtommal sovány. A tükör kész, csak fel kell szerelni. Nem nagy ügy, a salakfalba tipli sem kell, csak úgy megy bele a csavar, még egy kis igazítás és kész, majd az esti fürdésnél debütál. Eljött az idő, dobom le a fürdőköpenyt, ebben a tükörben már térdig nézhetem magam, de ekkor földbe gyökerezett a lábam. Már nem vagyok boldog, nem vagyok sovány, úgy látom egy nagy dagadt állat vagyok. Soha nem hittem volna el, de ez a tükör tényleg rettenetesen hizlal.