Oldalak

Villás reggeli

 
A kakas akkorát kukorékolt, hogy majd kiesett a száján a feje, a nap a feje búbját mutogatja, de nem kapkodja el a dolgot, pedig a tarajosok versenyt erőlködnek ebben az időzónában. Igazi harmatos reggel, a közeli fákon a madarak is rázendítenek, ahogy azt szokták. Nekem is motoszkál már az agyam, az álomképek lassan elszélednek a zajra, kávé illatát érzem valahonnan, ráérősen nyújtózkodom párat.
Mosdás és öltözés, aztán reggeli készítés. Hétvégén többnyire valami tojásétel, vagy főtt virsli, kolbász mustárral, tormával, némi zöldség gazdagon, és forró teával. Ülünk a villa teraszán, kezemben villa, és megtámadni készülök az előttem párolgó rántottát. Még a villás farkú fecskék is elhallgatnak az eresz alatt amint a felkelő nap sugarai szikrázva megvillannak a lesújtani készülő villámon.
Villásreggeli. Lehetne persze kanalas, vagy késes reggeli is, de így nevezték el, mert leginkább villa kell hozzá, habár a főtt kolbászfélét szeretem csak úgy kézzel enni, parasztosan. Nálunk gyermekkoromban falun, fontos étkezés volt a reggeli. Reggel mint a király... ! idézgették a régi bölcsességet, és ehhez is tartottuk magunkat, és ha nem is volt minden nap kezdetén villás az étkezés, de feltétlenül fontos volt, hiszen egész napi fárasztó munka várt a család. Nyáron, amikor nem volt iskola én is mentem a földekre, vagy a szőlőbe a nagyanyámékkal, hiszen nem volt kire hagyjanak. Nagyobb koromban a falubéli suhancokkal meg a huncut lányokkal napszámban kapáltunk, vagy málnát szedtünk, mikor mi volt, ezzel kerestünk egy kis zsebpénzt. Fontos volt tehát, hogy ne üres hassal menjünk el hazulról. Természetesen nem műkajákat ettünk, és nem is müzlit, hanem a vidéki élet természetes termékeit, terményeit. Zsíroskenyeret, vajaskenyeret, házi sütésű vekniből, házi szalonnát, kolbászt, sonkát, disznósajtot, háztáji zöldpaprikával, paradicsommal, újhagymával, házi túróval, és még sorolhatnám. Forró teát ittunk hozzá, vagy friss tőgyszagú tejet a szomszédból. Aztán jártunkban keltünkben kerítettünk mellé gyümölcsöt is. Időnként jött igazi villásreggeli, többnyire valami sült tojásétel formájában. Kedvencem volt a frissen pirított füstölt házisonka szelet, esetleg tükörtojással. Néha akadt egy kis gombapörkölt a kertben szedett gombából is. Egyáltalán nem voltam jó evő gyerekkoromban, de a disznóságok fogyasztására szívese vállalkoztam és ezt ma is tartom. Ennek dacára mindig alacsony volt a koleszterinszintem.(?)
Városba költözésünk után is, édesanyám mindig gondoskodott róla, hogy ne menjek el rendes reggeli nélkül az iskolába, ami azt jelentette, hogy nem egy szimpla kiflit vagy gabonapelyhet kaptam kakaóval, amit amúgy is utáltam, hanem valami tápláló vajas, felvágottas vagy szalámis kenyeret. Nem voltunk különösebben jómódúak, de anyám ezt fontosnak tartotta, és hasonló igénnyel tízórait is csomagolt, valami gyümölccsel.
Ezt a reggelizős szokást azóta is tartom, és a mostani családom java is szépen csatlakozott, reggeli nélkül nem kezdünk napot, még utazáskor sem. Sok embernek a kávé felhörpintése a reggeli, amit nem helyeslek, de ez az ő magánügyük. A szállodákban sem véletlenül adják a komplex kontinentális reggelit, sokféle összetevőből.
A reggeli gyors és felfordulás mentes elfogyasztására nagyon alkalmas, a manapság divatos lakberendezési megoldás a konyhapult, vagy konyhasziget megfelelő részén kialakított reggeliző asztal, többnyire magasított, úgynevezett bárszékekkel. Így nem kell a nagy étkező asztalt megteríteni, erre használni. Számtalan kiváló példát látunk a szaklapokban, magam is terveztem, nem egyet.
Aki még nem tette, próbálja ki a villásreggelit mint a király... Király!

2009. május 21.