Majd egy óvatlan partvisnyél szórakozik velem keresztbe dőlve, próbára téve az amúgy is fáradt porhüvelyemet, és a lemerülni készülő idegrendszeremet. Lassan három hete kezdtük el a lakás felújítást, pontosabban csak egy szobáét, amely azért elég nagy, hogy padlóra vigyen minket, minden szempontból, főleg a fizikai és lelki megpróbáltatások terén. Mindezt persze úgy, hogy a napi munka is meglegyen. Utólag örülök, hogy csak egy ilyen részfeladatba vágtunk bele. Senki nem gondolná, hogy milyen hihetetlen mennyiségű dolog tud előkerülni a szekrényekből a helyiség előzetes kiürítése során. Most a sikeres munkálatok után ezeknek jó részt vissza kéne menniük, de mintha kintlévőségükben megszaporodtak volna, mert sehogy sem akarnak visszaférni. Talán még be tudom préselni ezt a néhány göncöt a szekrénybe, aztán sort kerítünk a dobozok tartalmára is, de közben jól át kell válogatni mit tartunk meg, muszáj ritkítani az állományt. Már az elején elhatároztuk, hogy ez alkalommal, egy füst alatt, megszabadulunk a felesleges dolgainktól is.
Nem könnyű azonban megválni régi értéktelen, semmire sem jó, de a szívünkhöz nőtt holmiktól, mintha az ember a lelkéből szakítana ki egy-egy darabkát. Hiába, szinte mindig működik az ősi birtoklási vágy, amit megszereztünk, nehezen bocsájtjuk el. Csak kifejezetten kemény belső küzdelem árán, a felettes én józan ráhatására enged a primitív neander-völgyi, vagy még mélyebben rejtező hüllő agyunk, hogy kieressze karmaiból a már amúgy is cafatokban lógó zsákmányt. Én is csak jó néhány éve, a feng-shui tisztító és rendező elveinek megismerésével fogtam fel a selejtezés fontosságát, és kezdtem el tudatosan eltávolítani a birtokomban lévő számomra már nem szükséges, esetleg kinőtt ruhákat, rég nem használt tárgyakat. Még így is szűkölve válok meg néhány kedves darabtól. A műveletet nehezíti, hogy ezekhez a dolgokhoz sokszor fontos emlékek, érzelmi szálak is fűződnek. Sajnos idővel muszáj megszabadulni tőlük, ha helyet szeretnénk az újaknak, és hogy élhető legyen a lakásunk, hiszen a szekrények, polcok, gardróbok befogadó képessége általában véges. Talán jó lenne, ha lenne elég tároló hely egy házban, ahol minden új tárgy, ruha és miegymás elférne a régivel együtt? 
Ennek a valóságban nincs igazán értelme, a használaton kívüli holmikkal kár terhelni az életünket és nagy alapterületet is igényel. Általában az elégséges tárolás megoldása az egyik legfőbb probléma a lakberendezésben. Nehéz kialakítani esztétikus, barátságos enteriőrt nagy ruhásszekrényekkel, főleg egy átlagos méretű, vagy kisebb lakásban, és az emberek többsége ilyenekben lakik, ahol a rakodóhelyek kialakítása mindig nehéz kompromisszum. A minimál stílus például kifejezetten irtózik a behemót bútoroktól, de élni itt is kell. Fiatalon még nagyjából egy sporttáskára való holmival beérjük, csak legyen egy kégli, meg egy nagy matrac és egy zenegép. Aztán jön az együttélés, a házasság, a gyerekek és elkezdenek szaporodni a cuccok, melyek csak gyűlnek és gyűlnek az évek során, a családban mindenkinek személyre szólóan. Egyszer azonban minden háztartásban elérkezik az idő, hogy erőt vegyünk magunkon és megszabaduljunk a múlt hordalékaitól. Lehessen normálisan és kényelmesen pakolni a szekrényekben, hogy ne legyen cucc hátán cucc és stósz hátán stósz az otthonunk rejtett zugaiban, és a padlón szanaszét.
Ennek a valóságban nincs igazán értelme, a használaton kívüli holmikkal kár terhelni az életünket és nagy alapterületet is igényel. Általában az elégséges tárolás megoldása az egyik legfőbb probléma a lakberendezésben. Nehéz kialakítani esztétikus, barátságos enteriőrt nagy ruhásszekrényekkel, főleg egy átlagos méretű, vagy kisebb lakásban, és az emberek többsége ilyenekben lakik, ahol a rakodóhelyek kialakítása mindig nehéz kompromisszum. A minimál stílus például kifejezetten irtózik a behemót bútoroktól, de élni itt is kell. Fiatalon még nagyjából egy sporttáskára való holmival beérjük, csak legyen egy kégli, meg egy nagy matrac és egy zenegép. Aztán jön az együttélés, a házasság, a gyerekek és elkezdenek szaporodni a cuccok, melyek csak gyűlnek és gyűlnek az évek során, a családban mindenkinek személyre szólóan. Egyszer azonban minden háztartásban elérkezik az idő, hogy erőt vegyünk magunkon és megszabaduljunk a múlt hordalékaitól. Lehessen normálisan és kényelmesen pakolni a szekrényekben, hogy ne legyen cucc hátán cucc és stósz hátán stósz az otthonunk rejtett zugaiban, és a padlón szanaszét.2009. május 14.
