„Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse! …” harsant a régi dal az idei május elsején is, a szervezett munkásság hagyományos ünnepén, kis hazánkban, és szerte a világ országaiban, más szöveggel, más dallammal, de hasonló tartalommal.
Mielőtt még bárki is politikára kapcsolná át az agyközpontját, kérem ne tegye, mert nem arról akarok beszélni.
Minden esetre az első Május 1. óta, a chicagói munkások szerencsés választásának, és az égieknek köszönhetően, ez az ünnep mindig szép derűs napra esett, legalább is mióta az eszemet tudom. Amúgy a tavasz is most kapcsol fel turbó fokozatba, mert lassan már igencsak gatyára lehet vetkőzni, de minden esetre sortok, bermudák tömkelege lepte el az utcákat, bennük lötyögő fenekekkel. Én már a hagyományos értelemben a munkásosztályból kiestem, ráadásul önfoglalkoztató (Szép mi?) vagyok, így már csak kedvtelésből, vagy nosztalgiából keresném fel, Budapest valamely hagyományos majális forgatagát. Sört és általában alkoholt nem nagyon iszom, a főtt virslit meg már olyan drágán adják a ligeti sátrakban, hogy az nem önfoglalkoztatónak való. Ettől függetlenül, a párommal talán tettünk volna egy erőtlen kísérletet, hogy lazán elvegyüljünk az ünneplő tömegben és meghallgassunk néhány menő énekest a nagy-színpadon, vagy sorba álljunk a wc-nél, de úgy döntöttünk, hogy az idén akad jobb dolgunk is.
Minden esetre az első Május 1. óta, a chicagói munkások szerencsés választásának, és az égieknek köszönhetően, ez az ünnep mindig szép derűs napra esett, legalább is mióta az eszemet tudom. Amúgy a tavasz is most kapcsol fel turbó fokozatba, mert lassan már igencsak gatyára lehet vetkőzni, de minden esetre sortok, bermudák tömkelege lepte el az utcákat, bennük lötyögő fenekekkel. Én már a hagyományos értelemben a munkásosztályból kiestem, ráadásul önfoglalkoztató (Szép mi?) vagyok, így már csak kedvtelésből, vagy nosztalgiából keresném fel, Budapest valamely hagyományos majális forgatagát. Sört és általában alkoholt nem nagyon iszom, a főtt virslit meg már olyan drágán adják a ligeti sátrakban, hogy az nem önfoglalkoztatónak való. Ettől függetlenül, a párommal talán tettünk volna egy erőtlen kísérletet, hogy lazán elvegyüljünk az ünneplő tömegben és meghallgassunk néhány menő énekest a nagy-színpadon, vagy sorba álljunk a wc-nél, de úgy döntöttünk, hogy az idén akad jobb dolgunk is.
A legutóbbi írásaimból sejthető, hogy nemrég, részleges lakás felújításra adtuk a fejünket és pénzünket, ami nagyon rendben lezajlott és a minőségre sincs egyenlőre panaszunk. Azonban az ilyen nagyszabású lakás-design akciók kényszerű velejárója, hogy az illető helyiségből, egy időre mindent ki kell pakolni. A kiürítés sem kis feladat, nálunk három napot vett igénybe, de a visszaköltözés sem piskóta. A múlt hét közepén vonultak el a parkettázók, és egy nap száradást hagyva a lakknak, éppen kapóra jött a munka ünnepe, hogy munkával, azaz visszapakolással töltsük az időt és az egész hétvégét, beleértve az Anyák-napját is, mely most nagyon közel esett elsejéhez. Mivel sikerült a tervezéssel és a kivitelezéssel egy teljesen új hangulatot és atmoszférát adnunk az enteriőrnek, megérdemelt annyit a dolog, hogy nem csak úgy visszahányjuk lapáttal a holmikat ahol előzőleg voltak, hanem előtte minőségi és mennyiségi selejtezést végezzünk. Az ilyen nagy felfordulással járó otthon rendezgetések kiváló alkalmat adnak, hogy átnézzük ruhatárunkat, a könyveinket, a polcokon összegyűlt csetreszeket, ajándékba kapott szörnyű, ízléstelen figurákat és a felesleges dolgoktól megszabaduljunk. Már csak a tavaszi megújulás és a feng-shui jegyében is. A tervezésnél vezérelv volt a kínai térrendezés szabályainak alkalmazása. Mivel ez a szoba a hírnév báguá területére esik, és mellette a pénz és gazdagság báguá területe nálunk alaprajzilag egy az egyben hiányzik, piros színű falakkal emeltük a helyiség energiáját. A szomszédos, hiányzó területet, majd egy tükör fogja pótlólag virtualizálni, illetve néhány megfelelő témájú festmény erősíti azon a falon. A piros falszínt indokolta még, hogy a bútorok zöme fehér illetve krémes, magnólia színű, így egy nagyon kellemes és markáns kontraszt jött létre. Mivel a száz éves parketta is felújításra került, úgy döntöttünk, hogy a nagy, mindent elfedő szőnyegeket sem tesszük vissza, hanem hagyva a padlót érvényesülni csak köralakú, halványzöld ágyelő szőnyegeket teszünk le. A hétvége kimerítő volt, de boldogan gyönyörködünk, és új terveket szövünk.
Itt volt május elseje, és mi tőlünk telhetően, tevékenyen megünnepeltük.
2009. május 03.