Tele has

Szemeim előtt színes hulahopp karikák ugrándoznak, sajgó végtagjaim mintha vészesen lelassultak volna. Egy szobát rendeztem csak át, igaz ráment a délelőttöm, de érzem, hogy nyikorognak a gömbcsuklóim, a lendületem jócskán megcsappant, és a gyomrom is furcsa zajokat ad. Nekidőlök az ajtótoknak, letörlöm a porral keveredett izzadtságot az arcomról és némi elégedettséggel sandítok végig a szobán, mely most új arculatával mutatkozik. A bútorok és tartalmuk átrendezése mellett a takarítani is kellet, hogy minden a szép tiszta új helyére kerüljön.

Az én váram

Baljós felhők gyűlnek az amúgy is rapszodikus kora őszi égre, bár én ebből mit sem érzékelek a kellemes meleg lakásunkban. Élvezem a csukott ablakon bevetülő erőtlenül pislákoló napfényt, már napokon keresztül csak a vigasztalan eső dobolását hallgattuk, az utcára is akkor mentünk, ha muszáj volt és a fűtést is aktiválni kellett. Ilyenkor legjobb itthon, már aki megteheti, hogy itthon dolgozzon a kellemes klímájú szobában és ahogy múlik az idő fölöttem, egyre inkább szeretek a lakásban lenni, az otthonunkban, a várunkban, ha nem lenne muszáj, ki sem dugnám az orrom.