Szemeim előtt színes hulahopp karikák ugrándoznak, sajgó végtagjaim mintha vészesen lelassultak volna. Egy szobát rendeztem csak át, igaz ráment a délelőttöm, de érzem, hogy nyikorognak a gömbcsuklóim, a lendületem jócskán megcsappant, és a gyomrom is furcsa zajokat ad. Nekidőlök az ajtótoknak, letörlöm a porral keveredett izzadtságot az arcomról és némi elégedettséggel sandítok végig a szobán, mely most új arculatával mutatkozik. A bútorok és tartalmuk átrendezése mellett a takarítani is kellet, hogy minden a szép tiszta új helyére kerüljön. Tenni kell valamit, konkrétan fizikailag, izomerővel is, ahhoz, hogy körülöttünk valami, mondjuk az otthonunk állapota megváltozzon, kedvünkre alakuljon, szépüljön. Az indok nagyjából 
mindegy. Lehet komplett újjáépítés mert egy régit leromboltunk, ne agy Isten valami tragikus körülmény miatt házunk összedőlt vagy vészesen roskadozik, és itt állunk a szabad ég alatt otthontalanul. De az is lehet, hogy csak a lakásunk valamely szegletével nem vagyunk megelégedve. Lehet ábrándozni csak úgy fejben, tervezgetni papíron, számítógépen, a végeredmény ugyanaz, meg kell fogni a munka végét egyedül, a családdal, barátokkal, vagy segítőkész emberekkel karöltve. Az ok lehet rajtunk kívülálló kényszerűség, természeti vagy ipari katasztrófa, de akár egyéni kezdeményezés, belső indulat, valami új létrehozására lakó-komfortunkat illetően, és hogy tető legyen a fejünk felett. Lehet persze építészekre, szakiparos kivitelezőkre, belsőépítészre, meg lakberendezőre bízni sok mindent, de ha valaki igazán magának akarja érezni iperedő otthonát, nem árt, ha maga is megköpi a tenyerét, és szerszámnyelet ragad, még ha az egy seprőnyél is. Nem kell persze mindenáron belekontárkodni a szakik dolgába, de lehet a kezük alá dolgozni, így szaporább a munka. Akár így akár úgy, az ilyen tevékenységekhez a céltudatos izomerő nélkülözhetetlen, az izomerőhöz márpedig energia kell. Az energiát bizonyos időközönként pótolni szükséges, fel kell tölteni a szervezetünk akkumulátorait. Mielőtt többen tiltakozóan felhördülnének, elárulom azt a 
nyilvánvaló tényt, hogy a szellemi munka is iszonyatos energiákat képes felemészteni, igényelni. Tapasztalom, hogy az íróasztalomnál ülve amikor órákig fontos munkán dolgozom, egy idő után ugyanúgy megjelennek a szemem előtt azok a bizonyos színes hulahopp karikák. Testünk energiaraktárainak legősibb és legtökéletesebb újratöltési módszere az alváson kívül, a megfelelően ütemezett étkezés. Ennek minőségébe, tájjelegű és egyéb vonatkozásaiba nem bonyolódnék bele. Száz szónak is egy a vége, az effektíve dolgozó népet, a melóst szabályos időközönként rendesen etetni kell. Természetesen nem a monstre féktelen zabálásokra gondolok, ami után az ember mozdulni sem tud, és bambán néz mint egy jóllakott napközis. Szétvetett végtagjaival tehetetlenül terpeszkedik mint egy partra vetett bálna, és csak a szeme pillantásával tudja elhajtani a legyeket. Nem is szaporítom a szót, legutóbb a csevapcsicsa nevű délszláv eredetű étellel revitalizáltam magam, és tüntettem el az ugrándozó színes karikákat a szemem elől. Nagyon egyszerű elkészíteni, tulajdonképpen a hamburger ősmintája. Kétszer darált sertés, marha, birka, vagy mindezt vegyesen húst sóval, borssal és egy kiskanál szódabikarbónával, kevéske vízzel összegyúrunk. Nagyjából ujjnyi kolbászkákat formázunk és hirtelen kisütjük. A szigorú hagyomány szerint faszénparázson roston, de itt városi körülmények között redős grill-lapon, teflon serpenyőben kevés zsíron is kitűnő. Az eredeti szokás szerint melléje az apróra vágott lila-hagyma nélkülözhetetlen, de legyünk kreatívak. Én wokban készült sült lecsós vegyes-zöldséggel tálaltam. Evés közben még, jó csípős paprikakrémmel is 
kenegetem a falatokat. Hogy miért éppen csevap? Egyrészt, mert a fasírozottal ellentétben nem tartalmaz zsemlyét. Én a táplálkozásomból szinte teljesen száműztem, néhány bűnös ritka alkalomtól eltekintve (…palacsinta), a keményítő alapú szénhidrátokat (gabonák, burgonya stb.) az egészségemnek hónapok óta így sokkal jobban megfelelő. Másrészt a lekevert massza a hűtőben 3-4 napig jól elvan, csak a szükséges mennyiséget sütjük ki frissen. Nagyon jó (rántás és habarás nélküli) főzelékekhez feltétnek, de ehetjük csak nyers alapanyagokból (hagyma, paprika, paradicsom, uborka…) összeállított salátákkal is. A húsmassza fűszerezésével is lehet kísérletezni, eltérve az ősi recepttől. Lehet még beletenni curryt, oregánót (szurokfű), fokhagymát stb. Egy biztos, hogy a világ sokkal derűsebbé válik számunkra, pozitívabb lesz az életszemléletünk, nagyobb a jövőbe vetett bizakodásunk, és az otthonunkat is jobban élvezzük, ha nem korog a gyomrunk, és tele a has.
mindegy. Lehet komplett újjáépítés mert egy régit leromboltunk, ne agy Isten valami tragikus körülmény miatt házunk összedőlt vagy vészesen roskadozik, és itt állunk a szabad ég alatt otthontalanul. De az is lehet, hogy csak a lakásunk valamely szegletével nem vagyunk megelégedve. Lehet ábrándozni csak úgy fejben, tervezgetni papíron, számítógépen, a végeredmény ugyanaz, meg kell fogni a munka végét egyedül, a családdal, barátokkal, vagy segítőkész emberekkel karöltve. Az ok lehet rajtunk kívülálló kényszerűség, természeti vagy ipari katasztrófa, de akár egyéni kezdeményezés, belső indulat, valami új létrehozására lakó-komfortunkat illetően, és hogy tető legyen a fejünk felett. Lehet persze építészekre, szakiparos kivitelezőkre, belsőépítészre, meg lakberendezőre bízni sok mindent, de ha valaki igazán magának akarja érezni iperedő otthonát, nem árt, ha maga is megköpi a tenyerét, és szerszámnyelet ragad, még ha az egy seprőnyél is. Nem kell persze mindenáron belekontárkodni a szakik dolgába, de lehet a kezük alá dolgozni, így szaporább a munka. Akár így akár úgy, az ilyen tevékenységekhez a céltudatos izomerő nélkülözhetetlen, az izomerőhöz márpedig energia kell. Az energiát bizonyos időközönként pótolni szükséges, fel kell tölteni a szervezetünk akkumulátorait. Mielőtt többen tiltakozóan felhördülnének, elárulom azt a nyilvánvaló tényt, hogy a szellemi munka is iszonyatos energiákat képes felemészteni, igényelni. Tapasztalom, hogy az íróasztalomnál ülve amikor órákig fontos munkán dolgozom, egy idő után ugyanúgy megjelennek a szemem előtt azok a bizonyos színes hulahopp karikák. Testünk energiaraktárainak legősibb és legtökéletesebb újratöltési módszere az alváson kívül, a megfelelően ütemezett étkezés. Ennek minőségébe, tájjelegű és egyéb vonatkozásaiba nem bonyolódnék bele. Száz szónak is egy a vége, az effektíve dolgozó népet, a melóst szabályos időközönként rendesen etetni kell. Természetesen nem a monstre féktelen zabálásokra gondolok, ami után az ember mozdulni sem tud, és bambán néz mint egy jóllakott napközis. Szétvetett végtagjaival tehetetlenül terpeszkedik mint egy partra vetett bálna, és csak a szeme pillantásával tudja elhajtani a legyeket. Nem is szaporítom a szót, legutóbb a csevapcsicsa nevű délszláv eredetű étellel revitalizáltam magam, és tüntettem el az ugrándozó színes karikákat a szemem elől. Nagyon egyszerű elkészíteni, tulajdonképpen a hamburger ősmintája. Kétszer darált sertés, marha, birka, vagy mindezt vegyesen húst sóval, borssal és egy kiskanál szódabikarbónával, kevéske vízzel összegyúrunk. Nagyjából ujjnyi kolbászkákat formázunk és hirtelen kisütjük. A szigorú hagyomány szerint faszénparázson roston, de itt városi körülmények között redős grill-lapon, teflon serpenyőben kevés zsíron is kitűnő. Az eredeti szokás szerint melléje az apróra vágott lila-hagyma nélkülözhetetlen, de legyünk kreatívak. Én wokban készült sült lecsós vegyes-zöldséggel tálaltam. Evés közben még, jó csípős paprikakrémmel is kenegetem a falatokat. Hogy miért éppen csevap? Egyrészt, mert a fasírozottal ellentétben nem tartalmaz zsemlyét. Én a táplálkozásomból szinte teljesen száműztem, néhány bűnös ritka alkalomtól eltekintve (…palacsinta), a keményítő alapú szénhidrátokat (gabonák, burgonya stb.) az egészségemnek hónapok óta így sokkal jobban megfelelő. Másrészt a lekevert massza a hűtőben 3-4 napig jól elvan, csak a szükséges mennyiséget sütjük ki frissen. Nagyon jó (rántás és habarás nélküli) főzelékekhez feltétnek, de ehetjük csak nyers alapanyagokból (hagyma, paprika, paradicsom, uborka…) összeállított salátákkal is. A húsmassza fűszerezésével is lehet kísérletezni, eltérve az ősi recepttől. Lehet még beletenni curryt, oregánót (szurokfű), fokhagymát stb. Egy biztos, hogy a világ sokkal derűsebbé válik számunkra, pozitívabb lesz az életszemléletünk, nagyobb a jövőbe vetett bizakodásunk, és az otthonunkat is jobban élvezzük, ha nem korog a gyomrunk, és tele a has.2010. október 18.
