Titokzatos félhomályban megbújó árnyékos szobasarok, egy íróasztal körvonalai rajzolódnak ki a LED-es lámpa közel homogén fényében. Külső zaj nem hallatszik, csak néha valami halk kaparászás, és mintha a tenger vagy a szél zúgna egyenletesen távol. Egy kis egérke szaladgál az asztal lapján önfeledten, ott azon is egy kis szőnyegfélén, furamód meg megáll, váratlanul oldalaz, mintha óvatosan körülnézne, majd hirtelen hátraugrik.
Aztán újra előrébb merészkedik, miközben hosszú farkincája lazán fodrozódik utána.
Rettentő hosszú ez a farkinca, követni is fárasztó amint a vége eltűnik valahol hátul, egy kábel rengetegben. Egérnek elég szokatlan kinézetű szerzet ezüstös színével, furcsa billentyűkkel gombokkal tarkítva. Nem zavartatja magát, csak ropja gépies csusszanós táncát, aztán néha meg meg torpanva halkan kattan egyet. Vagy kettőt gyorsan, mikor milyen kedve tartja. Lidérces fény tölti be az asztal középső harmadát, egy lapos szögletes valamiből árad mely a falnak látszik támaszkodni, de mégis mintha a levegőben lebegne, csak közelebb lépve látszik hogy egy szál lábon áll, mint egy gólya madár. A szögletes valami csak egyre világít, de mintha a fényben történne is valami. Mindenféle színes ábrák terjeszkednek szerte, meg ákombákom irományok sűrű sorokban, aztán mintha ott jobbra ugrálna valami, egy pici ablakban meg emberek szaladgálnak és a kezüket lengetik. Aztán jön egy kis nyíl mint a nyúl, villámgyorsan lecsap, egy halk éles kattanás, és egy varázsütésre minden teljesen megváltozik. Egy szempillantás alatt újra cserélődik az egész színes miskulancia. Ahogy óvatosan közeledünk az asztalhoz vigyázva, hogy egérkét meg ne riasszuk, hát lájuk ám nincs egyedül. Tulajdonképpen egy nagy sötét alak széken kuporog beleolvadva a félhomályba, és minő rettenet, éppen szerencsétlen egérkét fojtogatja, sőt az ujjaival módszeresen nyomogatja ki belőle a szuszt. Az egérke hiába próbálja lerázni, csak 
vonaglik kétségbeesetten, alig van benne élet. Ami messziről táncnak tűnt, az közelről kétségtelenül a puszta létért folyó küzdelem. De vajon kinek a létéért? A homályba burkolózó asztal fölé görnyedő figura ugyancsak elszánt gondolatokat forgat a nyaka fölötti részében. Úgy tűnik mintha az egérrel küzdene furcsa harci táncra kényszerítve azt, de a látvány erősen megtévesztő. Hozzáértő szem azonnal felismeri az igazságot, itt egy számítógép monitora előtt ülő embert küzd a létéért. A táncoló egérke pedig nem ellenfele, hanem sorstársa, szárnysegédje ebben a hősi küzdelemben. Emberek milliói teszik világszerte hasonlóan a monitoraik fölé görnyedve ugyanezt. Jó persze, vannak akik csak lenge szórakozásból, meg játékból táncoltatják egereiket, de ne felejtsük el, hogy a játék mindig valami felkészülés, gyakorlás valami komolyabbra. Tehát komoly emberek komoly dolgokat tesznek íróasztaluk előtt ülve, vagy bárhol, az ágyban, a parkban, ölükben laptopjukkal, vagy bármijükkel és komoly elszántsággal dolgoznak. Szó szerint munkát végeznek, miközben nagy virtuális izzadtságcseppek szántják végig homlokukat, arcukat. 
Például honlapokat építenek, olyan oldalakat, melyek egyesegyedül róluk szólnak, hogy őket bárhol a világon megtalálják és mindenki lássa, hogy ők is léteznek és mennyi minden ügyes és hasznos dologra képesek. Ezek a weboldalak sok személynek, embercsoportoknak, vállalkozásoknak, cégeknek létkérdése, így vesz tudomást tevékenységükről a világ, a potenciális vásárlók, megrendelők. Mérnökök, lakberendezők, kézművesek, írók, zenészek, kereskedők, számára biztosíthatja a megélhetést ma, holnap, holnapután, jövőre és még remélhetőleg hosszú időn keresztül, hogy láthatóvá válik érdekes és talán egyedülálló tevékenységük mások számára a világhálón keresztül. Kapcsolatba is léphetnek egymással, hogy aztán jó barátok legyenek. Én sem vagyok rest, sebtiben nekiállok a tízen valahányadik webszájt megépítéséhez, mert hát honlapom a holnapom.
Aztán újra előrébb merészkedik, miközben hosszú farkincája lazán fodrozódik utána.
Rettentő hosszú ez a farkinca, követni is fárasztó amint a vége eltűnik valahol hátul, egy kábel rengetegben. Egérnek elég szokatlan kinézetű szerzet ezüstös színével, furcsa billentyűkkel gombokkal tarkítva. Nem zavartatja magát, csak ropja gépies csusszanós táncát, aztán néha meg meg torpanva halkan kattan egyet. Vagy kettőt gyorsan, mikor milyen kedve tartja. Lidérces fény tölti be az asztal középső harmadát, egy lapos szögletes valamiből árad mely a falnak látszik támaszkodni, de mégis mintha a levegőben lebegne, csak közelebb lépve látszik hogy egy szál lábon áll, mint egy gólya madár. A szögletes valami csak egyre világít, de mintha a fényben történne is valami. Mindenféle színes ábrák terjeszkednek szerte, meg ákombákom irományok sűrű sorokban, aztán mintha ott jobbra ugrálna valami, egy pici ablakban meg emberek szaladgálnak és a kezüket lengetik. Aztán jön egy kis nyíl mint a nyúl, villámgyorsan lecsap, egy halk éles kattanás, és egy varázsütésre minden teljesen megváltozik. Egy szempillantás alatt újra cserélődik az egész színes miskulancia. Ahogy óvatosan közeledünk az asztalhoz vigyázva, hogy egérkét meg ne riasszuk, hát lájuk ám nincs egyedül. Tulajdonképpen egy nagy sötét alak széken kuporog beleolvadva a félhomályba, és minő rettenet, éppen szerencsétlen egérkét fojtogatja, sőt az ujjaival módszeresen nyomogatja ki belőle a szuszt. Az egérke hiába próbálja lerázni, csak vonaglik kétségbeesetten, alig van benne élet. Ami messziről táncnak tűnt, az közelről kétségtelenül a puszta létért folyó küzdelem. De vajon kinek a létéért? A homályba burkolózó asztal fölé görnyedő figura ugyancsak elszánt gondolatokat forgat a nyaka fölötti részében. Úgy tűnik mintha az egérrel küzdene furcsa harci táncra kényszerítve azt, de a látvány erősen megtévesztő. Hozzáértő szem azonnal felismeri az igazságot, itt egy számítógép monitora előtt ülő embert küzd a létéért. A táncoló egérke pedig nem ellenfele, hanem sorstársa, szárnysegédje ebben a hősi küzdelemben. Emberek milliói teszik világszerte hasonlóan a monitoraik fölé görnyedve ugyanezt. Jó persze, vannak akik csak lenge szórakozásból, meg játékból táncoltatják egereiket, de ne felejtsük el, hogy a játék mindig valami felkészülés, gyakorlás valami komolyabbra. Tehát komoly emberek komoly dolgokat tesznek íróasztaluk előtt ülve, vagy bárhol, az ágyban, a parkban, ölükben laptopjukkal, vagy bármijükkel és komoly elszántsággal dolgoznak. Szó szerint munkát végeznek, miközben nagy virtuális izzadtságcseppek szántják végig homlokukat, arcukat. Például honlapokat építenek, olyan oldalakat, melyek egyesegyedül róluk szólnak, hogy őket bárhol a világon megtalálják és mindenki lássa, hogy ők is léteznek és mennyi minden ügyes és hasznos dologra képesek. Ezek a weboldalak sok személynek, embercsoportoknak, vállalkozásoknak, cégeknek létkérdése, így vesz tudomást tevékenységükről a világ, a potenciális vásárlók, megrendelők. Mérnökök, lakberendezők, kézművesek, írók, zenészek, kereskedők, számára biztosíthatja a megélhetést ma, holnap, holnapután, jövőre és még remélhetőleg hosszú időn keresztül, hogy láthatóvá válik érdekes és talán egyedülálló tevékenységük mások számára a világhálón keresztül. Kapcsolatba is léphetnek egymással, hogy aztán jó barátok legyenek. Én sem vagyok rest, sebtiben nekiállok a tízen valahányadik webszájt megépítéséhez, mert hát honlapom a holnapom.
2011 február 01.
