Dühöng a kánikula, az ember fia, lánya megkukul. Július legkellősebb közepe, a forróság tűréshatár felett, az aszfalt szinte forr, az izlandi gejzírek és az iszapvulkánok rémképei táncolnak a szemem előtt.Letörlöm a patakzó izzadtságot porlepett homlokomról, és elmerengek az eltelt hónapokon. Itt a szoba relatív hűvössége még kibírható, és csak hitetlenkedve bámulom a fali hőmérőn a 28°C-t, télen ilyenkor már reklamálna a párom, hogy kinek fűtjük a világot több ezerért.
Szóval próbálok nem mozogni, mert az is energia, és folytatom a merengést. Jó régen találkoztunk, talán feltűnt pár olvasómnak, ha akad még valaki, hogy fél éve semmi új bejegyzés. Valahogy elment a kedvem, még ettől is. Az a bizonyos szerződésem sajnos nem általam, megszűnt az otthon.hu-nál, még a szerkesztőm is útilaput kötött, és továbbállt. Szerettem ezt a munkát, konkrét elvárások voltak, hogy valamennyire maradjak az otthonteremtés témájának közelében. Azon belül aztán táncolhattam cikázhattam kedvemre. Nem akarok nyafizni és mindent az aktuális érára kenni, meg a szerencsétlen görögöket hibáztatni, de az előbbiben biztosan lenne valami igazság. Sajnos a helyzet ez, és ezen a Jóisten sem változtathat, bár inkább materialista vagyok vallásos neveltetésem ellenére, de néha jobb valami vagy valaki
magasabb rendűbe belekapaszkodni, vagy Őt okolni. Szóval, - Elment a kedvem az egész temetéstől! - ahogy Khon bácsi mondaná, (aki nem ismeri a viccet sajnálom) és jó messzire elhajítottam a plajbászt, de úgy, hogy azért meg is találjam. Talán akadnak még csodák. Persze fél év az hosszú idő, muszáj valamivel kitölteni, valami hasznossal, és az sem baj, ha azt fizetik. Szerencsére befutott néhány apró lakberendezési tervezés, és a nemrég indított honlapépítési szolgáltatásom is némi lendületet vett. Arra épp elég volt ez a kevéske bevétel, hogy a legfontosabb fizetési elmaradásaimat kipipáljam. A többi? Hát, ha a párom nincs mehetek a híd alá döglött halat enni.A lényeg, hogy most megtört a jég (milyen jég?), és hirtelen azon kaptam magam, hogy verem a billentyűket. A téma még bizonytalan, egyenlőre csak vonakodom, kifogásokat keresek, de legalább írok. Lehet, hogy írástudó vagyok?
Nem is gyötröm magam tovább, a párom éppen most közölte tragikus arccal, hogy kint 38°C fok tombol. Milyen jó, hogy még kora délelőtt elintéztünk minden házon kívüli dolgot, most aztán az orrunk hegyét sem dugjuk ki. Reggel hazahoztam a vállamon a piaci rekeszben a második 10kg sárgabarackot, még két napig állatjuk a zöldséges tanácsa szerint, hogy rendesen beérjen, aztán szombaton nekiesünk magozni és megfőzzük az éves sárgabarack-lekvár mennyiségünket. Éhen már nem maradunk. Holnap elmegyünk cukorért abba az olcsó áruházba, aztán tovább élvezzük a meleget és a megszorításokat. Visszamenőleg is.
Úgy tűnik tehát az életünk megy tovább, folytatni arany.
