Vidáman serceg a füstölt szalonna darabkákból kiolvadó aranysárga zsír a nyeles serpenyőben. A vágódeszkán előkészítve a durvára szelt hagyma, a kockákra vágott zöldpaprika, közte egy kis hegyes-erős is, és félkarikára aprított füstölt házikolbász vár a sorára. Nyaralásunk utolsó reggelijéhez készülünk, összekaparunk minden maradékot, semmit nem viszünk haza. Letelelt a nyaralás ideje, szép volt, elég volt, már vár az édes kedves otthon.
– Hazaaaa…! – Ahogyan E.T. mondaná, amikor honvágy gyötöri, és az ujja hegye meg villog mint a mosógépünk amikor lejárt a program. Szépen sorba rakom az edénybe az alkotórészeket. Amikor a szalonna már láthatóan ropogós, jöhet a hagyma, majd egy gondolattal utána a paprika darabok. Közepes tűzön, ezeknek is meg kell pirulni egy kicsit, hogy a szélüknél és itt ott megbarnuljanak, mert akkor igazán felséges. Amíg ez a pironkodás zajlik, leütöm a maradék öt aprócska tanyasi tojást, kettőnknek, porcelán leveses tányérban csipet sóval, egy villával felverem. Amikor a belevalók kellően megpirultak, a serpenyőt félrehúzom és megvárom a míg a zsír kicsit lehiggad, csak ekkor öntöm bele 
egyenletesen köröskörül a tojást. Aztán visszateszem a már takarékra levett lángra és óvatosan sütöm tovább. A megsült széleket óvatosan beljebb húzom a kis falapáttal, hogy a tojásmassza egyenletesen terüljön. Van aki persze úgy kedveli, hogy forró zsiradékba durr bele, aztán had sercegjen, habosra összekapatva, tikkadtra sütve, és ezt úgy nevezik, hogy omlett. Nekem ez fujtós. Mi úgy szeretjük, ha a tojás finoman átsült, de szaftos, a teteje egészen kicsit még lágy. Higgyük el felséges, a szájban elomló rántotta között a kis ropogós szalonnapörcök, kolbász darabkák és a kesernyésre pirult édes zöldpaprikák felfedezése, ízlelgetése. Háromdimenziós élmény. A tányérra kerül még vékonyra felszelt paradicsom is, némi fűszeres sóval meghintve, esetleg olíva olajjal, vagy worcesterrel meglocsolva. Én így eszem kenyér nélkül. Persze hozzá egy jó kis forró tea, kevés cukorral, és a különleges alkalomra tekintettel, két kiskanál finom kökényes házi ágyaspálinkával.
Szóval vége a nyaralásunknak, még egy utolsó jó nagyot szippantunk mindenből amit ez a vakáció jelentett, még az apartman fürdőszobájának kanális szagából is, mert az építők kifelejtették, vagy kilopták a bűzelzárót a padlóösszefolyóból. Kétszer is kijött két szerelő, hümmögtek, hogy holnap hozzák, aztán semmi. Két hétig egy deszkadarabka volt a rács tetején, hogy a légkör elviselhető legyen. Szóval még egy utolsó szippantás mindenből, a reggeli tojásrántotta és a pálinkás tea zamatából, a víz jellegzetes halszagából, és az északi szellők virágillatából. Még egy utolsó séta a vízparton, egy pohár habos söröcske a barátokkal a presszó teraszán, ahonnan mélán bámuljuk ahogy a vadkacsák félelemérzet nélkül önfeledten hajókáznak a mozdulatlan horgászok orra előtt. Még egy két jó viccet citálunk, névjegyeket és email-címeket cserélünk, és fogadkozunk, hogy jövőre ugyanitt megint és tök jó lesz. Mutogatjuk egymásnak a szúnyogcsípéseinket, és licitálunk, hogy kié nagyobb és vörösebb. Aztán mi visszavonulunk, hogy összepakoljuk a cuccokat. A különféle ruhanemük, eszközök, pipere 
készítmények tégelyei flakonjai visszakerülnek a zacskókba, neszesszerekbe, azok meg a táskákba bőröndökbe. A szennyes egy külön szatyorba, cipők alulra aztán rá a többi. Végre minden a helyére kerül, a lakóhelyiségből gondosan eltávolítjuk személyes nyomainkat, még egyszer benézünk a párnák alá, hogy ne maradjon ott valami. Aztán lefekszünk és ágyban hallgatjuk a közeli diszkó zenéjét, az ifjú titánok még nyomják virradatig. Mi korán elalszunk, mert hajnalban kelünk, indul a vonat. Hazaaaa…!2010. augusztus 16.
