A csillagok megszámlálhatatlan özöne felségesen ragyog kristályszőnyeggel beterítve az egész horizontot. A tejút és néhány közeli csillag és bolygó szikrázóan kivirít a bársony háttérből, mint egy egy jelzőlámpa az égi országúton. A baj csak az, hogy mindez egyáltalán nem látszik az összefüggő vastag, opálos felhőrétegen keresztül. No de sebaj, a képzeletem féktelen delfinjei előtt úgy sincs akadály, átszellemülten állok az erkélyünk korlátjának dőlve kitárt karokkal, arcomat nekifeszítem az északi szélnek, mint DiCaprio a Titanicban mikor a hajó orrában szörfözött.
A hajamat borzolja a januári szél, befütyül a szemüvegem alá, amerre nézek körbevesz a végtelenül elterülő város óceán. Tél van, vékony hó lepi be a tájat, a házakat, az utakat, néhol a lelkeket is, az elmúlt napok hidegek voltak, most némi enyhülés láttán apró olvadék tócsák jelennek meg mindenütt. A háztetők hullámzó tengerének tarajain amerre a szem ellát kósza fények csillannak, majd belevegyülnek az ólmos szürkeségbe. Életünk és sorsunk óceánjárója, benne a többnyire jól fűtött meghitt otthonainkkal egyelőre vidáman és reményteljesen szeli a habokat. A kapitány, a tisztek és a tervező szerint elsüllyeszthetetlen ez a gigantikus hajó, mindenféle rafinált biztonsági berendezésekkel védelmezik az utazók életét, nyugalmát. Bár a mentőcsónakok nagy részét hanyagul és nagyvonalúan lespórolták, de van itt önbizalom bőven, erős kézben a kormány, ekkora hajócska már csak nem süllyedhet el? Nekidőlök a korlátnak, itt fenn a magasból elég messzire ellátni, legalábbis úgy tűnik, de a látóhatár csalóka tréfát űz néha. Nem tudhatjuk mikor bukkan fel néhány váratlan akadály a horizonton szemből, esetleg beúszik egy egy probléma akár jobbról vagy balról szép könnyedén. Nem gondolva előre a baj nagyságára mely bagatellnek tűnik mint az úszó jéghegy csúcsa, de akár hátulról is becsúszhat valami, ha valaki óvatlan és elbizakodott. Mert bizony egyáltalán nem mindegy, hogy otthonunk sorsa hogyan alakul, merre megy a nagy hajó benne velünk, ebben a veszett rohanásban. Többségében megfontoltan tervezgetünk, szeretnénk valami újat és jobbat, vagy éppen a régi felépített néhány jót kívánjuk megtartani, épségben megőrizni az út végéig, talán még tovább is. A tavasz mely hiphop itt lesz, a megújulás és a fejlesztések újjáépítések kezdetének ideje általában. Most az év legelején a tél derekán, egy kis szusszanással az ünnepek után kezdődhet az új vagy régi jó elképzelések megbeszélése, papírra, képernyőre vetése, a családi 
kupaktanácsok összehívása. Minden lakásban, otthonban akad valami fejleszteni, javítani, újítani való, legalábbis időnként és az ilyen munkák elkezdésére legalkalmasabb az év elején rákészülni. Főként az építészeti, vagy belsőépítészeti tevékenységek évszakhoz kötöttek, hiszen a kötőanyagok, vakolatok, burkolatok, festékek, száradásához megfelelő klíma, külső hőmérséklet, szellőzés szükséges. Egy ilyen lakáskorszerűsítési elgondolás, beruházás anyagilag sem mellékes, és fontos hatékonysági számításokat igényel. Egyáltalán azt megtehetjük e, belevágjunk e? Egy család, vagy lakástulajdonos életében a legnagyobb kiadások többnyire a lakóingatlannal kapcsolatban jelentkeznek, annak állagmagőrzésével, megújításával, illetve működtetésével szoros összefüggésben. Mert hiába hozunk létre valami varázslatos kuckót, ha a később felmerülő költségek és rezsi kiadások mellett a hagymás zsíros kenyérre is szűkösen futja. A csodás gépeink, a hűtőnk, a fűtőnk, a mosógép, a házimozi rendszer, a klímaberendezés mind energiát fogyasztanak. Egy átlag háztartásban, és most nem a versenyszférára gondolok, a nettó jövedelem 70-80%-a egyből befizetésre megy, nem beszélve azokról akiknek lakását, házát kölcsön, jelzálog terheli. Nem mindegy hát, hogy merre megy ez a hajó, milyen sebességgel, körültekintéssel, és elegendő közös megfontolással. Szeretnénk, hogy ne ütközzünk neki jéghegynek, eredményes, boldog és szeretetteljes legyen ez az Újév. 2011. január 09.
