Vaníliás cukor, fahéj és reszelt citromhéj szédítő illatkompozíciója úszik ingerlően otthonunk légterében. A konyhából indulva hamarosan a hálószobába is betéved, táncra perdítve amúgy is felajzott szagló sejtjeimet. Ezek az illatok nekem és gondolom másoknak is mindig az ünnepekhez társulnak, főként így télidőben. Erről jutnak eszembe a gyerekkorom meghitt családi összejövetelei, a porcukros sütemények, melyekbe jó volt majszolás közben direkt beleszuszogni, hogy csak szálltak a finom fehér porkristályok. 
Aztán vicces volt még a hozzá ivott fahéjas teába beleprüttyögni és hallgatni, ahogyan visszhangzik a bögre. Ezt minden gyerek szereti művelni. Ilyenkor a felnőttek is elnézőbbek a hasonló huncutságok láttán. Az ünnepek táján tulajdonképpen Karácsonytól Szilveszterig, sőt még azon túl a farsang idején is jórészt, gyakran sorjáznak ízletes, ínycsiklandó fogások, illatos és csábító sütemények a családi asztalokon, kinek kinek tehetsége szerint. Előkerülnek a szekrények rejtett polcairól a szép karácsonyi mintás asztalterítők, melyeket frissítés képen ki is vasalunk, feltesszük a csak ilyenkor használatos asztaldíszeket, a szebbik evőeszközöket az aranyszélű tányérokkal, hadd csillogjon az ünnep fénye akár Újévig, esetleg némi módosítással, frissítéssel tovább is.
Aztán vicces volt még a hozzá ivott fahéjas teába beleprüttyögni és hallgatni, ahogyan visszhangzik a bögre. Ezt minden gyerek szereti művelni. Ilyenkor a felnőttek is elnézőbbek a hasonló huncutságok láttán. Az ünnepek táján tulajdonképpen Karácsonytól Szilveszterig, sőt még azon túl a farsang idején is jórészt, gyakran sorjáznak ízletes, ínycsiklandó fogások, illatos és csábító sütemények a családi asztalokon, kinek kinek tehetsége szerint. Előkerülnek a szekrények rejtett polcairól a szép karácsonyi mintás asztalterítők, melyeket frissítés képen ki is vasalunk, feltesszük a csak ilyenkor használatos asztaldíszeket, a szebbik evőeszközöket az aranyszélű tányérokkal, hadd csillogjon az ünnep fénye akár Újévig, esetleg némi módosítással, frissítéssel tovább is. Mert hát, fogyókúra ide, diéta oda, keresztül vihetetlen, hogy az ember lánya és fia ne gyömöszöljön magába szuszogva és lelkiismeret furdalástól gyötörten néhány falatot ebből is, vagy abból is, a számtalan asztali csodákból. Végtére is miért fáradt annyit a szorgos háziasszony, ha itt hagyjuk parlagon heverni nyálcsorgató műveit. Különben is, Szilveszterig 
mindenképpen szabad vétkezni, mert akkor majd ismét megfogadhatjuk, hogy jövőre mit nem, és nyomatékul ezt többször le is öblíthetjük mindenféle jó lével, csak ártson. Az ünnepi lakomák során nem elegendő csak a szépen csomagolt, gusztusos töltött káposztákat a szánkba tuszkolni egyenként, a kétszer csípős halászlét gallér mögé küldeni a szálkákat élvezettel kiguberálva, a kacsák és libák tányéron megdicsőült tetemét mélyen eltemetni háborgó gyomrunkba, hanem kell hozzá valami felséges kísérő, egy desszert is kívánatos, vagy kettő. Hagyományosan persze előkerülnek a mákos és diós bejglik méretes rönkjei, melyekkel Dunát lehetne rekeszteni, fogalmam sincs miért nem használják az árvízi védelemnél. De ezen kívül azonban még számtalan finom és nyelőcsövet cirógató finomsággal kényeztethetjük magunkat, és kínálhatjuk szívélyesen vendégeinket. Különféle gesztenyés torták, gesztenyepüré, vegyes aprósütemények, gyümölcsös-lekváros lepények és még rengeteg házilag készíthető ehetőség. 
Mivel a bejglit unjuk és sohasem igazán szerettük, úgy döntöttünk, hogy most is valami könnyed, egyszerű desszertet prezentálunk. A gesztenyepürével nem volt sok gond, az előrecsomagolt és felolvasztott mirelit masszát kell egy kevés jó minőségű rummal ízesíteni, átkeverni, krumplinyomón átnyomni és tejszínhabbal díszíteni talpas kelyhekben. Ezenkívül azonban kéne még egy kis teasüteményféle, amit úgy néha lehet csipegetni, ha valakinek nagyon csetlik a lelke valami kellemesre. Úgy gondoltuk, hogy a legegyszerűbb egy kis linzer keksz alap, aminek a tetejére majd valamit teszünk és kész. Természetesen ezt az egész sütemény dolgot a párom hajtotta végre, én inkább a hús félékhez konyítok, így csak szemléltem a műveletet és adtam néhány apró ötletet. Először meg kell sütni a kekszeket linzer tésztából. 
Szükséges kettő sütőlapnyi adaghoz: 40dkg sima liszt, késhegynyi sütőpor, 20 dkg zsiradék (mely leginkább vaj, sertészsír, de lehet vegyesen), 20 dkg porcukor, továbbá 3-4 egész tojás, reszelt citromhéj és egy fél citrom leve. Összegyúrjuk a sütőporos lisztet a zsiradékkal, porcukorral, majd hozzátesszük a tojásokat is, ha kell lazítsuk a facsart citrom lével. A tésztát kicsit pihentessük, majd nyújtsuk ki deszkán fél centi vastagra, szaggassuk különböző vidám formákkal (csillag, szív, fenyőfa stb.). Tegyük sütőlemezen sütőpapírra és előmelegített sütőben süssük (185 °C) úgy fél órát. A sütőből kivéve tegyünk a kekszek tetejére egy szem konzerv meggyet, vagy más savanykás dzsemet, majd borítsuk be őket cukorral felvert tojásfehérjével, melybe darált diót keverünk óvatosan. Süssük tovább őket amíg a hab meg nem szilárdul, és enyhén megbarnul. Nagyon egyszerű és ízletes ropogtatni való tea vagy forralt bor mellé így a Karácsonyi ünnepek és Szilveszter táján, és még amikor kell egy kis édes élet.
mindenképpen szabad vétkezni, mert akkor majd ismét megfogadhatjuk, hogy jövőre mit nem, és nyomatékul ezt többször le is öblíthetjük mindenféle jó lével, csak ártson. Az ünnepi lakomák során nem elegendő csak a szépen csomagolt, gusztusos töltött káposztákat a szánkba tuszkolni egyenként, a kétszer csípős halászlét gallér mögé küldeni a szálkákat élvezettel kiguberálva, a kacsák és libák tányéron megdicsőült tetemét mélyen eltemetni háborgó gyomrunkba, hanem kell hozzá valami felséges kísérő, egy desszert is kívánatos, vagy kettő. Hagyományosan persze előkerülnek a mákos és diós bejglik méretes rönkjei, melyekkel Dunát lehetne rekeszteni, fogalmam sincs miért nem használják az árvízi védelemnél. De ezen kívül azonban még számtalan finom és nyelőcsövet cirógató finomsággal kényeztethetjük magunkat, és kínálhatjuk szívélyesen vendégeinket. Különféle gesztenyés torták, gesztenyepüré, vegyes aprósütemények, gyümölcsös-lekváros lepények és még rengeteg házilag készíthető ehetőség. 
Mivel a bejglit unjuk és sohasem igazán szerettük, úgy döntöttünk, hogy most is valami könnyed, egyszerű desszertet prezentálunk. A gesztenyepürével nem volt sok gond, az előrecsomagolt és felolvasztott mirelit masszát kell egy kevés jó minőségű rummal ízesíteni, átkeverni, krumplinyomón átnyomni és tejszínhabbal díszíteni talpas kelyhekben. Ezenkívül azonban kéne még egy kis teasüteményféle, amit úgy néha lehet csipegetni, ha valakinek nagyon csetlik a lelke valami kellemesre. Úgy gondoltuk, hogy a legegyszerűbb egy kis linzer keksz alap, aminek a tetejére majd valamit teszünk és kész. Természetesen ezt az egész sütemény dolgot a párom hajtotta végre, én inkább a hús félékhez konyítok, így csak szemléltem a műveletet és adtam néhány apró ötletet. Először meg kell sütni a kekszeket linzer tésztából. 
Szükséges kettő sütőlapnyi adaghoz: 40dkg sima liszt, késhegynyi sütőpor, 20 dkg zsiradék (mely leginkább vaj, sertészsír, de lehet vegyesen), 20 dkg porcukor, továbbá 3-4 egész tojás, reszelt citromhéj és egy fél citrom leve. Összegyúrjuk a sütőporos lisztet a zsiradékkal, porcukorral, majd hozzátesszük a tojásokat is, ha kell lazítsuk a facsart citrom lével. A tésztát kicsit pihentessük, majd nyújtsuk ki deszkán fél centi vastagra, szaggassuk különböző vidám formákkal (csillag, szív, fenyőfa stb.). Tegyük sütőlemezen sütőpapírra és előmelegített sütőben süssük (185 °C) úgy fél órát. A sütőből kivéve tegyünk a kekszek tetejére egy szem konzerv meggyet, vagy más savanykás dzsemet, majd borítsuk be őket cukorral felvert tojásfehérjével, melybe darált diót keverünk óvatosan. Süssük tovább őket amíg a hab meg nem szilárdul, és enyhén megbarnul. Nagyon egyszerű és ízletes ropogtatni való tea vagy forralt bor mellé így a Karácsonyi ünnepek és Szilveszter táján, és még amikor kell egy kis édes élet.2010. december 27.
