Oldalak

Fa alatt

Na most aztán elég volt, kész passz! Szépen összecsapkodva a tenyereimet, leporolom a csillagport a kezeimről, ahogy azt jól végzett munka után illik, és hátradőlök a nagy füles-fotelban a párnák közé a pattogó tüzű kandalló mellett. Íme itt a Karácsony dandárja és én miden fontosat és lényegeset elvégeztem talán. Azt hiszem nagyon elégedett vagyok magammal, csak el ne szálljak a nagy önbizalomtól. Már mindenkinek megvan a fa alá való, szép vagy nem szép de ajándéka, punktum, vagy valakit kihagytam? A közös ajándékot itthon hamar lerendeztük, új házimozi 4D vagy mi, ilyen nincs is? Na mindegy valami új kütyü, interneten rendeltük, baromi szép a képe, és ha rossz a műsor akkor gyászindulót játszik és zokogásba tör ki mint egy brazil szappanopera hősnő. Szinte állandóan hallom. A lényeg, hogy már novemberben megvettük, és megegyeztünk a költségek felezésében. A Karácsony jó alkalom arra, hogy valami nagy közös családi álmot imigyen beteljesítsünk. Kár elaprózni a dolgot jelentéktelen semmiségekre, a józanság, a szerénység és a takarékosság is azt diktálja. A ház úgyis tele van már mindenféle kacattal melyek a végtelenségig halmozódnak, hogy folyik ki az ablakon. Egy része esetleg majd megy a Vaterára, vagy a Mikulásgyárba. Hogy minek nem örülnek emberek? A felnőttkorú gyerekek meg úgy is a szokásos apró unalmas marhaságokat kapják, mint valami borzasztó ízléstelen de jó meleg zoknik, röhejes pomponos kötött sapka, vagy manufakturális szappan fáradt dízelolaj, esetleg poshadt vadkörte illattal. Ez most a tuti. Próbálkoztunk rendes komoly felnőtteknek való ajándékokkal is, de kár az erőlködésért, nem igazán volt mindig eredményes a fogadtatás, valahogy nem sikerült eltalálni az igényeket, a spéci műszaki cikkek megfelelő kiválasztásáról meg nem is beszélve. A végén elég kínosan sokszor úgy éreztük, mintha kopasz embernek vettünk volna fésűt, vagy a süketnek rádiót, esetleg az állatvédőnek szőrmebundát, a kutyának mobiltelefont és még folytathatnám. Szóval maradtunk a legbanálisabb dolgoknál, hiszen zokniból és szappanból soha nem elég, így nem nagyon lehet melléfogni. Különben is kinek van idegzete ebben az embertelen embertömegben közelharcban kutakodni megfelelő ajándék után? Például itt vannak még a felejthetetlen örök darabok mint a zsebkendő, nyakkendő, papucs, fürdősó, parfüm és az after shave. Nagy divat lett megint kézmíves ajándékokkal kedveskedni barátainknak, szeretteinknek, vagy rokonainknak, de különösen nagy az öröm, ha magunk bugyutáskodunk valamit össze. Talán a kis gyermekek esetében a legkönnyebb a helyzet tekintettel az óriási játék és egyéb kínálatra. Az ajándékban persze nem az összeg, az érték, hanem a szándék a lényeg, és ezt hajlamosak vagyunk sokszor elfeledni. Az ünnep fényét karácsonyfa gyújtáskor, ahogy a lelkünk rebbenve összeér nem homályosíthatja el semmiféle ajándékba kapott nercbunda, kilós aranylánc, vagy flancos luxusautó. Hát dehogynem! Na szóval az ajándékozás nálunk lazán kipipálva, akár maradhatok így hátradőlve kényelmesen Újévig is. Vagy talán mégsem? Hát persze, az ünnepi étkezésekről majdnem, de nem utolsó sorban megfeledkeztem. Nehéz ügy. Én is most böngészem az internetet valami jó ötletért. A gesztenyés sült pulyka elég hagyományos Európában, bár nálunk nem akkora a család, hogy egy egész nagy dögöt kéne sütögetni, elég lesz pár termetes comb. Két órát lefóliázva a tepsiben puhítom saját fűszeres gőzében közepes hőmérsékleten a sütőben, aztán a fóliát levéve, a tetejét időnként kenegetve, grillezős programon szép ropogósra sütöm. A bőrét feltétlenül rajta hagyom, mert az lesz majd igazán ropogós finom, miközben a hús belül végtelenül omlós. Köretnek általánosan krumpli helyett főleg ha valaki fogyni akar, fűszeres sütőtököt készítek (Lásd: Tököljünk bejegyzésem) sütőben, de lehet serpenyőben is kisebb szeletekre vágva, olajon jól megpirítva ugyanezt. A gesztenye pedig gesztenyepüré formájában jön utána desszertnek házilag elkészítve (felnőtteknek rummal jól meglocsolva). Természetesen a halászlé sem maradhat el nálunk, lehetőleg Szentestére időzítve ezt a mennyei fogást. Utána javaslok fahéjas sült almát, vagy banánt. Akik pár kilót szeretnének felszedni azok bátran nyomjanak be egy egy adag túrós csuszát frissen pirított ropogós szalonna tepertővel, krémes tejföllel megöntözve gazdagon. Az ünnepek és a kölcsönös rokonlátogatások során persze asztalra kerülhet még a töltött káposzta, a sült kacsa, liba, különféle disznótoros ételek, és az elmaradhatatlan mákos és diós bejgli.
No, de hiába az egész felhajtás, ha hiányzik a legfontosabb kellék, a karácsonyfa, a centrum, ami körül térben és időben is zajlanak az ünnepi események. Most már vallásoktól és ideológiáktól függetlenül elfogadott jelképpé vált. Beszerzésének izgalmas és emberpróbáló aktusa emeli az ünnep fényét, és a fizikai kimerülést. Hozzánk hasonlóan hosszú évek óta sokan választják a sok szempontból kényelmes, és nem különben gyönyörű műfák használatát. A karácsonyfa fáradságos felállítását, aprólékos feldíszítése mellett kívánatos az otthonunk megfelelő rendbetétele, gondolok itt a takarításra, apróbb átrendezésekre, ünnepi csillogó dekorációk elhelyezésére. Ilyenkor általában magunkat is rendbe szedjük, tisztálkodva, szépen megfésülködve és ünneplő ruhát öltve. Végül is az utolsó pillanatra, a csengettyű hangjára minden és mindenki szépen összeáll, egy röpke időre mindent elönt a szeretet és az egyetértés. Ilyenkor talán a magányosokhoz is szegődik valaki, talán egy angyal, hogy együtt elköltsék a meghitt hangulatú vacsorát.
Ezek után aztán csak bátran és várakozással teli boldog izgalommal nézzük meg mi van a fa alatt.

2010. december 20.