Zümm, zümm, zümm – csak úgy röpködnek a mínuszok, a szél pedig bőszen dudorászik a kéményekben. Vidám kivágott nyári ruhákban pompázó hölgyek riogatnak minket a TV képernyőjén fagyos napokat jósolva az időjárás jelentésekben, már a látványuktól gúnárbőrös a hátam. Hol vannak már azok a lekvárzsibbasztó dögletes nyári kánikulai napok, amikor mit nem adtam volna egy marék hóért. Hát mit nem. Az ember csak ül a 35°C melegben a jó hideg itókája mellett, egy lepedőnyi ronggyal törölgetve a bőven patakzó izzadtságát és hógolyózásról, hóemberről, hótündérről, meg síelésről ábrándozik ködös tekintettel. Hát ez most mind itt van. Örüljünk neki! Vagy nem, sose jó ami van? Pedig igazán boldognak kéne lennünk, hogy éppen itt élünk egyetlen sárgolyónk mérsékelt égövén, és az egymást ciklikusan követő évszakok váltakozásának izgalmas csodáját élhetjük át időről időre. Képzeljük el mennyire unalmas lenne hosszú távon állandó egyenlítői kánikulában levegőért és hideg itókáért kapkodni, és a Szahara homokját sepregetni magunkról, vagy éppen a sarkkörön túli jégtáblákon örökké és reménytelenül álmodozni arról, hogy elterülünk egy déltengeri plázson és magunkba szívjuk az áldott meleget, mint a napozó gyíkok. Így viszont jut ebből is abból is. Sajnos azonban a hidegnek és a melegnek is megvannak a maga járulékos költségei. Nyáron, főként, ha klímát üzemeltetünk, majdnem számolhatunk egy téli fűtési költségeivel. Télen pedig a tényleges fűtőanyagok, fűtőeszközök árával, esetleg beruházási összegeivel. Most például előreláthatólag meglehetősen hideg idők jönnek, úgyhogy fel kell kötni a textilt és a pénztárcát. Tiszta tömény cidri. És nem elég a hideg, hanem kapunk csapadékot is bőven, így aztán ázik fázik ember, állat bőven. Áznak az földek, az utak, a házak, a lelkünk, és a zsebünk. A szerencsések meleg helyre húzódnak, aktiválják a fűtő eszközeiket, mondhatni jól bedurrantják a kályhát. A tetterős sportos életű nyughatatlan titánok persze ilyenkor köszörülik a síléceiket és viaszolják a korcsolyákat, vagy éppen fordítva, és mindenféle baleset biztosítást meg cipőfűzőt kötnek mielőtt nekivágnak a havas tájnak. A józan és didergő többség, azonban az otthonába húzódik ha azt szerencsésen elkerülte az árvíz, vagy valami ipari katasztrófa. De most ne gondoljunk a rosszra, húzódjunk be a kandalló, a szépen rakott cserépkályha, az égő gázrezsó, a melegvíz fűtésű radiátor, a begyújtott parketta, netán a párunk mellé a dunna alá, vagy az összes együtt, és hallgassuk vagy képzeljük el a tűz duruzsolását. A padlófűtésesek kitárt karokkal feküdjenek hasra és tegyenek maguk elé egy égő mécsest. Ugye milyen tuti? Vagy király? Netán sirály? A legszebb gyerekkori emlékeim közén tartozik, amikor a jó meleg szobában az ablaknál állva néztem amint kint nagy pelyhekben hull a hó, a Nagyanyám és a család mögöttem főzött, vagy valami télies szobai elfoglaltsággal szöszmötölt. A vidéki, paraszti élet velejárója volt, hogy ilyenkor a mezei munkák szűntével inkább a ház körül, de leginkább a lakásban találtunk valami hasznos elfoglaltságot. Ilyenkor ünnepek idején, tanítási szünetben a gyerekeknek ez volt a mennyország. Társasjáték, kézimunka, fafaragás, barkácsolás, olvasás, vagy érdekes történeteinek szájtátva hallgatása. A felnőttek esetleg varrtak, vagy csuhéból (kukorica levél) szatyrokat és lábtörlőt (BIO) fontak. A rádiót leszámítva akkor még nem voltak ilyen szórakoztató gépezetek mint a TV vagy számítógép stb. Mégis hihetetlen boldogság és vissza nem térő biztonságérzet áradt el bennem és talán másokban is. Ilyen tájt valamennyien a ház egyetlen kisebb szobájába húzódtunk, ott voltak az ágyaink, és ott volt egy jól működő fafűtéses sparhelt is, így megoldott volt a főzés és a jó meleg is egyszerre. Több szempontból is praktikus és energiatakarékos megoldás volt a cidris, zimankós időkben. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a jelenlegi cirkófűtéses otthonunkban is a konyha a legmelegebb helyiség, főképpen hétvégeken, ha a gázrezsó mellett az elektromos sütő is megy, közben valami észveszejtő, nyálcseppentő illatot eregetve. Elmaradhatatlan kellék persze a szerető családtagokon kívül egy forró kávé, vagy gőzölgő illatos rumos (aroma) tea, a fokhagymás pirítós kacsazsíros őrjítő illata, vagy az ünnepi hangulatot árasztó forralt borok fahéjas zamata. Egészséges mozgékony gyerekek révén azonban időnként kitört rajtunk az őstermészet, ilyenkor jól felöltöztünk, ahogy azt illik, kabát, sapka sál, és kimentünk hógolyózni, vagy csúszkálni a hosszan befagyott árkok jegén. A falu összes gyereke többnyire ilyenkor talpon volt, de legalábbis az unokaöcsém és a legjobb cimborák. A végtelenségig tudtuk ezt csinálni, de rögtön hazavágtattunk a jó meleg szobába, ha megéheztünk, megszomjaztunk, vagy éreztük, hogy elhatalmasodik rajtunk a cidri.
2010. december 13.