Óvatosan lépdelek a csúszós lefagyott gyér hóban, szemem rettenetesen káprázik a fene nagy díszkivilágításban itt a Nagykörút mentén. Alig látok, a sok csillogó villogó fényfüzértől, és ahogy befordulok a sarkon, majdnem levesz a lábamról a Karácsony megsemmisítő előszele. Szerencsére a zsebeimet dagasztó súlyos aprópénzek szegeznek a talajhoz. Szorosabbra gombolom a kabátom, és fulladásig húzom a sálam, ami nem is baj, mert ebből a szmogból vétek lenne nagyobbat slukkolni.
Elvakult szememmel majdnem átesek egy valahol mélyen kuporgó hajléktalanon, aki kétségbeesetten és szintén elvakultan csápol néhány csengő forintért, hogy majd teás rumra, vagy teás borra váltsa, tekintettel az ünnepi hangulatra. Jobb esetben cukros, foszforsavas, szénsavas üdítőre váltja, így aztán a maradék fogaira sem lesz gondja. December 6. Szent Miklós napja. Még mielőtt azonban Joulu Pukki az igazi lappföldi Mikulás repülőgépének, mivelhogy a rénszarvas fogatát jótékony célra elárvereztette, kerekei Ferihegy betonját érintették volna, a város már javában vakító ünnepi díszbe vágta magát. Felcicomázott karácsonyfák, végtelen fényfüzérek, határtalan vásárlási eufória, alulmúlhatatlan áruházi akciók tükrözik a páratlan jólétet, a felülmúlhatatlan létbiztonságot és a beláthatatlan ünnepeket. Mikulás legalább egy hetet kíván itt tölteni, és rengeteg a tennivalója. A vörös iszap áldozataival való szolidaritása jeléül a leges legvörösebb kabátját vette fel, és talán ki tudja egészíteni a megerőltető állami támogatást is. Minden esetre komoly előkészületek előzték meg ezt a számára nem ismeretlen utazást. 
Először is itt van a biztonság kérdése, mely agyafúrt gondolkozást, és komoly tervezést igényel. Először is mindenféle paparazzo fotók kerültek világszerte kiszivárogtatásra melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy a Mikulás kicsit ledobva a munka rabláncait, megérdemelten valamely délszaki ország fövenyes napos tengerpartján vakációzna egy kedves és nemkülönben bájos, szexi mikuláslány ígéretes társaságában. Addig a sameszek és az alteregók feltűnés nélkül kihordják a gyerekeknek a rengeteg akciós ajándékot, és reggelre megtelnek a három számmal nagyobb büdös zoknik is Grönlandtól Ausztráliáig. Ezzel aztán sikerült teljesen zavarba ejteni és kétségbeesésbe hajszolni a legprofibb hírügynökségeket és titkosszolgálatokat. Némely országban emiatt a megzavarodott honatyák és a honanyák alkotmány módosítást is fontolgatnak. A rendkívül átgondolt előkészületek azonban még közel 
sem értek véget. A célterületen ideiglenes jelleggel új közlekedési figyelmeztető táblák kerültek az utak mentén kihelyezésre. Az álló piros háromszögben egy nagy hátizsákot futva cipelő sipkás alak látható. Ez hivatott az udvarias és körültekintő autós társadalmat felkészíteni, figyelmét felhívni, hogy a Mikulás bármikor és bárhol váratlanul felbukkanhat. Így aztán az emberek elnézően mosolyogva türelmesen lassítanak, és csak legyintenek amikor hátukon dagadó zsákokat cipelő csuklyás alakokat látnak az úton átszaladni, kerítéseken átmászni, vagy egy ablakból leereszkedni. A naivakat és a tájékozatlanokat még inkább megzavarandó, a Mikulás halálhírét is látványosan keltették, a szomorú és közérdeklődésre számító véget, 
korszerű repülőgép balesetnek álcázva. Ennek céljából autentikusan nyomorgó képzőművészek kaptak titkos megbízást, hogy a Mikulás tragikusan felkenődött alakját akkurátusan, és életszerűen fessék egy egy repülőgép orrára. Mintha éppen munka közben érte volna a halál. Nem is maradt el az eredmény, a látogatása hazánkban teljesen zavartalan. Minden esetre azért Pukki egy szép hosszú égő gyertyát is hozott magával, biztos ami biztos, nehogy eltévedjen a kevésbé kivilágított egyre sötétebb magyar éjszakákban. Jobb esetben persze csak Lucáig (december 13.), mert akkor a legrövidebb a nappal, aztán állítólag már egyre jobb lesz. Nagyon drukkolunk, mert a gyertya egy idő után elfogy, és a sötétben majd csak hang után tájékozódhatunk. Hóhahahó!2010. december 06.
