Azt hiszem a térdeim is cidriztek, és az arcom is biztosan elsápadt, ha éppen látszott volna a sötétben, amikor gyermekkoromban falun megláttam az utcánkban valahol egy kerítésre kitett töklámpást. Erősebben szorítottam a nagyanyám kezét, és szaporában húztam hazafelé. A közvilágítás is csak néhány bágyadt izzóra korlátozódott a telefonpóznák tetején, így meglehetősen félelmetesek voltak a falusi esték, főleg egy kisiskolás gyerek számára. A világ még tele volt számomra varázslatos rejtelmekkel és felfoghatatlan titkokkal.
Akkor még ismeretlen fogalom volt szép kis hazánkban, és talán Európa nagy részén is az angolszász Helloween számomra még mindig idegen ünnepe, de a töklámpás készítése nem volt ismeretlen számunkra, és ugyancsak népszerű elfoglaltság volt így télidőben szerte a magyar vidéken. Már úgy gondolom leginkább falun, hiszen ott termett, helyben a tök. Igaz ugyan, hogy a Helloween mely később az USA-ban lett igazán népszerű és onnan szivárog vissza mifelénk, és egybeesik a november eleji halottak napjával, de töklámpást csinálni bármikor lehet, amikor van arra alkalmas tök. Nagyobb legényke koromban mikor már nem voltam olyan félős, a nagyanyám bánatára, rendre megfaragtam a kertben termő szép nagy takarmány 
tököket, aztán este gyertyákat raktam bele ahogy azt illik, de ez az éhes cocikat különösebben nem zavarta, amikor később aprítva megkapták a vályúba reggelire. Tök persze sokféle van. Vannak a nagy, jól faragható, zöld takarmánytökök, melyek nevük szerint az állatok fogyasztására teremtek, aztán a hosszúkás fehér spárgatök, mely zsenge korában salátának, később, gyalulva főzeléknek kiváló. Aztán van az egész nagyra növő szürkésfehéres sütőtök, melyet vidéken úritöknek hívtak, és a neve szerint leginkább emberi táplálékul szolgált, illetve szolgál ma is. Ez a nagyon vastag húsa miatt töklámpásnak nem annyira alkalmas, viszont sütve csodálatos és sokféle elkészítési módja is lehet. Igazi téli étel, sütve natúran, főzeléknek, tortának vagy bárminek fantázia szerint. Nálunk most, az utóbbi időkben városon az úgynevezett 
hosszúkás, narancssárga húsú kanadai tök az elterjedt és a divat. Töklámpásnak alkalmatlan, de meg kell hagyni az íze az sokkal édesebb bármelyik más fajtánál, ennek is köszönheti a népszerűségét. Ilyet szoktunk vásárolni, most van itt az idénye, az írások szerint szeptembertől januárig, de azért egész télen jut belőle. Jamie Oliver ötlete nyomán mi is fűszeresen sütve szeretjük. Mikor felvágom cikkekre, a héját rajta hagyva, először egy ecsettel bekenem mindenhol olvadt zsírral (sertés, kacsa, liba stb.), de lehet olíva is, majd egy tepsibe helyezve, befűszerezem. A zsiradék segít megtapadni a fűszereknek, és nem engedi kiszáradni a tök felületét. Megsózom, majd jöhet a kihagyhatatlan őrölt fahéj bőven, oregánó, de lehet kakukkfű, vagy borsika, de akár őrölt szerecsendió is, hogy mindenhol jól belepje. Itt lehet élni az egyéni 
fantázia lehetőségeivel, például lehet mézzel is kenegetni. Így mehet az előmelegített sütőbe (180 190°C), és negyven ötven vagy több perc alatt elkészül. Akkor jó, ha a húsába lazán beleszalad a húsvilla vagy kés, a teteje jól karamellizálódott, és héja is eléggé megsült mert én a húsával együtt azt is megeszem. Önmagában is kitűnő eledel, egy forró, illatos citromos teával, vagy forralt bor mellé, de gyakran esszük köretként is húsokhoz, sültekhez is. Igazi téli élmény, mikor kint kavarog a hó, bent a család körbeüli az asztalt a jó meleg szobában, és nekilátunk a gőzölgő illatos tök szeleteknek. Legutóbb ebédre, sütőben grillezett babérlevelekre fektetett és olíva olajjal valamint citromlével locsolt enyhén fűszeres tonhal szeletekhez ettük köretnek. Cékla saláta is jól illett hozzá. Hihetetlen, és megismételendő élmény. Most van itt az igazi ideje, hogy illatosat és ízleteset tököljünk.2010. november 29.
