Mikróba' nem él meg a mikróba.

Bódító zöldséges, currys, mazsolás, csirkehúsos rizs illata tekereg a fejem körül, vékony zamatcsápokat mélyesztve az orromba. A mikro-sütő halkan duruzsol, ablakán át látszik az étellel tele tál, amint vidáman forgolódik. Néhány perc és lejár a program, lehet ebédelni. Már erősen nyáladzom, a gyomrom is rendesen ricsajoz, régen volt már a reggeli, épp ideje feltankolni.

Klimatikus iszonyok

Őrjítő a meleg. A tücskökbe beleszáradt a ciripelés és koppanva fordulnak le a világot jelentő deszkákról, akarom mondani fűszálakról. Már, ha ki nem égtek időközben, az a kis vegetáció is, melyet tavasszal gyeptégláztak a közeli parkban.

A világlátott utazóláda

A barométerek és a kapitány ősi szimata is vihart jelez, a szikratávíró is egyre szaporábban recseg a közeledő villámoktól. A kormányos az erősödő széllel szembe fordul, a fűtők a kazánházban lejjebb veszik a tüzet, a tisztek rövid parancsokat rikkantanak, a matrózok rutinos mozdulatai szemmel szinte követhetetlenek. Mindjárt kitör a hurrikán, rögzíteni kell a rakományt és a poggyászokat, az utasok biztos helyre húzódnak a fedélközbe és a kabinjaikba, a gyerekek megszeppenve elcsendesednek.

Digitális házioltár

A szemeim előtt színes karikák és lángoló pontok ugrándoznak. A vágyakozás bennem az elviselhetetlenségig fokozódik, úgy érzem napról napra, újra és újra létre kell hoznom azt a misztikus kapcsolatot. Végtelen áhítat és mennyei izgalom árad szét bennem. Lassan, módszeresen végzem a ceremónia előkészületeit, kapkodásnak semmi helye, teljesen átadom magam a szellemi szférának.

Esős napok a Föld nevű bolygón

Pliccs, placcs és ezer kopp-kopp, minden felől vizes zajok férkőznek a fülembe.

Ma is korán ébredtem, még mocorgok egy kicsit a paplan alatt, próbálok a másik felemre fordulni, de aztán amúgy is ki kell majd mennem, mert a természet szólít. Módszeresen végig nyújtóztatom tagjaimat, élvezem amint ropognak az ízületeim. A leeresztett redőnyön és a függönyökön keresztül is hallom az esőcseppek dobolását a széles, horganyzott ablakpárkányon, lehet hogy ez a zaj ébresztett?

A rejtélyes lichthóf

Tövig rágom a körmöm veszett izgalmamban, a másik kezem görcsösen szorítja a nyitott könyvet, melyet olvasok, kövér izzadságcseppek gyülekeznek a csuklómnál, még szerencse, hogy a búvárórám van rajtam. Most a legizgalmasabb a történet. Éppen a menekülő tettesre próbálják rátörni a zsernyákok az ajtót, titokban idáig követték, és most igyekeznek lábujjhegyen rajta ütni.