Digitális házioltár

A szemeim előtt színes karikák és lángoló pontok ugrándoznak. A vágyakozás bennem az elviselhetetlenségig fokozódik, úgy érzem napról napra, újra és újra létre kell hoznom azt a misztikus kapcsolatot. Végtelen áhítat és mennyei izgalom árad szét bennem. Lassan, módszeresen végzem a ceremónia előkészületeit, kapkodásnak semmi helye, teljesen átadom magam a szellemi szférának.

Fontos mozzanat először is a rituális kézmosás, hisz tisztátalan kézzel nem kezdhetek neki a procedúrának. Vannak persze akik hanyagok, sőt nem átallanak közben morzsázva enni, fröcsögve inni, mocskos ragadós kezükkel pedig tiszteletlenül összeszennyezni mindent. Én a tiszta utat követem. Ez után, gyakorlott és körültekintő mozdulatokkal megtörlöm a szemüvegemet egy frissen mosott, vasalt zsebkendővel, minden kis folt, maszat nagyon zavaró lehet a látásban. A vizualitás nagyon fontos tényezője a rituálénak. A ruházatomat is tudatosan választom, ami kényelmes, nem túl laza és nem túl szoros, az ingem ujját feltűröm, hogy az se zavarjon. Mielőtt leülnék még gondoskodnom kell a hallószerveim megfelelő stimulálásáról is, ezért bekapcsolom a rádiót, kellemesen halkra állítva egy jazz csatornán. A zene hatásosan szinkronizálja az agyunk jobb és bal felének működését, ez is segíti az eredményes elmélyülést és belépést ebbe a sajátos szellemi világba. Végül megigazítom a széken a szivacsbetétes párnát, majd a lehető legkényelmesebben elhelyezkedem. A szobában félhomály uralkodik, a függönyöket részben behúztam és a redőnyt is hézagosra eresztettem, hogy semmi külső, erős fény ne zavarjon. Most már minden ideális a várva várt pillanat, a ceremónia elkezdéséhez.

És ekkor megnyomom a gombot, amely ragyogó kék zafírként ragyog fel az ujjam hegyénél. A gép halkan felzúg, és ez a földöntúli nesz egy adott szinten állandósul, a PC oldalán felizzik egy élénk smaragdzöld ventilátor. A képernyő kivilágosodik, az üdvözlőprogram rendben végigfut, majd szépen betöltődik az asztalom, a szükséges kellékekkel, ikonokkal. Bent vagyok, bent abban a szellemi világomban melynek kapuját, arculatát a magam képére formáltam, sok tanulással és gyakorlással. Bejutok oda ahol szinte az egész végtelen szellemi szféra kitárul, ahol otthon érzem magam, néha otthonabban mint itthon. Ez az én házi oltárom, és még sokaknak ezen a bolygón. Persze, az Úrnak is megadom ami jár, de hát ebben is benne van a keze bőven, szerintem. Mármint, ha jóra használtatik, és szeretetteljes, értelmes emberi kapcsolatok rendszere szövi szövi át. A számítógép és a mögötte húzódó internettel, többségünk számára kultikus jelentőségű pontja a lakásunknak, élettereinknek akár az asztali, vagy a már sokféle hordozható formájában. A lakberendezők is megfelelő tisztelettel állnak a kérdéshez amikor egy otthoni munkaállomást terveznek. Nálunk a család minden tagja használ saját számítógépet, megfelelő munkakörnyezettel, hiszen a kenyérkereső tevékenységünk javát is itt végezzük. Megfelelő íróasztalokat, megfelelő polcokkal, fiókokkal kellett kialakítani, ehhez az újszerű, de lassan már mindennapos tevékenységhez. A munkán kívül, természetesen itt van az élvezeti rész is amikor mindenféle jó kis programokkal lehet bajlódni, vagy kísérletezni. Szeretek például honlapépítéssel foglalkozni, össze is raktam párat magamnak. Van aki a játékokat nyomja a fölös idejében, engem kreatívabb dolgok izgatnak, mint grafika, képszerkesztés, cikkírás. Azt hiszem a függőségem már totális, ha néha el kell utaznom, elvonási tüneteim kezdenek jelentkezni.

Így aztán, vallásos megszállottsággal járulok naponta az én kis digitális házi oltáramhoz.

2009. június 13.