Bódító zöldséges, currys, mazsolás, csirkehúsos rizs illata tekereg a fejem körül, vékony zamatcsápokat mélyesztve az orromba. A mikro-sütő halkan duruzsol, ablakán át látszik az étellel tele tál, amint vidáman forgolódik. Néhány perc és lejár a program, lehet ebédelni. Már erősen nyáladzom, a gyomrom is rendesen ricsajoz, régen volt már a reggeli, épp ideje feltankolni.
Hétköznapra igyekszünk úgy főzni, hogy csak melegíteni kelljen, munka mellett így praktikus. Többnyire ez valamilyen kombinált egytálétel, lehetőleg teljes értékű, állati fehérjékkel, lehetőleg zöldségekkel, néha tésztafélével. Nem is akarnék itt nagyon elidőzni, mindenkinek megvannak a bejáratott étkezési sémái. Az éhség az egyik legnagyobb ösztönző erő az emberiség történetében. Tehetünk ellene egyszerűen, valami tápot a kezünkbe kapva toljuk befelé, oda a fejünk elülső részének fogakkal kirakott nyílásába, aztán némi csócsálás után le a korgó gyomorba. Tételezzük fel, hogy mindenkinek jut szükséglete szerint, már csak azt kell kitalálni, mit és hogyan együnk. Ha nem boltban vesszünk erősen feldolgozott készételt, akkor a nyersanyagokat valahogyan el kell készíteni. Manapság már egy átlagos háztarásban is korszerű gépek tömkelege biztosítja a változatos ételkészítési lehetőségeket. Gáz és elektromos főzőlapok, különféle konstrukciójú egyszerű és kombinált, légkeveréses, esetleg mikrohullámmal kombinált sütőcsodák, nem is beszélve a gőzpárolókról, robotgépekről és más hasznos társaikról. Nagyon bénának kell lenni, hogy ezekkel valaki ne tudjon valami épkézláb abrakot összegányolni. Vegyük úgy, hogy mindezen túl is vagyunk, frissiben jól belaktunk, a diétázók is nyalakodtak egy cseppet, majd elraktuk a rengeteg maradékot szép fedeles nájlonboxokban a hűtőbe. És most jön a számunkra fontos, a lényeg. Másnap harmadnap következik az étkek melegítése, ha ebédelni, vacsorázni, és így tovább akarunk. Erre a célra jelenleg vitathatatlanul, a mikrosütő az ételmelegítés favoritja, de persze mint minden új dolognak, rengeteg ellenzője is akad. Aggódva állítják a bioenergetikusok, hogy a mikrohullámú sugarak milyen káros hatásúak az ételre és ránk, és egyéb elrettentő mítoszokat, teóriákat terjesztenek. Nos, ez lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de az biztos, hogy bármilyen ételt, semmi mással nem lehet ilyen tökéletesen megmelegíteni. Mintha akkor főztem volna.
Emlékszem, valamikor mennyit vesződtünk, mikor a gázon lábosban kevergetve, vagy fedő alatt némi vízzel és egyéb trükkökkel próbáltunk az ételekbe életet lehelni, nem túl nagy sikerrel. Vagy leégett, vagy hideg maradt, vagy megfásult. És végre a mikrosütő jött, látott és győzött. Egy kis fogyatékossága azért van, hogy a csatolt használati utasítás ajánlásai ellenére sem lehet főzni benne. De ezt nem is hiányolom. Próbálkoztam magam is, mert hiszen sütőnek hívják, angolul is (oven), de nem süt, a húsféle meg a halak gumiszerű taplóvá ugranak össze. Talán a zöldségeket lehet többé-kevésbé puhává tenni némi kísérletezéssel, de nincs igazán zamatuk, mert hiányzik a pörzsanyag, ami a serpenyőben keletkezik a párolásnál. Viszont mint már említettem melegítésben verhetetlen, és a grillezős változatok, még ropogóssá is varázsolják a tegnapi pogácsákat, pizzákat, és amit akarunk. Vannak, akik szinte csak a kávéjuk melegítésére használják, és jó magasra teszik a hűtő tetejére, ki tudja miért. Sajnálom a fantáziátlanságukat. A mikrohullám alapvető tulajdonsága, hogy a vízmolekulákat fokozott rezgésbe hozza, így keletkezik a hő. A mikrobák, baktériumok is tartalmaznak vizet, így az intenzív mikrohullám hatására elpusztulnak. És egy trükk! Ha a mosogató szivacsunk vagy kendőnk a kiöblítés ellenére is kezd büdös, dohos szagot árasztani, nyilván elszaporodtak benne a bacik. Ha még nem akarjuk kidobni, nedvesítve tegyük a mikrosütőbe 2 percre, 100%-on. Utána a rongy steril és szagtalan lesz. Így aztán nyugodtan mondhatom, mikróba’ nem él meg a mikróba.
2009. június 28.
