Ma is korán ébredtem, még mocorgok egy kicsit a paplan alatt, próbálok a másik felemre fordulni, de aztán amúgy is ki kell majd mennem, mert a természet szólít. Módszeresen végig nyújtóztatom tagjaimat, élvezem amint ropognak az ízületeim. A leeresztett redőnyön és a függönyökön keresztül is hallom az esőcseppek dobolását a széles, horganyzott ablakpárkányon, lehet hogy ez a zaj ébresztett?
A szél is rázendít néha, süvölt a házak között és tutul a kéményekben, az autógumik surrogva vágnak csapást a vizes úttesten. Kell az eső nagyon a földeknek, még vidéki koromból tudom, de az sem árt, ha ezt a városi mocskot is időnként eltakarítja a kanálisok rácsain keresztül, ha éppen nincsenek eldugulva. Szakszerűen megöntözi a növényeinket az erkélyen és részben a gangon, ilyenkor valamelyikünk kiszalad, hogy a korlát mellé tuszkolja a beljebb álló cserepeket. Már a reggelihez készülnénk lassan. Sok évvel ezelőtt bevezettük a kötelező napi kezdő étkezést, mert aztán úgy is mindenki szanaszét fut a dolgára, de most csak állok bambán az ablaknál, és rezzenetlen pillákkal bámulom az ólomszürke eget. Még egy gombostűfejnyi
kékség sincs sehol, -Országos eső- mondják ilyenkor, vigasztalanul zuhog ameddig a szem ellát. Na, ez a nap már ilyen lesz, és úgy lehet a holnap is, meg azután is, ahogy a média karattyolja. Néha eltalálják. A teafőző fütyülője riaszt a révületemből, végre asztalhoz ülünk, a vajas pirítós nyálcsorgató illata terjeng, vadul ropogtatunk, lelkünket átmelegíti az illatos forró tea. Én itthon dolgozom, az utóbbi években így alakult ki, és próbáltam ehhez igazítani a lakás körülményeit, adottságait kihasználva. A legtöbbet a számítógépet használom, egyéb tevékenységekre, hiszen több lábon próbálok élni, ott a kis szobában van kialakított műhelyem és műtermem.
A szél is rázendít néha, süvölt a házak között és tutul a kéményekben, az autógumik surrogva vágnak csapást a vizes úttesten. Kell az eső nagyon a földeknek, még vidéki koromból tudom, de az sem árt, ha ezt a városi mocskot is időnként eltakarítja a kanálisok rácsain keresztül, ha éppen nincsenek eldugulva. Szakszerűen megöntözi a növényeinket az erkélyen és részben a gangon, ilyenkor valamelyikünk kiszalad, hogy a korlát mellé tuszkolja a beljebb álló cserepeket. Már a reggelihez készülnénk lassan. Sok évvel ezelőtt bevezettük a kötelező napi kezdő étkezést, mert aztán úgy is mindenki szanaszét fut a dolgára, de most csak állok bambán az ablaknál, és rezzenetlen pillákkal bámulom az ólomszürke eget. Még egy gombostűfejnyi
kékség sincs sehol, -Országos eső- mondják ilyenkor, vigasztalanul zuhog ameddig a szem ellát. Na, ez a nap már ilyen lesz, és úgy lehet a holnap is, meg azután is, ahogy a média karattyolja. Néha eltalálják. A teafőző fütyülője riaszt a révületemből, végre asztalhoz ülünk, a vajas pirítós nyálcsorgató illata terjeng, vadul ropogtatunk, lelkünket átmelegíti az illatos forró tea. Én itthon dolgozom, az utóbbi években így alakult ki, és próbáltam ehhez igazítani a lakás körülményeit, adottságait kihasználva. A legtöbbet a számítógépet használom, egyéb tevékenységekre, hiszen több lábon próbálok élni, ott a kis szobában van kialakított műhelyem és műtermem.Ma azonban egyáltalán nincs kedvem alkotni semmit, piacra sem megyek, ez a vacak idő teljesen megnyomta a hangulatomat és a fejemet, meg is tapogatom nem horpadt-e be néhol? Mielőtt teljesen átadnám magam a nyavalygásnak, próbálok találni valami értelmes lustálkodást. Erősen megkapaszkodom az ajtófélfába, nehogy a lábaim elinduljanak ismét az ágy felé, elnehezülni készülő szemhéjaim alól sasolok elvégzendő feladat után. Valami ami nem határidős, nem kötelező, de egyszer a végére kell járni. Ekkor megakad a szemem a halmokban álló különféle magazinokon, bútor, szaniter, konyhagép és miegymás 
katalógusokon, meg magazinokon. Mindez a lakberendezői munkámhoz szükséges, egy részét a gyártó illetve forgalmazó cégektől kapom, másik részét a különféle vásárokon, mint a BNV vagy a Konstruma, gyűjtöm be. Aztán itt vannak még a különféle szakkönyvek, és vázlatok, fecnik, firkálmányok garmadája. No, hát ez a búbánatos, anyacsavar szomorító esős nap éppen alkalmas lesz egy véget nem érő rendszerezésre és selejtezése. Mivel évek óta nem végeztem alapos rendrakást, gyakorlatilag laponként, füzetenként kell haladnom a felgyülemlett anyagban. Nemrég vásároltam még praktikusan szétnyitható hullámkarton iratrendezőket, amiknek olyan lyuk van az elején, és szöveget is fel lehet rá írni, ezeket használom a csoportosításnál. Az anyagom egy része eddig is ilyenben volt, most csak tovább viszem a szisztémát, és végre a hiányzó feliratokat is megcsinálom, hogy bármit megtaláljak. A padlón halomba gyűlnek a lejárt évjáratú és már nem aktuális prospektusok, termékismertetők, négy szemeteszsák lesz tele. A munkával gyorsan telik a nap, és ahogy elnézem holnapra is jut, itt a lakásban jól elfoglalom magam.
katalógusokon, meg magazinokon. Mindez a lakberendezői munkámhoz szükséges, egy részét a gyártó illetve forgalmazó cégektől kapom, másik részét a különféle vásárokon, mint a BNV vagy a Konstruma, gyűjtöm be. Aztán itt vannak még a különféle szakkönyvek, és vázlatok, fecnik, firkálmányok garmadája. No, hát ez a búbánatos, anyacsavar szomorító esős nap éppen alkalmas lesz egy véget nem érő rendszerezésre és selejtezése. Mivel évek óta nem végeztem alapos rendrakást, gyakorlatilag laponként, füzetenként kell haladnom a felgyülemlett anyagban. Nemrég vásároltam még praktikusan szétnyitható hullámkarton iratrendezőket, amiknek olyan lyuk van az elején, és szöveget is fel lehet rá írni, ezeket használom a csoportosításnál. Az anyagom egy része eddig is ilyenben volt, most csak tovább viszem a szisztémát, és végre a hiányzó feliratokat is megcsinálom, hogy bármit megtaláljak. A padlón halomba gyűlnek a lejárt évjáratú és már nem aktuális prospektusok, termékismertetők, négy szemeteszsák lesz tele. A munkával gyorsan telik a nap, és ahogy elnézem holnapra is jut, itt a lakásban jól elfoglalom magam. Most igazán hidegen hagynak az esős napok a Föld nevű bolygón.
2009. június 12.
