Sétafika

Jeges rémület markolja a szívemet és lelkemet, amint befelé araszolunk a belváros új sétáló utcáján. Hitetlenkedve bámulok körben a Kecskeméti utcának az egyetemnél kiszélesedő részére, és tovább, a Petőfi Irodalmi Múzeum felé amíg a szemem ellát. Látom a páromnak is akadoznak a léptei, és kapkod a levegő után, hogy megszólaljon, de bizony én is keresem a szavakat a döbbenetem méltó megformálására.

Esőernyő

Az esőcseppek hosszú mély kanyargós barázdákat vágnak az ablaküvegen, és a lelkemben. Nem vagyok depressziós, de valami fagyos mélabú vándorol tétován ide oda bennem. Néha megáll egy egy végtagomban, borzongatva elidőzik egy kicsit majd odébb áll. Lankadatlan dobolva hullik az áldás, mintha mindig is így lett volna örökön örökké. A széles bádog ablakpárkány többszörösére erősíti a becsapódó esőcseppek zaját. Mondhatná bárki, hogy ideje lenne már témát váltanom, nem mindig csak a nyavalygás, és ezek a nyirkos, nedves dolgok. Valóban szívesebben beszélnék az igazi tavaszról.

Cserebere

Még láttam a Nyúl farkincáját a kanyarban megvillanni, ahogy szélsebesen tovarobogott, mögötte mindenütt szerteszét hagyva hevernek a színes tojáshéjak és jönnek a dolgos hétköznapok. A húsvéti főtt sonka és a foszlós kalács utolsó mennyei morzsáit is lenyelem, miközben már töröm a fejem, hogy mivel töltsem ki hasznosan a rengeteg szabadidőmet. Mehetnék talán golfozni a zöldbe, vagy pókerozni nagy tétben fapofával, de egyik sem a kedvelt életcélom, inkább maradok két lábbal a földön, vagy a padlón, akad itthon is tennivaló.

Jenki

– Hajjaj, sóhajtott egy nagyot a Nyúl, és kicsit nyögdécselve letelepedett az erdőszélen a fűbe, hogy némileg megpihenjen. Rettenetesen rosszul érezte magát. Innen, ahol a mezők is kezdődtek, jól le lehetett látni a völgybe, végig a szántások felett. Látszott a közeli falu néhány fák között bujkáló meszelt háza, távolabb a horizonton a nagyváros eget verő tornyai kéklettek. Szusszantott párat. Nem volt már fiatal, de még igazán idősnek sem számított, mondhatni a legjobb erőben volt, most mégis rettenetesen elesettnek érezte magát, az ájulás kerülgette.