Még láttam a Nyúl farkincáját a kanyarban megvillanni, ahogy szélsebesen tovarobogott, mögötte mindenütt szerteszét hagyva hevernek a színes tojáshéjak és jönnek a dolgos hétköznapok. A húsvéti főtt sonka és a foszlós kalács utolsó mennyei morzsáit is lenyelem, miközben már töröm a fejem, hogy mivel töltsem ki hasznosan a rengeteg szabadidőmet. Mehetnék talán golfozni a zöldbe, vagy pókerozni nagy tétben fapofával, de egyik sem a kedvelt életcélom, inkább maradok két lábbal a földön, vagy a padlón, akad itthon is tennivaló.
A minap már rendesen kopogtatott a tavasz az ablakon, ki is tártuk sarkig valamennyit, hogy átjárja a lakást a jó levegő, a napfény és a madárdal. A kis tollasok, egymást taszigálva csipognak, csivitelnek a környező fák zöldbe borult ágain, hajnalban már dallal ébresztenek. Hiába mutogatják nekem a tv-ben a hullámvasút tervrajzához hasonlító grafikonokat az időjósok, már biztos, hogy itt a tavasz. Na jó, még köhécsel egy kicsit, meg tüsszent is néha nagyokat, de ez már biztos hogy az. Ha tavasz van, akkor viszont nekünk is illendően kellene fogadnunk. Azon kívül, hogy mélyen meghajolva, vagy éppen ujjongva, csápolva nagyokat köszönünk neki, a ruházatunkat is kívánatos megújítani, könnyebbre váltani. Az áprilisi szertelen időben még ugyan
jó szolgálatot tehet egy sapka és egy sál, de a nehezebb, vastagabb téli holmik már használaton kívül kerülnek. Vannak persze emberek akik a nagy hidegben is hajadonfővel, meg kiskabátban rohangásztak, mint akit éppen kilöktek az utcára, de én még fiatalon megtanultam az öregektől, hogy bölcsebb öltöznünk az évszaknak megfelelően. Na szóval, lekerülnek a nagykabátok, bundák, csizmák, bakancsok, sínadrágok, tundrabugyik, flanelpizsamák és szőrmekucsmák, de hova tegyük őket? Nyilvánvalóan valamelyik szekrénybe, vagy a tulipános ládába, ha van épp otthon még ilyen. Főként a városi panel és egyéb kislakások gondja a megfelelő tárolás biztosítása. A kényelmi bútorok mellett, bizony zsúfolt szekrénysorok, kétajtós ruhásszekrények sorjáznak a szűk szobákban. Szerencsések azok, akiknek külön gardróbszoba áll a rendelkezésére, ahol mint egy jobbféle turkálóban lehet tárolni a válogatott rucikat. Fiatalon, szingliként, vagy párkapcsolatban még viszonylag kevés gönccel beéri az ember, de az egyre növekvő kereskedelmi, csábító ruha és cipőkínálat hamar feltölti a tárolókat, és az időközben születő és növekvő csemeték is tesznek rá egy két lapáttal. Megválni a kedvenc daraboktól, meg szinte lehetetlen. A gondot fokozza, hogy itt a 45. szélességi fokon élve teljes volumenében 
élvezhetjük az évszakok sokszor hisztérikus változásait. Ennek megfelelően komplex ruhakészlettel érdemes rendelkezni, ez pedig legalább kétszer akkora mennyiséget jelent, mintha csak a forró égövön, vagy csak a hideg égövön laknánk. Az egyenlítőnél nyilván a fűszoknya is elég lenne, ami testvérek között is meglehetősen kis helyigényű. Nekem azonban éppen azon fől a fejem, hogy hová suvasszam el a terjedelmes téli ruháimat, és a lábbeliket. Próbálok néhány dolgot kiselejtezni, ami elkopott, vagy kihíztam, vagy a mosásban összement, de a fő volumen nem nagyon változik, lehet, hogy a selejtezésben könyörtelenebbnek kéne lennem. Mivel a szekrények befogadó képességei így korlátozottak, más megoldást kell keresni. Nem tagadom, nálunk már évek óta bevett gyakorlat, hogy a nem használatos ruhákat bőröndökbe gyömöszölöm. A nagy létrán felbillegek az általam épített bőröndtartóhoz, és 
lecibálom a tömött koffereket a nagy cseréhez. Most a nyári holmik kifelé, a rengeteg rövid ujjú ing, pólók, a vászonnacik, sortok, fürdőnadrágok, aztán a téli holmik be, a hosszú ujjú flanelingek, pulcsik, mellények, a kordnadrágok, sálak, és egyebek. Ezeket a nehézkes bőröndöket utazáshoz már nem is használjuk, évek óta a váltó ruhák tárolását szolgálják. Gyömöszölés után rátérdelés, és bezárás, aztán szépen feltuszkolom őket a létrán a tárolóba. A kabátok egy része a sufniba kerül a befőttes üvegek fölé egy rúdra. Ősszel, a hidegek eljöttével majd ismét sorra kerül ez az évszakos cserebere.
A minap már rendesen kopogtatott a tavasz az ablakon, ki is tártuk sarkig valamennyit, hogy átjárja a lakást a jó levegő, a napfény és a madárdal. A kis tollasok, egymást taszigálva csipognak, csivitelnek a környező fák zöldbe borult ágain, hajnalban már dallal ébresztenek. Hiába mutogatják nekem a tv-ben a hullámvasút tervrajzához hasonlító grafikonokat az időjósok, már biztos, hogy itt a tavasz. Na jó, még köhécsel egy kicsit, meg tüsszent is néha nagyokat, de ez már biztos hogy az. Ha tavasz van, akkor viszont nekünk is illendően kellene fogadnunk. Azon kívül, hogy mélyen meghajolva, vagy éppen ujjongva, csápolva nagyokat köszönünk neki, a ruházatunkat is kívánatos megújítani, könnyebbre váltani. Az áprilisi szertelen időben még ugyan
jó szolgálatot tehet egy sapka és egy sál, de a nehezebb, vastagabb téli holmik már használaton kívül kerülnek. Vannak persze emberek akik a nagy hidegben is hajadonfővel, meg kiskabátban rohangásztak, mint akit éppen kilöktek az utcára, de én még fiatalon megtanultam az öregektől, hogy bölcsebb öltöznünk az évszaknak megfelelően. Na szóval, lekerülnek a nagykabátok, bundák, csizmák, bakancsok, sínadrágok, tundrabugyik, flanelpizsamák és szőrmekucsmák, de hova tegyük őket? Nyilvánvalóan valamelyik szekrénybe, vagy a tulipános ládába, ha van épp otthon még ilyen. Főként a városi panel és egyéb kislakások gondja a megfelelő tárolás biztosítása. A kényelmi bútorok mellett, bizony zsúfolt szekrénysorok, kétajtós ruhásszekrények sorjáznak a szűk szobákban. Szerencsések azok, akiknek külön gardróbszoba áll a rendelkezésére, ahol mint egy jobbféle turkálóban lehet tárolni a válogatott rucikat. Fiatalon, szingliként, vagy párkapcsolatban még viszonylag kevés gönccel beéri az ember, de az egyre növekvő kereskedelmi, csábító ruha és cipőkínálat hamar feltölti a tárolókat, és az időközben születő és növekvő csemeték is tesznek rá egy két lapáttal. Megválni a kedvenc daraboktól, meg szinte lehetetlen. A gondot fokozza, hogy itt a 45. szélességi fokon élve teljes volumenében élvezhetjük az évszakok sokszor hisztérikus változásait. Ennek megfelelően komplex ruhakészlettel érdemes rendelkezni, ez pedig legalább kétszer akkora mennyiséget jelent, mintha csak a forró égövön, vagy csak a hideg égövön laknánk. Az egyenlítőnél nyilván a fűszoknya is elég lenne, ami testvérek között is meglehetősen kis helyigényű. Nekem azonban éppen azon fől a fejem, hogy hová suvasszam el a terjedelmes téli ruháimat, és a lábbeliket. Próbálok néhány dolgot kiselejtezni, ami elkopott, vagy kihíztam, vagy a mosásban összement, de a fő volumen nem nagyon változik, lehet, hogy a selejtezésben könyörtelenebbnek kéne lennem. Mivel a szekrények befogadó képességei így korlátozottak, más megoldást kell keresni. Nem tagadom, nálunk már évek óta bevett gyakorlat, hogy a nem használatos ruhákat bőröndökbe gyömöszölöm. A nagy létrán felbillegek az általam épített bőröndtartóhoz, és lecibálom a tömött koffereket a nagy cseréhez. Most a nyári holmik kifelé, a rengeteg rövid ujjú ing, pólók, a vászonnacik, sortok, fürdőnadrágok, aztán a téli holmik be, a hosszú ujjú flanelingek, pulcsik, mellények, a kordnadrágok, sálak, és egyebek. Ezeket a nehézkes bőröndöket utazáshoz már nem is használjuk, évek óta a váltó ruhák tárolását szolgálják. Gyömöszölés után rátérdelés, és bezárás, aztán szépen feltuszkolom őket a létrán a tárolóba. A kabátok egy része a sufniba kerül a befőttes üvegek fölé egy rúdra. Ősszel, a hidegek eljöttével majd ismét sorra kerül ez az évszakos cserebere.2010. április 09.
