Oldalak

Esőernyő

Az esőcseppek hosszú mély kanyargós barázdákat vágnak az ablaküvegen, és a lelkemben. Nem vagyok depressziós, de valami fagyos mélabú vándorol tétován ide oda bennem. Néha megáll egy egy végtagomban, borzongatva elidőzik egy kicsit majd odébb áll. Lankadatlan dobolva hullik az áldás, mintha mindig is így lett volna örökön örökké. A széles bádog ablakpárkány többszörösére erősíti a becsapódó esőcseppek zaját. Mondhatná bárki, hogy ideje lenne már témát váltanom, nem mindig csak a nyavalygás, és ezek a nyirkos, nedves dolgok. Valóban szívesebben beszélnék az igazi tavaszról.
A lelkem máris zöld mezőkön szökell, vadonatúj márkás ruganyos nyúlcipőben, és szikrázó napsütésben a kósza bárányfelhők alatt színes pillangókkal kergetőzöm, mígnem jön a durva pofára esés, a valóság. Nagyon küszködik az idő, sehogy sem akar jobbra fordulni, ez a vacak eső és a hideg erősen köti magát. Egy biztos, mindig lehet folyamatosan beszélni az időjárásról mint az angolok, habár a téma mostanság nem túl változatos. Az a néhány felhőtlen derűs nap, csak emlékeztetőnek van közben. A hideg után még hidegebb, az eső után még esősebb, igazi áprilisi bolondéria. Lassan megunom a céltalan bámészkodást és a gépem elé zöttyenek, a monitorom és a billentyűzet még nem ázott be. Szerencsére nem túl sok dolgom van az utcán, ha nem muszáj nem dugom ki az orrom, persze mindig van valami váratlan ami a szabadba kényszerít. Nem vagyok persze papírból, valamikor olyan munkahelyem is volt, amikor télen nyáron a szabadban dolgoztam, fizikai munkán, hosszú hónapokig, és nagyon megkedveltem. Most már azonban szívesebben vagyok a védelmező falak és ablakok mögött, a kiegyensúlyozott melegben, ha tehetem, és amíg tart ez a vacak klíma. Egyszer csak dühös kiáltásra leszek figyelmes. A párom neszezése és izgatott hangja zökkent ki a munkából.
  • Beázott a Trotyakov képtár, folyik a falon a víz, és ázik a papír is! -
Döbbenten kapcsolok, nyilván beázott a WC-nk, ahol a számos festményeim némelyike is lóg a falon, hogy az ember ne unatkozzon, egyben párat itt is tárolok. Már ugrom is, hogy mentsem ami menthető, de a kedvesem megnyugtat, hogy már betett egy esernyőt a szűk helyiségbe. Hitetlenkedve nézek, nem akarok hinni a fülemnek, látni akarom. És tényleg, ahogy nyitom az ajtót, hát bent virít egy narancssárga paraplé a magasban, befeszülve a falak közé. A stílszerűség kedvéért, egy lakberendezési áruház jó méretes reklám esernyője. Elismerően bólintok a kreativitáshoz. Sajnos az ilyen százéves régi bérházak tele vannak mindenféle betegséggel. Még valahogyan elviseljük és némileg, de borzadva hozzászoktunk, hogy a hálószoba legszembetűnőbb részén beázási folt éktelenkedik, de ez a Trotyakov képtár, már mindennek a teteje. Na persze a teteje, mert a tetejétől bűzlik a hal, hát még a fal. Igaz pár éve teljes tatarozást kapott a társasház, szép is lett külsőleg, de a tető teljes vagy részbeni cseréje, költségtényezők miatt elmaradt. A régi töredezett zsindelyek, és az időközben rosszul javítgatott és nem megfelelően illesztett horgany lemezek, csatorna illesztések, összefolyók, csökkenten és hézagosan látják el feladatukat. Az időjárásnak legjobban kitett Észak nyugati oldalon a legrosszabb a helyzet, és a lichthóf környéke is ilyen gyenge pont. Ráadásul legfelül lakunk, így aztán minden a mi fejünkre szakad. Téboly. A mellékhelyiség a lichthófra szellőzik ablakkal, és az egyik fő levezető, hibás gyűjtő csatorna (strang) is itt megy le az egyik sarokban. Hát innen a beázás a Trotyakov képtárban, a világ legkisebb műgyűjteményében. Mikor fontos dolgom akad abban a kicsi helyiségben, csendben és rezignáltan hallgatom ahogy a mennyezeten összetüremkedő víz, egy idő után saját súlyánál fogva elindul lefelé és becsapódik a szép nagy sárga esőernyőbe.

2010. április 16.