Konyhológia 2

Rutinos mozdulatokkal öltöm fel a konyhakötényt, kést ragadok és csak úgy repülnek a vidám szalonna és hagyma forgácsok. Aztán ropogós zöldpaprika és igézően piros paradicsom kerül sorra, mosás és csumázás után szintén kés alá kerülnek. Öröm itt a főzés, a magam tervei alapján kialakított konyhánkban, bár a mai eszemmel itt ott módosítanék rajta, főleg több fiókot tennék, hogy ne kelljen a földön térdelve kotorászni edény után az alsó szekrényekben. Régi bútorokat alakítottam, építettem, festettem át, így olcsóbb volt, a gépekre viszont nem sajnáltuk a pénzt, a felső középkategóriából választottunk.

Konyhológia 1

Feltartott orral, remegő orrcimpákkal és térdekkel állok a konyha közepén. Félig lehunyt párás szemekkel, elmélyülten elemzem a lassan úszó illatsávokat, az agyam rejtett bugyraiból előkerülnek az azonosító emlékmolekulák, és érzem lelkemben a fokozódó emelkedettséget, mondhatnám elemi boldogságot. A világon az egyik legjobb stresszoldó dolog (egy köteg pénz számolásán túl) a főzés, a maga komplexitásában és élvezeti sokrétűségében.

Őszi vásár

Szemrontóan szürke az ég, és mindjárt elpityeredik, esőkönnyeket hullajtva búnak adva a felhőkbe bujdokoló fejét. Ritkásan gyűl a nép a reggeli forgalomban, így hét közepén amúgy sem nagy a tülekedés, hát még ebben a napfénytelen, színtelen fakóságban még mintha annyira sem akarózna senkinek az orrát kidugni az eresz alól. A muszáj az muszáj akinek kell, sebtében lopakodik a munkahelyére, vagy egyéb dolgára, látszólag kedvetlenül. Itt a BNV vásári buszán ülve is érzem a mértéktartó érdeklődést.

Oááá…!

Oááá…, oááá…! fújom rendületlenül mert hiszen most ez az egyetlen dolgom, és igyekszem szépen cifrázni, csak azt tudnám, hogy az a nagy valaki abban a fehér micsodában miért lóbál a lábaimnál fogva. Miközben azt mondják szerencsésen megszülettem, és milyen nagy vagyok, de hogy a csudába jöttem ki abból a vékonyka nőből, szinte hihetetlen…?