Oááá…, oááá…! fújom rendületlenül mert hiszen most ez az egyetlen dolgom, és igyekszem szépen cifrázni, csak azt tudnám, hogy az a nagy valaki abban a fehér micsodában miért lóbál a lábaimnál fogva. Miközben azt mondják szerencsésen megszülettem, és milyen nagy vagyok, de hogy a csudába jöttem ki abból a vékonyka nőből, szinte hihetetlen…? 
Hát bevallom, betyárosan össze vagyok törve, nem volt egyszerű dolog azon a nagyon szűk sötét, síkos valamin átvergődnöm, a fejemet mintha nudlivá passzírozták volna, teljesen kijött a formájából, a hajam is mind összekócolódott. Aztán egyszer csak kilőttem mint egy bágyadt pezsgős-dugó, mindenféle kezek kaptak el, és hirtelen nagy világosság támadt, ami nekem még nagyon szokatlan. Üvöltöttem is rendületlenül, oááá, oááá...! Nem is tudom miért volt szükség erre a felhajtásra én ott bent nagyon jól éreztem magam. Lebegtem abban a kellemes meleg valamiben súlytalanul, úgy helyezkedtem el ahogy a kedvem tartotta, ha akartam fejre álltam, vagy éppen az oldalamra fordultam. Egész nap semmi dolgom nem volt a szunyókáláson kívül amit nagyon szeretek. Az időm egy másik részében hallgattam azt a kedves hangot ami biztosan hozzám szólt valahonnan, de az az érzésem, hogy összefüggésben áll eddigi lakóhelyem tulajdonosával. Néha dallamosan énekelt, de legtöbbször csak beszélt hozzám halkan. Néha másokkal is beszélgetett, olykor egészen hangosan, dühösen, de azt nem nagyon szerettem, ilyenkor féltem is. Aztán volt még egy kellemes valami amit állandóan hallottam, visszatérő ütemes dobogást, belülről egészen közel hozzám, szinte hozzáértem, a testemen éreztem a ritmusát, és folyton azt muzsikálta, hogy – Nyugalom, szeretlek, törődöm veled…! – és más hasonlókat. Nagyon 
kellemes volt hallgatni, a létemet jelentette. De hát most kint vagyok, és azt mondják, hogy ez a Világ, és ezentúl már mindig itt leszek. Oááá, oááá...! Egyelőre nem túl barátságos kint, de hamar megvigasztalódom amikor abból a ruganyos gömbölyded valamiból, amiből egyébként kettő van, és olyan kis bigyó áll ki rajtuk ami pont a számba illik és felséges édes valami jön belőlük. Attól én rettenetesen megnyugszom és ha tele a bendőm, már csak aludni kívánok. És már arra is rájöttem, hogy ezek az édes források ahhoz a valakihez tartoznak aki azelőtt is mindig olyan kedvesen beszélt hozzám, és Ő az én anyukám. Oááá, oááá…! Aztán jönnek más nagydarab akárkik, egyikük az apukám, ő jön legtöbbször, aztán mindenféle értelmetlenségeket gügyögnek, hogy eszem a szívüket, de egyelőre nem nagyon érdekelnek. Ezenkívül mindenféle érdekes és vicces dolgok történnek velem ott alul, ahonnan a lábaim kinőttek. Valami kupac izé rendszeresen kijön belőlem, elől meg vizecske, ami után nagyon jól megkönnyebbülök és nevetni is van kedvem, de úgy látom apu és anyu nem mindig örülnek, mert erősen fintorgatják 
az orrukat. Aztán furcsa módon jól megdicsérnek, hogy milyen rettentő ügyes voltam, és kicserélik alattam azt az átázott jó meleg pelust egy hidegebb, tiszta, puha illatosra. Most aztán kezdhetem elölről.
Hát bevallom, betyárosan össze vagyok törve, nem volt egyszerű dolog azon a nagyon szűk sötét, síkos valamin átvergődnöm, a fejemet mintha nudlivá passzírozták volna, teljesen kijött a formájából, a hajam is mind összekócolódott. Aztán egyszer csak kilőttem mint egy bágyadt pezsgős-dugó, mindenféle kezek kaptak el, és hirtelen nagy világosság támadt, ami nekem még nagyon szokatlan. Üvöltöttem is rendületlenül, oááá, oááá...! Nem is tudom miért volt szükség erre a felhajtásra én ott bent nagyon jól éreztem magam. Lebegtem abban a kellemes meleg valamiben súlytalanul, úgy helyezkedtem el ahogy a kedvem tartotta, ha akartam fejre álltam, vagy éppen az oldalamra fordultam. Egész nap semmi dolgom nem volt a szunyókáláson kívül amit nagyon szeretek. Az időm egy másik részében hallgattam azt a kedves hangot ami biztosan hozzám szólt valahonnan, de az az érzésem, hogy összefüggésben áll eddigi lakóhelyem tulajdonosával. Néha dallamosan énekelt, de legtöbbször csak beszélt hozzám halkan. Néha másokkal is beszélgetett, olykor egészen hangosan, dühösen, de azt nem nagyon szerettem, ilyenkor féltem is. Aztán volt még egy kellemes valami amit állandóan hallottam, visszatérő ütemes dobogást, belülről egészen közel hozzám, szinte hozzáértem, a testemen éreztem a ritmusát, és folyton azt muzsikálta, hogy – Nyugalom, szeretlek, törődöm veled…! – és más hasonlókat. Nagyon 
kellemes volt hallgatni, a létemet jelentette. De hát most kint vagyok, és azt mondják, hogy ez a Világ, és ezentúl már mindig itt leszek. Oááá, oááá...! Egyelőre nem túl barátságos kint, de hamar megvigasztalódom amikor abból a ruganyos gömbölyded valamiból, amiből egyébként kettő van, és olyan kis bigyó áll ki rajtuk ami pont a számba illik és felséges édes valami jön belőlük. Attól én rettenetesen megnyugszom és ha tele a bendőm, már csak aludni kívánok. És már arra is rájöttem, hogy ezek az édes források ahhoz a valakihez tartoznak aki azelőtt is mindig olyan kedvesen beszélt hozzám, és Ő az én anyukám. Oááá, oááá…! Aztán jönnek más nagydarab akárkik, egyikük az apukám, ő jön legtöbbször, aztán mindenféle értelmetlenségeket gügyögnek, hogy eszem a szívüket, de egyelőre nem nagyon érdekelnek. Ezenkívül mindenféle érdekes és vicces dolgok történnek velem ott alul, ahonnan a lábaim kinőttek. Valami kupac izé rendszeresen kijön belőlem, elől meg vizecske, ami után nagyon jól megkönnyebbülök és nevetni is van kedvem, de úgy látom apu és anyu nem mindig örülnek, mert erősen fintorgatják az orrukat. Aztán furcsa módon jól megdicsérnek, hogy milyen rettentő ügyes voltam, és kicserélik alattam azt az átázott jó meleg pelust egy hidegebb, tiszta, puha illatosra. Most aztán kezdhetem elölről.Annyit minden esetre kihámoztam a nagy gügyögésből, hogy innen hamarosan hazavisznek. Már hónapok óta fondorkodnak, hogy nekem valami kedvemre való fészket építsenek. Lesz ott valami bölcső, meg saját kocsim is lesz, egészen flancos, igaz, hogy a szüleim tologatják majd, de hát így környezetbarát. A többi babától hallottam a kórházban, hogy valakinek külön babaszobája is lesz, saját személyi dajkával, de nekünk otthon megteszi a függöny is az ágyam körül, meg az anyukám gondoskodása. Oááá…, oááá…! Muszáj gyakorolnom, azt mondják 
ettől erősödik a tüdőm. Hallottam, már anyukámék kifesttették a lakást, amikor megtudták, hogy én vagyok, és így szép tiszta friss lesz minden, mire megérkezem. Vettek kiságyat is amiben később, ha már nagyobb leszek ugrálhatok, és amikor nem néznek oda onnan ki is mászhatok, ezért őket majd a frász kerülgeti. Én meg jókat fogok derülni rajtuk, és mindenki boldog lesz. A Nagyi meg varrt nekem kis-paplant, és derékaljat, hogy kényelmesen aludjak. Nagyon jó lesz, de egyelőre gyakorolnom kell, hogy erősödjek, különben is már aktuális a következő etetésem, és úgy érzem a pelus is megtelt. Oááá..., oááá...!
ettől erősödik a tüdőm. Hallottam, már anyukámék kifesttették a lakást, amikor megtudták, hogy én vagyok, és így szép tiszta friss lesz minden, mire megérkezem. Vettek kiságyat is amiben később, ha már nagyobb leszek ugrálhatok, és amikor nem néznek oda onnan ki is mászhatok, ezért őket majd a frász kerülgeti. Én meg jókat fogok derülni rajtuk, és mindenki boldog lesz. A Nagyi meg varrt nekem kis-paplant, és derékaljat, hogy kényelmesen aludjak. Nagyon jó lesz, de egyelőre gyakorolnom kell, hogy erősödjek, különben is már aktuális a következő etetésem, és úgy érzem a pelus is megtelt. Oááá..., oááá...! 2010. szeptember 05.
