Oldalak

Konyhológia 1

Feltartott orral, remegő orrcimpákkal és térdekkel állok a konyha közepén. Félig lehunyt párás szemekkel, elmélyülten elemzem a lassan úszó illatsávokat, az agyam rejtett bugyraiból előkerülnek az azonosító emlékmolekulák, és érzem lelkemben a fokozódó emelkedettséget, mondhatnám elemi boldogságot. A világon az egyik legjobb stresszoldó dolog (egy köteg pénz számolásán túl) a főzés, a maga komplexitásában és élvezeti sokrétűségében. Tapasztalt szimatoló rögtön kiérzi, a gyömbér, a bors, a lestyán, és a szerecsendió utánozhatatlan költészetét az éppen komótosan fővögető aranysárga húsleves illatfelhőjéből. Ezen a területen abszolút a demokrácia, az éjszakai portás, az alvezér igazgató, és az egyetemi professzor egyaránt kéjesen szimatolhat. Az érzés integritása még jobban fokozódik, ha az élvezetünk tárgyát, a magasztos táplálékot mi magunk, a dolgos, kérges, kis kezeinkkel állítjuk elő, illetve tesszük fogyaszthatóvá. A műkörmösök jobb, ha csak nézik. A házilag készült étkek, gondoljunk csak a Nagyi elévülhetetlen ebédjeire, iparilag és nagyüzemileg nem pótolhatók és nem helyettesíthetők.
Nem csak a kereskedelemben kapható készételekről, de néhány rangosnak mondott éttermi kínálat minőségéről is megvan a lesajnáló véleményem (tapasztalatból), tisztelet a kivételnek, és hát zsebbel sem lehet sokáig bírni. De, hát botorság is lenne az átlag polgárt megfosztani a világ egyik leghasznosabb és legélvezetesebb tevékenységétől, már ha jut rá ideje. Külön öröm számomra, hogy a médiában is komoly rangot kapott a főzz magad felfogás, melyhez bőven találunk korszerű, jó mintákat, útmutatásokat, és új szakácskönyvek százai látnak folyamatosan napvilágot. Nem beszélve az internet határtalan bőségéről, és a témabeli sokszínűségéről. A társadalom immunológia itt is működik, a rossz, haszontalan tendenciákra rögtön megjelennek a pozitív, jobbító csírák, kezdemények.
Az otthoni főzés, mint olyan, persze mindig is fontos szerepet játszott a magyar családok életében, de ez hajdanában és dominánsan a kezében fakanállal heroikusan küzdő háziasszony vagy cselédlány magányos küzdelme volt. Mindenki ismeri az amerikai filmekből azt a szituációt, amikor a hazaérkező dolgozó férfit, a család tekintélyes fejét a szerető feleség puncstorta színű habos ruhácskában, keményített fodros köténykében és frissen bodorított frizurában odaadóan várja, gőzölgő fogásokkal megrakott asztallal, és már a gyertyák, később a függönyök is égnek. Hát émelyítő. Sokkal jobban tetszik nekem a főzzön akárki nemtől, beosztástól függetlenül, örömből és spontán. Együnk jókat és egészségeset, ha lehet mindezt közösen. A főzés kreatívvá tesz, fejleszti a kézügyességet, a szaglást a látást és összehangolja az érzékszerveket. Erősíti a közösségi összetartozást, a szervező készséget, és egymás árnyalt igényeinek megismerését. A gusztusosan feltálalt fogások csiszolják szépérzékünket, és nem utolsó sorban megtöltik bendőnket, ideális esetben szinten tartják, egészségünket. Szerencsés esetben még gyógyulásunkat is szolgálják.
A főzz magadnak, családodnak, barátaidnak jót és finomat életfelfogáshoz azonban kell egy erre alkalmas helyszín, egy jó konyha is. A „jót” komolyan értettem, mert nagyon sok nem jó konyhát látok, és sajnos az új tervezésű és építésű konyhák között is. Főzni többnyire bárhol lehet, például szabad tűzön egy bográcsban, vagy épp a hamvadó tábortűz forró hamujában, de most inkább minden háziasszonyok és háziurak álmáról egy jól felszerelt otthoni konyháról szeretnék beszélni.
A konyhában végzett munka, a lakásban végzett tevékenységek közül talán a legösszetettebb, legbonyolultabb, ezért a tervezése is a legnagyobb odafigyelést igénylő. A legalapvetőbb tevékenységek sorrendjét célszerű már az elején optimalizálni, és a helyiség adottságaihoz igazítani, hogy minél kevésbé legyen fárasztó a főzés és közben minél kisebb legyen a káosz.
Ezt a célt szolgálja a KONYHAI MUNKAFOLYAMATOK struktúrájának alkalmazása mely egy kipróbált és beláthatóan logikus rendszer, és kifejezetten a főzési résztevékenységek ideális sorrendjéről szól. Ez lényegében és sorrendileg a következő:

1./Tárolás (kamra, hűtő,…),
2./Előkészítés (kicsomagolás, hámozás,…),
3./Vizes tisztítás, áztatás (a mosogatónál),
4./Darabolás-szeletelés (munkapulton, vágódeszkán),
5./Főzés, sütés (tűzhelyen, főzőlapon),
6./Tálalás, szervírozás, egyéb (további munkafelület, asztal).

Ez a sorrend jobbról és balról is érvényes és ideális, függetlenül attól, hogy merre kanyarodik a konyhapult. Sokan szakemberek is, hivatkoznak az úgynevezett munkaháromszögre, mely a hűtőszekrény, a mosogatótál és a főzőfelület együttesét jelenti, mint a konyha fő sarokpontjait. Főzési szempontból én sokkal fontosabbnak tartom a mosogató, a főzőfelület, és a köztük lévő munkafelület (a vágódeszkával) hármasságát. Az alapanyagok megfelelő előkészítése után a fő munka itt zajlik, a hűtőszekrény már kevésbé játszik szerepet. A munkafelületen dolgozva jobb vagy bal kézzel könnyedén elérjük a főzőfelületet illetve a mosogatót is. Így szinte egy helyben állva végezhetjük az ételkészítés élvezetes, és magasztos feladatát.
Következő alkalommal folytatom a konyhológiát.

2010. szeptember 23.