Tököljünk

Azt hiszem a térdeim is cidriztek, és az arcom is biztosan elsápadt, ha éppen látszott volna a sötétben, amikor gyermekkoromban falun megláttam az utcánkban valahol egy kerítésre kitett töklámpást. Erősebben szorítottam a nagyanyám kezét, és szaporában húztam hazafelé. A közvilágítás is csak néhány bágyadt izzóra korlátozódott a telefonpóznák tetején, így meglehetősen félelmetesek voltak a falusi esték, főleg egy kisiskolás gyerek számára. A világ még tele volt számomra varázslatos rejtelmekkel és felfoghatatlan titkokkal.

Civil-izáció

Nagyot szippantok a késő őszi középvárosi, szmoggal dúsított alpesti levegőből, belehunyorgok a napba, mely ugyancsak laposan és erőtlenül húz már a pályáján. Élvezném a csendet, de a szomszéd utcában most vágtat valahová egy üvöltő tűzoltó autó. Hallom a lassan elhaló szirénát aztán lassan helyreáll a csend, én előre hátra hintázok a sarkamon, majd szép lassan megindulok az utcán. Komótosan lépdelek, bár van tervezett útvonalam és feladatom, útba ejtem a postát, aztán pár üzletet, de nem hajszolom magam, kell egy kis szünet a munkában.

Káosz

Derűs vasárnap délelőtt van, novemberhez képest egészen jó idő, az ereszeken és a tetőgerinceken már csak a galambok topognak, a költöző tollasok már rég nem zajonganak, messzi földre elhúztak a hasukat süttetni a trópusi melegben. Ilyenkor kellemes az utcán téblábolni, nincs a hétköznapok zsúfolt és zajos forgalma. Azonban most séta helyett a lakásban szorgoskodunk a konyhapultnál, ebédre vendégek jönnek.

Melankólia

Ma reggel ötször kellett kinyitni a szemem, hogy egyszer felébredjek. Mikor széthúztam a függönyt és nagy csörömpöléssel felhúztam a redőnyöket, azt hittem nem csináltam semmit, olyan sötét volt kint. Fúj, de utálatos ez az őszi szürkeség. Pár napja még bágyadtan, laposan de mégis élénken vágtak be a napsugarak, szinte napozni lehetett. Ilyenkor ész nélkül és boldogan tárjuk sarkig az ablakokat, hogy egy jó kis oxigén dús, némi szmoggal elegy városi levegőt engedjünk a lakásba.

Hagyomány?

Vidám, de diszkrét zsivaj tölti be az évek óta jól működő, szerintem korszerű konyhánkat, melyet a régi nappalinkban hoztam volt létre. Ülünk a nagy asztal körül, mindenki lát és hall mindenkit. Egyik oldalon a hi tech konyhapult, a másik oldalon íróasztalok, az ajtó mellett tároló és hűtő szekrények, az ablaknál virágok, egy rádió, a sarokban a sütőt tartalmazó középmagas szekrényen a TV, és mindezek közepén az asztal. Nagy hévvel és lendülettel magyarázom az amerikai, vagy más néven egyterű konyha lényegét családi körben, ángyom asszony is tágra nyílt szemekkel hallgat, időnként ránt egyet a fejkendőjén, és egyetértően bólint.

Amerikai konyha

Feloldódva terpeszkedek a székemen, tekintetem vidáman ugrál egyik ismerős, kedves arcról a másikra, ritkán ülhetek így nagyobb családi körben a nagy étkezőasztal körül. A témák is változatosan térülnek, és mindenki büszke arra amit elért, vagy hamarosan elérni fog. Na, hát kedves ángyom asszony, eztán már lesz nekünk AMERIKAI konyhánk! – hasít a levegőbe egy bejelentés, és máris érdeklődés jelenik meg az arcokon. Amerikai konyha? – mereszti szemeit ángyom asszony fejkendője csücskét rángatva. – Aztán hun hordják azt Gergő, elöl vagy hátul, mert valahun csak hordják?