Korán kelő vagyok amúgy, már hat óra körül rendszerint a gép előtt ülök, de tegnap volt egy konténer dolgom, lefáradtam. No, ha már így adódott, megpróbálom egy forró citromos teáskanállal összekaparni a testem, lelkem, úgy is nagy kirándulásra szántam magam. Ma van az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár első napja, mindenféle szakmai 
bemutatókkal a lakberendezőknek, és bárkinek, ott a helyem. Ez többnyire, és elsősorban az átlag fogyasztók és felhasználók vására, az év közbeni speciális szakirányú kiállítások mellett. Nem sokat gatyázok, a tömegközlekedés épp a kezemre játszik, szinte egy bő félóra alatt ott vagyok. Intelligens és gyors ügyfélkezelés a 
kapunál, vonalkód leolvasás a már otthon regisztrált és kinyomtatott belépőmön, és már belülről nézem a kerítést. Hurrá! Minden évben izgalommal várom ezt az alkalmat. Ilyenkor szoktam frissíteni a prospektus állományomat, ami a lakberendezői munkámhoz szükséges, de ettől függetlenül is 
nagyon érdekelnek az újdonságok. Áthaladok egy nemzetközi pavilonon, ahol mindenfelől ferde szemmel néznek rám. A felhozatal minőségi, elektronikus órák, rádiók, ketyerék, orvosi műszerek, evőeszközök, porcelán-kések, divatcikkek, csak ámulok. Váltok 
pár szót, tört angolsággal egy-két szívélyes, sárga fickóval, aztán robogok tovább. A fő pavilonban hamar kiismerem magam, a lakberendezők standja mindig középen van. A kollégák (nők) már suvikszolják a standot az érkező vendégek elkápráztatására, az idén is új arculattal jelentkeztek, habár egy kicsit szerényebb mint a tavalyi, alapterületben és ötletekben is. Az olasz design cuccok, kanapék, tükrök, kisbútorok, 
világítási elemek önmagukban is lenyűgözőek. A padlómegoldások és a világítások változatosak és izgalmasak, különös hangsúlyt kaptak a LED-es fényforrások, az energiatakarékosság jegyében. Az idei vásártól nem ülök le túlságosan, néhány kiállító olyan, mintha a tavaszi Konstrumáról maradt volna itt hibernálva. A látogatók között, a kis szürkéket meg a magas zöldeket sehol nem láttam, pedig az űrhajóik egy ideig ott lebegtek a terület felett, de úgy látszik 
semmi ígéreteset nem találtak, mert rövidesen elhúztak. Én is hiányolok számos nagyobb bútorgyártót és konyhastúdiót, szaniter, lakástextil és padlógyártót, forgalmazót. Kisebb, még ismeretlen cégek, főleg vidékről, vannak jelen. Hatlövetű, többszemélyes luxus fürdőkád, és sótéglás szaunakabin bezzeg van töménytelen. Aztán mindenféle kuruzslók, meg tenyérjósok is feltűnnek, akik megmondják a frankót, és a harsány porszívóügynökök sem hiányoznak. Érdekesség, hogy az egyik kisebb pavilonba beintegrálták a újítókat és a feltalálókat, izgalmas látni az agyafúrt elmék szenzációs ötleteit. 
Módszeresen végignézek mindent, a már ismerős dolgoknál továbblépek, a prospektusokkal telő táskám igencsak húzza a vállamat. Három pavilont is kivégeztem, most átmegyek máshová. Látom, hogy a szomszéd épületben mezőgazdaság a téma, ha már itt vagyok bekukkantok. Nem kellene. Két sorban állnak szemben, a mindenféle nyálcsorgató finomságokat árusító kistermelői sátrak. Hátul egy kondér marhapörkölt, aztán sült 
kolbászok, rántott csirke, így szépen sorban, a szemközti oldalon, mézeskalács és mindenféle aszalt gyümölcs és házilag készített édességek. Szélsebesen megterhelem korgó gyomromat egy forró, mustáros debrecenivel. Azt hiszem eddig ez a legjobb a vásárban. És, akkor kell abbahagyni amikor a legjobb. Nem is tétovázom, tömött aktatáskámmal felnyomulok a következő buszra, egy búcsúpillantást vetek a vásárra, és otthon majd kipipálom.2009. szeptember 10.
