Folytatni arany

Dühöng a kánikula, az ember fia, lánya megkukul. Július legkellősebb közepe, a forróság tűréshatár felett, az aszfalt szinte forr, az izlandi gejzírek és az iszapvulkánok rémképei táncolnak a szemem előtt.
Letörlöm a patakzó izzadtságot porlepett homlokomról, és elmerengek az eltelt hónapokon. Itt a szoba relatív hűvössége még kibírható, és csak hitetlenkedve bámulom a fali hőmérőn a 28°C-t, télen ilyenkor már reklamálna a párom, hogy kinek fűtjük a világot több ezerért.

Honlapom a holnapom

Titokzatos félhomályban megbújó árnyékos szobasarok, egy íróasztal körvonalai rajzolódnak ki a LED-es lámpa közel homogén fényében. Külső zaj nem hallatszik, csak néha valami halk kaparászás, és mintha a tenger vagy a szél zúgna egyenletesen távol. Egy kis egérke szaladgál az asztal lapján önfeledten, ott azon is egy kis szőnyegfélén, furamód meg megáll, váratlanul oldalaz, mintha óvatosan körülnézne, majd hirtelen hátraugrik.

Székrepedés

Váratlan vészes nyikorgás, fémes reccsenés, majd egy elhaló nyekk és egy meglepett jajszó. Majdnem sejre ültem, ha már éppen nem ültem volna, szemem, szám megállt a levegőben, a kezeim meg tátva maradtak. Azt szokták mondani, jobb ha leülsz mert olyat hallasz, vagy látsz, hogy csak na.

Malackodás

Hűha! Majdnem teljesen elpirultam és váratlanul megrogytak a térdeim az agyamon végigfutó élveteg gondolattól, amikor arra a csodásan gusztusos rózsaszín husikára pillantottam. Micsoda érzékien ennivaló falat, kocsányon lógnak a szemeim, és gátlástalanul folyik a nyálam egy fénylő tócsába gyűlve. Aki sosem próbálta nem is tudja mit veszít ha ezt kihagyja, mert ez a mennyei gyönyörök netovábbja.

Újév

A csillagok megszámlálhatatlan özöne felségesen ragyog kristályszőnyeggel beterítve az egész horizontot. A tejút és néhány közeli csillag és bolygó szikrázóan kivirít a bársony háttérből, mint egy egy jelzőlámpa az égi országúton. A baj csak az, hogy mindez egyáltalán nem látszik az összefüggő vastag, opálos felhőrétegen keresztül. No de sebaj, a képzeletem féktelen delfinjei előtt úgy sincs akadály, átszellemülten állok az erkélyünk korlátjának dőlve kitárt karokkal, arcomat nekifeszítem az északi szélnek, mint DiCaprio a Titanicban mikor a hajó orrában szörfözött.