Gyönyörű vasárnap délután, a tavaszi nap megpróbál érvényt szerezni magának, aranyos fények pattognak a konyhafalról körbe körbe, aztán szétgurulnak a padlón, mint eltévedt üveggolyók. Rutinos mozdulattal húzom fel az ingem úját, a víz gyöngyözve tör elő a mosogató csapjának perlátorán, végigkanyarog a rozsdamentes felületen, majd kutyogva tűnik el a rostélyos lefolyóban. Várom a megszokott, kellemes meleg vizet, de mintha egy kicsit többet késne a kelleténél, megadóan állok.
Hiába, ez a modern kor egyik csodálatos vívmánya, a közeledő űrkorszak természetes eszköze, az egyedi fűtő és melegvíz kazán.
Hiába, ez a modern kor egyik csodálatos vívmánya, a közeledő űrkorszak természetes eszköze, az egyedi fűtő és melegvíz kazán.
- Kazán, kazán, te mindenem…!
Csak megbillentek egy kart, mondom, megbillentek, aztán még egyszer, és még egyszer, de ez a víz sehogy nem akar melegedni. Na, ilyenkor mi van? Odalépek a csodálatos vívmány agyközpontjához, a takaros kis fali kombi cirkó-kazánhoz, így talán okosabb leszek. Az ellenőrző lámpa ég, tehát áram van, víz van, gyújtóláng nincs, melegvíz nincs. Gáz van. A kedvenc kazánunk feltehetőleg beadta a kulcsot, vagy bedobta a törölközőt, tíz éves, megtette eddig ami tőle elvárható. Dicsőségben, elismerésben, szinte hibátlanul töltötte a nem túl hosszú szolgálati idejét.
- Kazán, kazán, te mindenem…!
Hatódom meg, hazafias érzések duruzsolnak a lelkemben, lehet, hogy a szöveg nem pontos, de a régi dallam édes hullámai öntenek el. Talán még nincs veszve semmi, józanodom ki. Esetleg szerelőt kéne hívni? De vasárnap? Létezik ugyan gyorsszolgálat, dupla díjért, feltehetőleg nem is márkaképviselet. Na majd hétfőn. Ma ugyan fürdeni akartunk, szokásos test és lélekfrissítő hétvégi program, koedukált kádhasználattal, illatos vízben, kölcsönös talpmasszázs, miegymás, zenei háttérrel. Mindezt sajnálattal elnapoljuk, mert a drágalátos kazánunk csak hideg vizet ad, így beérjük alapos kézmosással.
- Kazán, kazán, te mindenem…!
Valahogy átvészeljük a hétfő reggelt, bár érzem, hogy itt ott kezdek ragadni mint a pofára esett 
zsíroskenyér. A NET en találtam is néhány céget, szimpátia alapján ki is választottam egyet. Telefon fel, tárcsázás, hívás, készséges válasz, már ebéd után itt is lesznek. Huuu! Munkával jobban telik az idő, hamar eljön a délután, csengetnek. A szerelő, mert végül is csak egyedül jött, otthonosan kezdi szétcincálni a csodás, féltett gépezetünket. Sűrűn csóválja a fejét, és vakarja az üstökét, úgy látom ibolya lilája sincs a problémáról.
zsíroskenyér. A NET en találtam is néhány céget, szimpátia alapján ki is választottam egyet. Telefon fel, tárcsázás, hívás, készséges válasz, már ebéd után itt is lesznek. Huuu! Munkával jobban telik az idő, hamar eljön a délután, csengetnek. A szerelő, mert végül is csak egyedül jött, otthonosan kezdi szétcincálni a csodás, féltett gépezetünket. Sűrűn csóválja a fejét, és vakarja az üstökét, úgy látom ibolya lilája sincs a problémáról. - Ki kell cserélni az egészet! – trillázza szakmai meggyőződéssel, – Az csak röpke pár százezer, és tuti pár év garancia, és más típust, mert ők csak azt csinálják! – Azzal el is viharzik miután legombolta a kiszállási díjat, és itt hagyta a névjegyét.
- Kazán, kazán, te mindenem…!
Állunk döbbenten a konyha közepén, bámuljuk a szerelő füstölgő hűlt helyét. Egy napi tépelődés és ocsúdást követően újabb telefon, másik cég, új szerelő, készséges hozzáállás, némi türelem és ki is jönnek. Szerda délután, már nem is ragadunk, csak lekeféljük magunkról a ránkszáradt koszt. Végre csengetnek, két szerelő, profizmus. Már, ahogy a mester belenyúl a gépbe, felgyullad a csodálatos kék láng, mint egy régen várt varázslat.
- Nem kell gépet cserélni? -
- Nem, csak egy kicsi és fontos alkatrészt, töredék költséggel. -
Az örömünk végre teljes, ma este nagy fürdést csapunk. Kölcsönös megelégedéssel búcsúzunk a szakiktól, és áhítattal tartjuk kezünket a megváltó melegvíz alá.
- Kazán, kazán, te mindenem…!
2010. május 02.
