Oldalak

Kikelet

Itt a tavasz nem disznóláb, mondja a régi bergengóc szólás. A bergengócok pedig már csak tudják mitől döglik a tavasz, mert magostul eszik a cseresznyét, igaz annak még nincs itt az ideje, de ez őket egy cseppet sem zavarja. Minden esetre ismerik mi a kikelet, és már alig várják a nap hét ágra melegítő sugarait, amik végleg elkergetik a havat, és kibújhatnak a gyönyörű tarka, pompázatos virágok. Pedig a bergengócok ugyancsak szeretnek hóembert építeni, meg mindenféle szerekkel tömegesen lecsúszni a meredek havas lejtőkön, de most már ők is cefetül unják, jól átfáztak, jöhetne a meleg.
Amint megérzik a nap első forróbb sugarait, üdvrivalgásba törnek ki, és ünnepélyesen jó messze elhajigálják a síléceiket, meg miegymást. Ennek örömére mindjárt egy szépséges csokor tulipánt is dugnak egy még szebb vázába, ezzel is deklarálva, segítve a tavasz kezdődő munkáját. Na nem mintha télen nem lennének vágott virágok, amolyan akváriumban neveltek vagy mi, de ők az igazi kertben burjánzott szépségeket szeretik, mint én is. Állítólag vannak is a rokonságomban bergengócok. Persze kos havának elején már kíváncsian vizslatják a naptárat, meg az időjárás jelentést, és szorgalmasan kezdik kiverni a megtelt hócipőjükből a havat, merthogy a nagy téli heveny csúszkálás után, friss és komoly tavaszi teendők várnak mindenkire. Fel kell mérni például a károkat a nagy hóolvadás során keletkezett mennyezeti beázásoknál. Aztán felhívni a biztosítót, és kiverni belőlük egy kis pénzt, a karbantartóknál meg kiverni a balhét. Ha kész az új tető, és kiszáradt a fal, akkor jöhet az újrafestés, de ez már nem tavaszi foglalatosság. Aztán jöhet még más élvezet is. Össze kell szedni az időközben felgyülemlett limlomokat, és le kell vinni azokat, meg a télen szétesett családi faágyat a lomtalanításhoz, a kijelölt napon. Nem könnyű ilyenkor összekapkodni a kidobni valókat, ha csak az ember direkte nem gyűjti kupacba azokat amiktől meg szeretne szabadulni. Lomtalanításkor inkább bútor, fa, esetleg fémhulladékot szokás eltávolítani az amúgy is zsúfolt háztartásokból. Sok mindentől nehezen válunk meg, leginkább érzelmi kötődés miatt. Az utcán már hatalmas halmokban gyűlnek a bergengócok szükségtelen és megunt holmijai. Az autós bergengócok ilyenkor persze sűrűn és fennhangon megemlékeznek mások rokonairól, mert a sok kacattól nem tudnak könnyen kiállni. Legutóbb a hófúváskor volt hasonlóan szoros és hangos a helyzet. Másnap az utca azonban hamar kiürül, hatalmas metálszürke autók zabálják, nyelik nagy robajjal a törmeléket, aztán utánuk a kora tavaszi szél befejezi a takarítást. Végre kinyílhatnak az erkélyek, teraszok, a télre oly gondosan beragasztott, tömített ajtajai, és rendet lehet tenni a balkonládák lassan éledező fonnyadt növényszárai között is. Ez már igazi tavaszi tevékenység, ilyenkor lehet megalapozni szinte egész évre, lakásunk, házunk korlátozottan burjánzó vegetációját. A bergengócok különösen szeretnek kertészkedni, illetve a növényeikkel bíbelődni, régi szokás szerint gyerekkorukban, kis öntözőkannát és metszőollót kapnak az egyik születésnapjukra. Nagyon könnyű megismerni, ahol tavasszal és nyáron nagyon sok szép virág van, ott többnyire bergengócok laknak. A tavasznak persze még további örömei is vannak, az idén például, szokatlanul korán jön a húsvét.
Nosza, alig töröltük le a homlokunkról a jégvirágot, fel kell venni a Nyúllal a kapcsolatot, e-mailen, telefonon, vagy levélben, hogy kinek hova, mikor tojjon ajándékot. Aztán sürgősen és bőségesen be kell szerezni, nem is disznólábat, hanem finom jóféle főzni való füstölt sonkát. A vegetáriánus sonkát még nem találták ki, de azt a bergengócok, velem együtt nem is szeretik. A huncut bergengóc lányok asszonyok, meg tarka fityulájukban és fodros köténykéjükben már most nekiállnak szép színes tojásokat festeni, miközben a farukat riszálják, és vidám termékenységi dalokat dudorásznak. Bergengóc legény legyen a talpán akire ilyenkor nem jön rá a kikelet.

2010. március 24.