A lány odaadó és szerelmes pillantásától a szörny marcona szíve teljesen ellágyult, érezte, hogy valami régóta tartó sötét béklyó hullik le róla. Szinte hallotta amint az acélos abroncsok melyek eddig a lelkét szorították, most csengve, bongva szétpattannak. Már nem is emlékszik mikor érzett hasonló könnyebbséget és melegséget, talán amikor régen az édes mamája nagy, meleg biztonságot adó testéhez simulhatott. Egyre közelebb húzódott a kövön ülő gyönyörű lányhoz.
Valami olthatatlanul vonzotta, ami más volt mint a gyerekkori érzései, ez valami új volt a számára, és nem hasonlított ahhoz sem, amit éhesen érzett a kiszemelt prédával kapcsolatban. Egészen közel hozzá letelepedett, hatalmas testét valószerűtlen könnyedséggel eresztette a padlóra, smaragd szemeit áhítattal függesztette imádottjára. Borostyánsárga bundáján a jellegzetes csíkok tompán sötétlettek, és együtt rezdültek minden gondolatával. Hosszú éveken át oly kérges szíve nem tudta, hogy ez a szerelem. Érzékeny orra teljesen befogadta a lány semmihez nem hasonlító illatát, ahogy egyre közelebb és közelebb vitte nagy busa fejét a szépségesen nyújtózó, valószínűtlenül fehér testhez. A felkelő nap sugarai laposan vágódtak be a szobába aranyos kévéket vetve. Némelyik megállapodott a lány arcán, a többiek fénytáncot jártak a fedetlen keblén. A fenevad mosolyogni próbált, de csak valami torz vicsorgás lett belőle, ahogy kivillantak hatalmas agyarai a szájából. Brutális, vad természete nem szokott ehhez. A lány megborzongott a vadállat forró leheletétől, az egész belsejét marokra fogta valami leírhatatlan. Alig hallotta, de inkább a zsigereiben érezte a nagy bozontos, és mégis fenséges fej irányából érkező hihetetlenül mély elnyújtott morgást. Érezte, ahogy a hatalmas bajusz szőrök hozzáérnek a csupasz testéhez, és végigszántják azt. A bizsergés a talpától a feje búbjáig futott. Gyönyörű hajkoronáját két kézzel a fejére tolta, és átadta magát az eddig számára ismeretlen borzongásnak…
Valami olthatatlanul vonzotta, ami más volt mint a gyerekkori érzései, ez valami új volt a számára, és nem hasonlított ahhoz sem, amit éhesen érzett a kiszemelt prédával kapcsolatban. Egészen közel hozzá letelepedett, hatalmas testét valószerűtlen könnyedséggel eresztette a padlóra, smaragd szemeit áhítattal függesztette imádottjára. Borostyánsárga bundáján a jellegzetes csíkok tompán sötétlettek, és együtt rezdültek minden gondolatával. Hosszú éveken át oly kérges szíve nem tudta, hogy ez a szerelem. Érzékeny orra teljesen befogadta a lány semmihez nem hasonlító illatát, ahogy egyre közelebb és közelebb vitte nagy busa fejét a szépségesen nyújtózó, valószínűtlenül fehér testhez. A felkelő nap sugarai laposan vágódtak be a szobába aranyos kévéket vetve. Némelyik megállapodott a lány arcán, a többiek fénytáncot jártak a fedetlen keblén. A fenevad mosolyogni próbált, de csak valami torz vicsorgás lett belőle, ahogy kivillantak hatalmas agyarai a szájából. Brutális, vad természete nem szokott ehhez. A lány megborzongott a vadállat forró leheletétől, az egész belsejét marokra fogta valami leírhatatlan. Alig hallotta, de inkább a zsigereiben érezte a nagy bozontos, és mégis fenséges fej irányából érkező hihetetlenül mély elnyújtott morgást. Érezte, ahogy a hatalmas bajusz szőrök hozzáérnek a csupasz testéhez, és végigszántják azt. A bizsergés a talpától a feje búbjáig futott. Gyönyörű hajkoronáját két kézzel a fejére tolta, és átadta magát az eddig számára ismeretlen borzongásnak…
Így folytatódna a romantikus történet, szem nem maradna szárazon, és szív nem maradna részvétlen. Az én történetem szereplői azonban nem ennyire vérbőek, és érzés sem igen szorult beléjük, porcelánfigurák ők egy biedermeier szekrény tetején. Egy marcona tigris és egy szépséges, haját rendezgető karcsú, ülő női alak szobrai, itt valahogy egymásra találtak. Hatalmas porcelánfigurák (30-40 cm), márkás, élvonalbeli minőségben, hagyományosan, manufakturális módon készültek, igazán pompás darabok, úgy a hatvanas évekből, hagyományos, polgári stílusban. Porcelánfestő múltamból tudom, hogy a maguk műfajában profi és igényesen kivitelezett munkák, számomra valahogy mégis egy letűnt világot tükröznek. Egy idős hölgy lakását díszítik, más apró vitrinfigurával együtt. A XVIII. és XIX. szd. kedvenc műfajai voltak a különféle igényesen megmunkált, kézzel kifestett, naturális, a legváltozatosabb dolgokat ábrázoló porcelán, mázas cserép, és fajansz (mázas fehér cserép) figurák, dísztárgyak. Kitűnően illettek az ugyancsak kézi munkával, manufakturális módon előállított tömör fa bútorokkal berendezett enteriőrökbe. Ezeknek a kisebb nagyobb kerámia nippeknek még ma is komoly értéke van a gyűjtők és a műkereskedők köreiben. Egyes ritka darabok, származási helytől, márkajelzéstől és egyediségtől függően, komoly anyagi értékeket is képviselhetnek. Természetesen ezek mellett, mint mindig és mindenben, tömegesen előfordultak az utánzó, előkelősködő, bóvli darabok, a giccsek. A professzionális és magas kvalitású porcelán gyártók (Herendi, Meisseni, Zsolnay, stb.), mindig erősen ügyeltek a megfelelő technológiai és művészi színvonalra, mérték és irány adó példát adva a műfaj rangjának. A mai felpörgetett, izgalmas világ, sima és lendületes vonalú bútoraihoz, dinamikus lakáskialakításaiban talán kicsit nevetségesen és disszonánsan hatnának ezek a finom és törékeny holmik, de úgy érzem, megfelelően átgondolt kiemeléssel és elhelyezéssel, netán speciális megvilágítással, egy virtigli modern lakásban is csodálatos, múltat idéző díszítő elemek lehetnek a Szépség és a Szörnyeteg.
2010. március 02.