Oldalak

Puncs és pancs

Húúúkk! A terem búráját, csak valaki rá ne lépjen a kezemre ebben a nagy nyüzsgő láberdőben. Mondhatom jól beletenyereltünk ebbe a 2009. évbe, mindjárt megyek is kezet mosni. De még nincs teljesen vége, mert hátra van a szilveszteri két fülön állás és a négykézláb járás, meg a szemkápráztatás. Már aki becsülettel elereszti magát és a barátait. Most itt kiteszem a tizennyolcas karikát, mert véletlenül sem szeretném az ifjúságot heveny piálásra nevelni, habár rájuk férne némi módszertani oktatás.
Én magam is elég tapasztalatlanul kezdtem a bulizást úgy gimis koromban. A nagy hevületnek és a bájos partnerem bódító illatának köszönhetően mindenféle „A” betűvel kezdődő italt (Asör, Abor, Avodka,...) nagy zavaromban összekevertem, mivelhogy a leányzót megcsókolni nem mertem, így jobb híján észrevétlenül, kegyetlenül eláztam. A legtöbb hozzám hasonló kamasz ezen, meg a fotelen legalább egyszer átesett. No de nézzük a vidám jelent, mert szilveszterkor csak derűs dolgokról szabad beszélni, és bohókás dolgokat tenni, hogy majd az Újév is felhőtlen legyen. A világban körös körül a Földtekén, nagyon sokféleképpen várják és köszöntik a következő évet, erről egy külön tanulmánykötet lehetne írni. Még kis hazánkban is jelentősen eltérhetnek a szokások, tájegységenként, életkor szerint, és társadalmi rétegződés szerint is. A közös pont a mindenféle pia fogyasztása, és nem mellékesen az evés. Sokan befizetnek külföldi, vagy hazai szervezett bulikra, itt a szervezők, illetve a vendéglátók gondoskodnak a totális jókedvről, a bendő pukkasztásáról és a megfelelő bódulatról. Vájt szemű kispolgári körökben kifinomult ízléssel készített italcsodák a helyénvalók, mint krampampuli, angol-puncs, bécsi-puncs, és fittyfene, mifelénk megfelel a finoman elkészített forralt bor is. Remélem a legszegényebb asztalra is jut egy gőzölgő szívet melengető fahéjas ital. Ha valaki úgy érzi, hogy több pohár után sem akaródzik jelentkezni a tudatmódosító hatás, akkor ez némi gyorsítóval (rum, pálinka, whisky,) eredményesen kezelhető. Az mértékletes ivászathoz, a mértéktelen evés is hozzá tartozik. Az ember alig heveri ki a karácsonyi traktát, tortúrát, gyomormosást, máris újabb, végső feladat várja az éves kalandtúrán. A detoxosok is komolyan készültek, hetek óta gyomorra gyúrnak. Még a cél előtt magunkba gyömöszölünk több méter virslit, kolbászt, ropogós malacsültet, kísérve jófajta itókával, hogy elég stabilan állhassunk az éjféli Himnusz akkordjainál. Addig azonban töménytelen a betermelni való. Most nem mondok semmilyen étel ital receptet, már úgy is keverem a puncsot a panccsal, mindenki keresse meg magának a NET-en. Kevés az időm, megyek bulizni a másik szobába, csak még pár mondatot ide kaparok. A társaság szűkkörű családias, de annál lelkesebb. A beszédtéma csapongó, néha lefolyik a falon egy egy gödör kacagás. Az első vacsora már szemguvadásig megvolt, aztán jön a többi betűrendben éjfélig, utána visszafelé A-ig, közben háttérben a TV mindenféle válogatott szilveszteri balgaságokkal szórakoztatja magát.
Persze aztán, a régi meg az új népszokások szerint is, ez a legkeményebb fogadkozások ideje. Ilyenkor belső szent esküvel kell fogadalmat tenni, hogy a jövő évben valamiben gyökeresen megváltozik az életünk, és feltétlenül csökkennek a rossz szokásink. Hogy ezentúl nem eszünk tíz gombócot csak ötöt, nem dudálunk rá a mobilozó nyugdíjasra a zebrán, nem kérünk vissza kétszázasból a koldustól, nem méretjük le háromszor az öt és fél deka szójás párizsit, és nem mérgezzük meg túl gyakran a szomszéd csahos kutyáját, stb.
Én például megfogadom, hogy jövőre nem fogok hinni a pesszimistáknak. Véleményem szerint világ alapvetően szép és jó, az emberek többsége végtelenül jóakaratú, és nem csak az üveg fenekén keresztül nézve. Azért néha, és gyakrabban, de évente legalább egyszer nem árt meg egy kis puncs és pancs.

2009. december 31.