Hajnali fél öt, még tök sötét, csak a rádiósóra digitális LED-es számlapja világítja képembe a múló perceket. Az agyam a semmi és az álom határáról kiszabadulva bágyadtan próbál észhez térni. Hosszú tapogató szálakat ereszt, és rögtön kezdi a kapaszkodóit mélyeszteni a valóságba, hogy ismét elhelyezkedjen a téridőben. A szemeim még erősen be vannak gyógyulva, nehéz lesz szétválasztani gyűrött és valamitől könnyező szemhéjaimat.
Úgy tűnik beledörzsöltem valami szúrós álommorzsát a heves szunyálásban. Miközben magamon a műtétet végzem, a tudatomban feltoluló napi teendőim sorra mellbe vágnak, köhögök. Az álmomban legalább békén hagytak, bezzeg most jönnek ömlesztve. Próbálok szortírozni, miközben azt a jó meleg papucsomat keresem fél lábbal a szék alatt, melyet tavaly karácsonyra kaptam a páromtól. Itt van például a blogom is a neten, amit viszek hétről hétre. Már így is el vagyok maradva, de most valami aktuális téma kéne, éppen tegnap láttam a híradóban, hogy hazánkban ródsózik a lappföldi, nagy szakállú Joulupukki, személyesen. Repülővel jött mint valami államelnök, úgy látszik már uncsi a rénszarvasok hátsóját szagolni. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Előtte persze egy zoknit is kéne húzni, hisz az ember többnyire lábról fázik fel, ha ezt fiatalon még nem is vesszük komolyan. Szóval zokni, papucs, és valami meleg felső, a köntös az nem jó, valami melegebb kéne. A hajnali hideget
mérsékli, hogy a cirkó kazánunk éjszakai alapjáraton megy ami alváshoz is kiváló, de mégis átsüt a falakon a hideg. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Van egy jó kis thermo kabátkám, egészen be tudom fűteni magammal. Vala mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Kicsoszogok a konyha dolgozó étkezőbe, biztos ami biztos beizzítom a PC-met, először úgyis mindenféle frissítéseket szokott benyomni, essünk túl rajta. Ha jól átgondolom, illetve jobb is ha nem, halomba áll itt a munka, csak egyet kell alul megmozdítani, és rám dől az egész. Most panaszkodom, vagy dicsekszem, kérdezhetné bárki, de az a helyzet, hogy miért nem lehetne ezt a sok melót az év folyamán szépen elosztani. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. A nyáron is csak úgy lógattam a lábam, mondjuk a nyár arra is való, de jól jött volna az a néhány guruló forint. Aztán jött az ősz, a vészesen közeledő ünnepek, az év vége, és mindenkire rájött a rossz nyavalya, hogy most kéne neki csinálnom ezt meg azt. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Egy régi ügyfelem jelentkezett nemrég akinek évekkel ezelőtt konyhát terveztem, és úgy látszik meg volt elégedve, mert most a jelenleg lehangolóan sivár nappaliját kéne gatyába ráznom. Már Karácsonyra gondolta, hogy ott ünnepelhet. Aztán egy barátom jött, hogy egy régi festményt pontosabban olajnyomatot, kéne megjavítanom, több lyukát, szakadását befoltoznom, restaurálnom, de nem ártana, ha a házilag javítgatott 
amúgy szép nagy keretet is rendbe szedném, újra aranyoznám. Ezenkívül kéne az egyik verséhez egy szép illusztráció, amit tavaly is csináltam, csak valami líraibb, ha minden kötél szakad majd Karácsony után is jó lesz, de azért reménykedik hogy klónozva magam az idén megcsinálom. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. A művészeti galériákban is indul a nagy szezon, mindenféle akciós vásárokkal, árverésekkel, oda is el kéne passzolnom néhány festményemet, de legalábbis legyenek kitéve, kíváncsi tekinteteknek. Kereteznem kell hát őket és szalonképes állapotba hoznom, először is rohanás a keretekért, míg van rá keret. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Emlékszem még halványan milyen felhőtlen és gondtalan Mikulás esték voltak gyermekkoromban, nem terheltek ilyen gondok, nem volt más dolgom, mint reszkető térdekkel a krampuszoktól félnem. Aztán boldogan guberáltuk ki a gyönyörű piros celofánzacskókból a kincseket, a szaloncukrot, a mogyorót, a szépen csomagolt kis csokikat. A füge és a narancs volt a hab a tortán. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony.
Úgy tűnik beledörzsöltem valami szúrós álommorzsát a heves szunyálásban. Miközben magamon a műtétet végzem, a tudatomban feltoluló napi teendőim sorra mellbe vágnak, köhögök. Az álmomban legalább békén hagytak, bezzeg most jönnek ömlesztve. Próbálok szortírozni, miközben azt a jó meleg papucsomat keresem fél lábbal a szék alatt, melyet tavaly karácsonyra kaptam a páromtól. Itt van például a blogom is a neten, amit viszek hétről hétre. Már így is el vagyok maradva, de most valami aktuális téma kéne, éppen tegnap láttam a híradóban, hogy hazánkban ródsózik a lappföldi, nagy szakállú Joulupukki, személyesen. Repülővel jött mint valami államelnök, úgy látszik már uncsi a rénszarvasok hátsóját szagolni. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Előtte persze egy zoknit is kéne húzni, hisz az ember többnyire lábról fázik fel, ha ezt fiatalon még nem is vesszük komolyan. Szóval zokni, papucs, és valami meleg felső, a köntös az nem jó, valami melegebb kéne. A hajnali hideget
mérsékli, hogy a cirkó kazánunk éjszakai alapjáraton megy ami alváshoz is kiváló, de mégis átsüt a falakon a hideg. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Van egy jó kis thermo kabátkám, egészen be tudom fűteni magammal. Vala mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Kicsoszogok a konyha dolgozó étkezőbe, biztos ami biztos beizzítom a PC-met, először úgyis mindenféle frissítéseket szokott benyomni, essünk túl rajta. Ha jól átgondolom, illetve jobb is ha nem, halomba áll itt a munka, csak egyet kell alul megmozdítani, és rám dől az egész. Most panaszkodom, vagy dicsekszem, kérdezhetné bárki, de az a helyzet, hogy miért nem lehetne ezt a sok melót az év folyamán szépen elosztani. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. A nyáron is csak úgy lógattam a lábam, mondjuk a nyár arra is való, de jól jött volna az a néhány guruló forint. Aztán jött az ősz, a vészesen közeledő ünnepek, az év vége, és mindenkire rájött a rossz nyavalya, hogy most kéne neki csinálnom ezt meg azt. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Egy régi ügyfelem jelentkezett nemrég akinek évekkel ezelőtt konyhát terveztem, és úgy látszik meg volt elégedve, mert most a jelenleg lehangolóan sivár nappaliját kéne gatyába ráznom. Már Karácsonyra gondolta, hogy ott ünnepelhet. Aztán egy barátom jött, hogy egy régi festményt pontosabban olajnyomatot, kéne megjavítanom, több lyukát, szakadását befoltoznom, restaurálnom, de nem ártana, ha a házilag javítgatott amúgy szép nagy keretet is rendbe szedném, újra aranyoznám. Ezenkívül kéne az egyik verséhez egy szép illusztráció, amit tavaly is csináltam, csak valami líraibb, ha minden kötél szakad majd Karácsony után is jó lesz, de azért reménykedik hogy klónozva magam az idén megcsinálom. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. A művészeti galériákban is indul a nagy szezon, mindenféle akciós vásárokkal, árverésekkel, oda is el kéne passzolnom néhány festményemet, de legalábbis legyenek kitéve, kíváncsi tekinteteknek. Kereteznem kell hát őket és szalonképes állapotba hoznom, először is rohanás a keretekért, míg van rá keret. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. Emlékszem még halványan milyen felhőtlen és gondtalan Mikulás esték voltak gyermekkoromban, nem terheltek ilyen gondok, nem volt más dolgom, mint reszkető térdekkel a krampuszoktól félnem. Aztán boldogan guberáltuk ki a gyönyörű piros celofánzacskókból a kincseket, a szaloncukrot, a mogyorót, a szépen csomagolt kis csokikat. A füge és a narancs volt a hab a tortán. Vala Mikulásost kéne írni, hisz nyakunkon a puttony. 2009. december 05.
