Udvarom, udvarom szép kerek udvarom, nem söpör már többé az én gyönge karom... szól a gyönyörű népdal, de kinek van manapság szép kerek udvara. Volt e egyáltalán valaha ilyen a magyar paraszti portán? Esetleg a szérűskertben ahol a cséplőgépek feltalálása előtt ősi módszerrel tapostatták ki az érett kalászokból a gabonát körbe körbe járatva a lovakat, volt egy kör alakú térség, ami ugyan nem udvar, de talán lehet rá hivatkozni.
Aztán a barokk kastélyok dicsekedhettek többnyire kör, vagy ovális alakú udvarokkal, mint
jellemző stílusjeggyel, de az leginkább nem volt az én udvarom. Söpörhetett volna ott ugyan órabérben az én gyenge karom, de rozogaságomat látva úgy is két lábbal rúgtak volna ki hamarosan. Még a lovardákban van olyan, a dalnak megfelelő formájú terület, ahol a pacikat járatják körbe körbe hosszú száron, különféle okokból, de hát, ez sem az én birtokom része. Továbbra sem értem tehát, hogy miért ragaszkodik a nóta a tulajdonomban nem lévő kerek területhez, amely ráadásul egy szintén tulajdonomban nem lévő házhoz tartozik. Mert ugye, ház nélkül nem udvar az udvar. Mint ahogy, hold nélkül sem udvar a holdudvar. Aztán, egy szerencsétlen városinak még kétségbe ejtőbb a helyzete, mert, hát azt a kevéske kiporciózott élőhelyet is többnyire leöntik aszfalttal, betonnal, vagy kirakják keramittal, és ráadásul közös tulajdon. Igaz, ettől még lehetne kör alakú és seperhetne is néha valaki, akármilyen karral, de ez a két dolog sajnos ritkán teljesül, a házmesterek meg kihaltak. Egy formabontó szellemű kerttervező jóvoltából is kerekedhet egy rendes kerek telekrészlet, ahol aztán bágyadtan és depisen terelgethetem a port és a faleveleket edzetlen, ványadt kezeimben szorongatott söprűvel, erőírásszerűen körbe körbe. Vonatkoztassunk el tehát a kör formától mert ez lehet amolyan hangulatfestő megközelítés is, mert tulajdonképpen egy szabvány szögletes udvarról 
van szó, mely történetesen kerek, mint a négyszögletes kerekerdő. A továbbiakban legyen ez csak egyszerűen udvar, az enyém, a Tied, vagy másoké. Már a szerelmet is jócskán belekeverték ebbe a dologba udvarlás címén, gondolom minden ott kint kezdődik, holdfényes estéken egy ifjú pár között, aztán persze később igyekeznek együtt bemenni a házba. Így már teljesen világos minden, és egészen kezdek megkönnyebbülni, talán az erő is visszaköltözik hamarosan a karjaimba. Száz szónak is egy a vége, feltétlenül jó dolog ha az ember háza körül van egy saját, vagy kis közösségben használható terület, akár söpörjük akár nem. A vidéki és a kertvárosi telkeken ez magától értetődő, hogy a házat körülveszi egy rendezett, kerítéssel, fallal körülvett, többnyire növényekkel beültetett terület, egy udvar, ahol elkülönített részeken az állattartás is természetes. Persze városi agglomerációban ez utóbbi korlátozva van. A legtöbb telek és kerttulajdonos igényesen alakítja ki maga körül ezt a természettől kölcsönvett részt, pihenőhelyet, esetleg úszómedencét, mini sportpályát, burjánzó díszkertet alakítva ki, néha szakember segítségével. Mindenki adottságai és lehetőségei szerint serénykedik, hogy élhető helyet teremtsen maga és családja számára, nem különben a társasházi közös udvarok esetében is. Az udvar, és a hozzátartozó kert, szerencsés esetben szerves folytatása a háznak, a házban és a lakásban, lakásokban kialakított ízlésvilágnak, koncepciónak. Legyen a 
gyerekeknek elegendő és biztonságos hely a játszásra, szórakozásra, esetleg sportolásra. Lehessen nyáron csak úgy kifeküdni a szépen nyírott gyepre terített plédre és élvezni a nap éltető sugarait. A felnőttek és az idősek szívesen üljenek ki egy kötetlen beszélgetésre, a kerti székekre padokra, vagy olvasni egy jó könyvet, egyedül, az árnyas fák lombjai alatt. Egy ilyen kertben és udvarban érzik igazán jól magukat a kutyusok és a cicák, valamint a fákon a madarak. Természetesen mindezt gondozni kell, és gyakran söpörni is, mert így lesz majd gyönyörű és kedves hely az udvarom udvarom.
Aztán a barokk kastélyok dicsekedhettek többnyire kör, vagy ovális alakú udvarokkal, mint
jellemző stílusjeggyel, de az leginkább nem volt az én udvarom. Söpörhetett volna ott ugyan órabérben az én gyenge karom, de rozogaságomat látva úgy is két lábbal rúgtak volna ki hamarosan. Még a lovardákban van olyan, a dalnak megfelelő formájú terület, ahol a pacikat járatják körbe körbe hosszú száron, különféle okokból, de hát, ez sem az én birtokom része. Továbbra sem értem tehát, hogy miért ragaszkodik a nóta a tulajdonomban nem lévő kerek területhez, amely ráadásul egy szintén tulajdonomban nem lévő házhoz tartozik. Mert ugye, ház nélkül nem udvar az udvar. Mint ahogy, hold nélkül sem udvar a holdudvar. Aztán, egy szerencsétlen városinak még kétségbe ejtőbb a helyzete, mert, hát azt a kevéske kiporciózott élőhelyet is többnyire leöntik aszfalttal, betonnal, vagy kirakják keramittal, és ráadásul közös tulajdon. Igaz, ettől még lehetne kör alakú és seperhetne is néha valaki, akármilyen karral, de ez a két dolog sajnos ritkán teljesül, a házmesterek meg kihaltak. Egy formabontó szellemű kerttervező jóvoltából is kerekedhet egy rendes kerek telekrészlet, ahol aztán bágyadtan és depisen terelgethetem a port és a faleveleket edzetlen, ványadt kezeimben szorongatott söprűvel, erőírásszerűen körbe körbe. Vonatkoztassunk el tehát a kör formától mert ez lehet amolyan hangulatfestő megközelítés is, mert tulajdonképpen egy szabvány szögletes udvarról van szó, mely történetesen kerek, mint a négyszögletes kerekerdő. A továbbiakban legyen ez csak egyszerűen udvar, az enyém, a Tied, vagy másoké. Már a szerelmet is jócskán belekeverték ebbe a dologba udvarlás címén, gondolom minden ott kint kezdődik, holdfényes estéken egy ifjú pár között, aztán persze később igyekeznek együtt bemenni a házba. Így már teljesen világos minden, és egészen kezdek megkönnyebbülni, talán az erő is visszaköltözik hamarosan a karjaimba. Száz szónak is egy a vége, feltétlenül jó dolog ha az ember háza körül van egy saját, vagy kis közösségben használható terület, akár söpörjük akár nem. A vidéki és a kertvárosi telkeken ez magától értetődő, hogy a házat körülveszi egy rendezett, kerítéssel, fallal körülvett, többnyire növényekkel beültetett terület, egy udvar, ahol elkülönített részeken az állattartás is természetes. Persze városi agglomerációban ez utóbbi korlátozva van. A legtöbb telek és kerttulajdonos igényesen alakítja ki maga körül ezt a természettől kölcsönvett részt, pihenőhelyet, esetleg úszómedencét, mini sportpályát, burjánzó díszkertet alakítva ki, néha szakember segítségével. Mindenki adottságai és lehetőségei szerint serénykedik, hogy élhető helyet teremtsen maga és családja számára, nem különben a társasházi közös udvarok esetében is. Az udvar, és a hozzátartozó kert, szerencsés esetben szerves folytatása a háznak, a házban és a lakásban, lakásokban kialakított ízlésvilágnak, koncepciónak. Legyen a gyerekeknek elegendő és biztonságos hely a játszásra, szórakozásra, esetleg sportolásra. Lehessen nyáron csak úgy kifeküdni a szépen nyírott gyepre terített plédre és élvezni a nap éltető sugarait. A felnőttek és az idősek szívesen üljenek ki egy kötetlen beszélgetésre, a kerti székekre padokra, vagy olvasni egy jó könyvet, egyedül, az árnyas fák lombjai alatt. Egy ilyen kertben és udvarban érzik igazán jól magukat a kutyusok és a cicák, valamint a fákon a madarak. Természetesen mindezt gondozni kell, és gyakran söpörni is, mert így lesz majd gyönyörű és kedves hely az udvarom udvarom.2009. november 06.
