A kefir színű ködben felsejlik a leeresztett csapóhíd, a mélyen vágott árkokat kerülgetve próbálom megközelíteni a házunkat. Már csak néhány buckán, és öles árkon kell átjutnom, aztán már otthon vagyok, de legalábbis beléphetek a biztonságot jelentő nagy kapun. Nem olyan egyszerű azonban a feladat, ostromállapot van, miközben cikkcakkban haladok, mennydörgésszerű dübörgés vesz körül, a föld pedig szakadatlanul rázkódik, remeg.
Rá sem lehet ismerni az amúgy békés környékre, az előttünk elterülő többségében nagy
platánfákkal árnyékolt parkolóra. A környék népes madár serege, fejvesztve költözött máshová, így nem lehet fiókákat nevelni. Tömött szatyorral próbálok átvergődni az akadályokon, földhányásokon, lábam keresi a legbiztonságosabb ösvényt, viszem haza az ellátmányt. Legjobb, ha az ember ki sem dugja az orrát, legfeljebb az ablakból nézi a szörnyen felszabdalt kinti világot. A lakásban persze még fokozottabban érezni a mindent átható rezgéseket, a padló vészes remegését, és az ablaktáblák citerázását. Azt hittük kiesünk a gatyánkból. Csak némileg megnyugtató, hogy kémlelés közben bele lehet kapaszkodni a függönybe. Akinek tériszonya van, a felső emeleteken bizony elég kényelmetlenül érzi magát. Az én házam az én váram, de ha onnan kilépek, csöbörből vödörbe, árokból gödörbe, lábam könnyen beletéved. Szerencsére a napok óta folyamatosan tartó ostromállapot teljes egészében békés célú és kimenetelű, mondhatnám konstruktív jellegű ez az átmeneti felfordulás. Hatalmas gerinc gázvezetékeket cserélnek az utcánkban, és iszonyatosan feltúrtak 
mindent. A mellékutcák is becsatlakoznak, így aztán teljesen körül vagyunk véve. Dinoszaurusz méretű gép monstrumok harapják a földet, szaggatják ki a régi csöveket, és majd emelik be az újakat. Úgy látom hajtanak a fiúk, közeledik a tél és megfagy a föld, mert a hét végén is harcoltak, este későig amíg a csendrendelet engedte. Főként a nagyvárosi léthez kapcsolódnak ezek a kellemetlen, de hosszú távon mégis szükséges infrastrukturális küzdelmek, építések. A fogyasztói igények nőnek, miközben az anyagok, a csövek a földben elhasználódnak eltörnek. Az idő vasfoga rágja szét őket, de az intenzív városi forgalom is jelentősen besegít. Egyre növekvő számú autó dübörög felettük, tömörítik, süllyesztik a talajt, az anyag egy idő után elfárad, először egy kicsit megreped, majd el is törik, a gáz, víz, kiszabadul, tetézve a bajt. Ez a város nem ennyi autóra lett tervezve, de mindenki vitathatatlan állampolgári jogának érzi, hogy gépjármű tulajdonos legyen, ha kell, ha nem. Akinek nincs kocsija nem is ember. Én sem vagyok az (E.T.). Rövid távra azért a legtöbben gyalog közlekednek. Bárki az otthonából kilépve többnyire olyan közterületre kerül, mely alatt fentről láthatatlan vezetékek, kábelek és bonyolult csőrendszerek kötik össze otthonainkat az energetikai hálózattal, illetve itt futnak a telefon és internet összeköttetések, melyeknek csatlakozó végpontjai is a lakásainkban vannak. Fontos tehát, és 
rengeteg munkát igényel ezek működtetése, korszerűsítése és karbantartása. Kényelmes, netán trendi családi fészkünk nem lenne olyan komfortosan lakható és élvezhető maradéktalanul ezek nélkül a rejtett rendszerek nélkül. Ahhoz, hogy megnyissuk a legmenőbb díjnyertes zuhanycsapot, vagy használjuk a távirányítós farmosós wc-t, vagy működtessük a szuper turbó zártrendszerű cirkó kazánt, szükséges ezeknek a rendkívül bonyolult energiacsatornáknak a megfelelő állapota. Egyszóval hősiesen álljuk az ostromállapotot, mert egyszer vége lesz ennek is. Addig is rutinosan vágtatunk át a csapóhidakon, osonunk a földhányások mellett, és lazán ugorjuk át a heverő vascsöveket. Bízunk a tervezők és a munkások szakértelmében, és újra elképzeljük az idilli világot. Gondoljuk, hogy a jól felfogott érdekünkbe történik ez a békés célú hadviselés, de ha nem muszáj, senki nem akarja megtudni milyen egy tájkép csata közben.
Rá sem lehet ismerni az amúgy békés környékre, az előttünk elterülő többségében nagy
platánfákkal árnyékolt parkolóra. A környék népes madár serege, fejvesztve költözött máshová, így nem lehet fiókákat nevelni. Tömött szatyorral próbálok átvergődni az akadályokon, földhányásokon, lábam keresi a legbiztonságosabb ösvényt, viszem haza az ellátmányt. Legjobb, ha az ember ki sem dugja az orrát, legfeljebb az ablakból nézi a szörnyen felszabdalt kinti világot. A lakásban persze még fokozottabban érezni a mindent átható rezgéseket, a padló vészes remegését, és az ablaktáblák citerázását. Azt hittük kiesünk a gatyánkból. Csak némileg megnyugtató, hogy kémlelés közben bele lehet kapaszkodni a függönybe. Akinek tériszonya van, a felső emeleteken bizony elég kényelmetlenül érzi magát. Az én házam az én váram, de ha onnan kilépek, csöbörből vödörbe, árokból gödörbe, lábam könnyen beletéved. Szerencsére a napok óta folyamatosan tartó ostromállapot teljes egészében békés célú és kimenetelű, mondhatnám konstruktív jellegű ez az átmeneti felfordulás. Hatalmas gerinc gázvezetékeket cserélnek az utcánkban, és iszonyatosan feltúrtak mindent. A mellékutcák is becsatlakoznak, így aztán teljesen körül vagyunk véve. Dinoszaurusz méretű gép monstrumok harapják a földet, szaggatják ki a régi csöveket, és majd emelik be az újakat. Úgy látom hajtanak a fiúk, közeledik a tél és megfagy a föld, mert a hét végén is harcoltak, este későig amíg a csendrendelet engedte. Főként a nagyvárosi léthez kapcsolódnak ezek a kellemetlen, de hosszú távon mégis szükséges infrastrukturális küzdelmek, építések. A fogyasztói igények nőnek, miközben az anyagok, a csövek a földben elhasználódnak eltörnek. Az idő vasfoga rágja szét őket, de az intenzív városi forgalom is jelentősen besegít. Egyre növekvő számú autó dübörög felettük, tömörítik, süllyesztik a talajt, az anyag egy idő után elfárad, először egy kicsit megreped, majd el is törik, a gáz, víz, kiszabadul, tetézve a bajt. Ez a város nem ennyi autóra lett tervezve, de mindenki vitathatatlan állampolgári jogának érzi, hogy gépjármű tulajdonos legyen, ha kell, ha nem. Akinek nincs kocsija nem is ember. Én sem vagyok az (E.T.). Rövid távra azért a legtöbben gyalog közlekednek. Bárki az otthonából kilépve többnyire olyan közterületre kerül, mely alatt fentről láthatatlan vezetékek, kábelek és bonyolult csőrendszerek kötik össze otthonainkat az energetikai hálózattal, illetve itt futnak a telefon és internet összeköttetések, melyeknek csatlakozó végpontjai is a lakásainkban vannak. Fontos tehát, és rengeteg munkát igényel ezek működtetése, korszerűsítése és karbantartása. Kényelmes, netán trendi családi fészkünk nem lenne olyan komfortosan lakható és élvezhető maradéktalanul ezek nélkül a rejtett rendszerek nélkül. Ahhoz, hogy megnyissuk a legmenőbb díjnyertes zuhanycsapot, vagy használjuk a távirányítós farmosós wc-t, vagy működtessük a szuper turbó zártrendszerű cirkó kazánt, szükséges ezeknek a rendkívül bonyolult energiacsatornáknak a megfelelő állapota. Egyszóval hősiesen álljuk az ostromállapotot, mert egyszer vége lesz ennek is. Addig is rutinosan vágtatunk át a csapóhidakon, osonunk a földhányások mellett, és lazán ugorjuk át a heverő vascsöveket. Bízunk a tervezők és a munkások szakértelmében, és újra elképzeljük az idilli világot. Gondoljuk, hogy a jól felfogott érdekünkbe történik ez a békés célú hadviselés, de ha nem muszáj, senki nem akarja megtudni milyen egy tájkép csata közben.2009. november 04.
