Oldalak

Nyári munka

Az izzadtság lassan végigcsorog a halántékomon, az arcomon, le a nyakamon és a csupasz hasamon egyesül a többivel. De mit szépítem, nem csorog, hanem ömlik, mondhatnám patakzik a víz rólam, és másokról is körülöttem. Eszeveszett ez a kánikula, aki teheti ilyenkor az Antarktiszra megy nyaralni egy jó kis kutatóállomásra spirituszlángon hóból teát főzni, vagy északra az eszkimókhoz orrot összedörzsölni a jegesmedveprém alatt.
Persze nem tudom minek sírok, hisz télen meg erről álmodoztunk, nyavalyogtunk a sár meg a fogvacogtató hideg miatt, hogy milyen sokba kerül a fűtés, és még ragozhatnám. Most itt van, mármint a meleg, igazán összetehetnénk a két kérges dolgos kacsónkat, és spórolhatnánk egy kicsit télire a fűtésszámlával is, de nem. Zokogunk jajveszékelünk, a könnyeink folyóvá egyesülnek hömpölygő izzadtságunkkal mint a Mississippi és heveny tócsába gyűlik alattunk, rongálva idővel a födémszerkezetet. Rögtön jönnek persze az ellenszerek, a kiegyenlítő manőverek. Talán a legrégebbi módszer az éjjeli hajnali szellőztetés, kereszthuzattal, már ha éppen van ilyen, utána teljes elsötétítés, lefüggönyözés, zsalugáterek bezárása, redőnyök leeresztése, árnyékvetők kinyitása. Az ember úgy érzi, hogy még a puszta fény is melegít. Aztán régi módszer még a fürdőkád hideg vízzel való feltöltése, és a fürdőszobaajtó kitárása. Nem rossz nyakig elmerülni valamilyen vízben sem. A nyaralás örömeit most nem részletezem. A leghatásosabb és legkorszerűbbnek mondott módszer, a különféle klímaberendezések használata. Legnagyobb hátránya, hogy borzasztóan energia igényes. A kánikulai napokon, rá lehet licitálni a kemény téli fűtésszámlákra is. Jó, aki megteheti! Mi szerények és ökotudatosak vagyunk, meg aztán nem akarunk tüdőgyulladást, vagy köszvényt kapni a hideg légzuhany alatt, és a mikrobiológiai rizikókat is kerüljük. Inkább csendben csorogva szenvedünk, és várjuk az enyhet adó hajnalt. Mivel itthon dolgozom, kényelmesen elvagyok egy szál könnyű rövid nadrágban, ahogy gyerekkoromban falun mondták, klott gatyában, csak még egy nagy törölköző kell, hogy kéznél legyen. Az ilyen fokú izzadásnál az emberi szervezet rengeteg vizet veszít, amit folyamatosan pótolni kell. Én például évek óta hűtőből iszom a vizet. Egyszerű itthoni vezetékes, budapesti csapvíz, pillepalackokba töltve. Olyannyira rászoktam, hogy már egész éveben így iszom. Télen két üveggel, nyáron hárommal készítek be, mert több idő kell az ideális hőmérséklet a 6°C eléréséhez. Ma éppen kortyolgatom kedvenc vizemet, de valahogy egyre kevésbé ízlik, olyan poshadt állagú lett. Nézem a hűtőszekrényünk belső hőmérőjét, hát kemény 10°C fok, sehogy sem akar lejjebb menni. Majd szétesik szegény pára, úgy dolgozik, hogy szinte füstöl a motorja, mindhiába. Na de ilyet, tán valami bibi van a rendszerben. Kezdem nézni tüzetesebben, és látom ám, hogy az ételtornyok álcája mögött, vagy egy hüvelyknyi vastagon csupa jég a hűtőnk hátsó, belső fala. Elvileg automata illetve folyamatos önleolvasztású, de ezt a júliusi megpróbáltatást ő sem bírja. A sok készétel amit gyakran még fél melegen berakunk hogy el ne romoljon, rengeteg párát ereget, mely fokozottan csapódik ki a hűtőszekrény belső hideg részein. Nosza, nem sokat gondolkodom, már rakom is ki az edényeket, dobozokat, párom segít. Végül az üvegpolcokat is, hogy hozzáférjek a jégréteghez. Mint egy hóval borított megfagyott vízesés. Széles spaklival és kemény elszántsággal vésem, faragom, pusztítom a jeget, csak úgy repülnek a kisebb nagyobb darabok, szilánkok, már egész kupac gyűlik a talpam alatt. Élvezem ahogy a padlóra esett hideg fehérségen mezítláb taposok. A motort lekapcsoltam, hogy tudjak dolgozni, de a szekrény belsejéből így is kellemes hűvös árad kifelé minden tagomra ahogy küzdök a jéggel. Közben kellemesen lehűltem, aztán mosószeres tisztítás után minden visszakerül a helyére rendben, és a gép is megfelelően teljesít. Ihatom a vizemet újra a megszokott hőfokon. Ez volt aztán az igazi üdítő nyári munka.

2010. július 20.