A béka ijedtében bokán rúgja a sekély vízben sétálgató kócsagot, az meg felháborodásában csapkodva a levegőbe emelkedik, krákog néhány förtelmeset, majd lassan vitorlázva eltűnik a holtági kanyarban. A keszeg tátott szájjal mélán bámulja magát az éppen ott legelésző tükörpontyban, nem érti az egészet, de most amúgy is szomorú, mert az egyik öccse tegnap kapta be a legyet, sajnos egy horoggal együtt. A felkelő nap sugarai laposan verődnek be a Tisza holtági fái közé.
Az aranyos fénykévék vidáman pattognak a szinte mozdulatlan víztükrön, aztán szétoszlanak az állandóan fényre szomjas lombkoronák között. Vén öreg füzek tekeredett torzói őrködnek időtlenül a part mentén, fiatal tölgyek és délceg platánok őrserege magasodik föléjük. A parti sétány ilyenkor még üres, csak a horgászok ülnek végig a víz mentén a magas partok tövében, kis hordozható székeiken mozdulatlanul és eltökélten lógatják a kukacot. Csak néha mozdulnak egyet, hogy csábító eleséget dobjanak a halaknak, vagy állítsanak a horgászbotok zsinórjainak feszességén, majd ismét szoborrá merevednek és üveges szemmel bámulják a kapásjelző úszókat. Az átlag nyaralók, családostul, párosan vagy magányosan, ilyenkor még fordulnak egyet a másik oldalukra, tegnap este buli volt, esetleg hajnalig tartó beszélgetés, netán kimerítő 
halvacsora, a régi barátokkal. akiket ilyenkor a nyári nyaraláskor lát újra viszont az ember. Itt a kis holtági üdülőtelepen többségében környékbeliek, vagy az ország bármely részéből visszatérő emberek járnak újra akár évtizedek óta is nyaranta pihenni, kikapcsolódni, lazítani, és a vízparti élet örömeit élvezni. A különféle szállások, lakóépületek az ártéri erdő fái közé épültek be, újak és régiek. Jellegzetes építkezési mód itt az őserdei házakhoz hasonlóan a hosszú lábakon álló egyszerű berendezésű kalyibák. Így jórészt védve vannak az árvizek romboló hatásaitól. A szállások jellegükben és minőségükben meglehetősen változatosak, de semmiképpen nem a magas luxus igényét célozzák, hisz itt egészen más a cél. Ide alapvetően azért jönnek nyaralni, vagy akár csak a hét végére pihenni, hogy ebben a felséges és szinte érintetlen tájban legyenek, és ott természetes élményekkel feltöltődjenek. Horgászás, ladikázás, főzőcskézés, ebéd utáni durmolás, vagy kötetlen traccsparti a teraszokon, egy finom borocskával, hűtött sörrel kísérve a napi program állandó részeiként. Gyerekeknek természetesen limonádé dukál, vagy más alkoholmentes lónyál. A különféle húsból készült pörköltek, sültek mellett mindenképpen fő helyen állnak a halételek. A szakszerűen beirdalt és fantasztikusan ropogósra sütött keszegek betermelése, még a leginkább szálkafóbiás delikvenseknek is mennyei örömöt okoz, az íze 
vetekszik bármelyik ötcsillagos hotel kínálatával. Aztán az ételek királynője a tiszai halászlé pedig egyszerűen kihagyhatatlan. Én ezt a fajtát szeretem, ebbe nem tesznek tésztát, így egészségesebb. Ha nem elég csípős, nem is az igazi. Otthon is szoktam főzni, de itt egészen más a zamata. Az öreg rókák szerint a jó halászlét valódi, a Tiszából merített vízzel kell készíteni, akkor lesz tökéletes íze. Aki egyéb dolgokra, zöldségre gyümölcsre vágyik, az besétál az üdülőtelephez tartozó kis faluba, ahol néhány bolt korlátozott kínálata várja. Pénteken, szombaton, és vasárnap mindig egy kicsit zajosabb az élet, jönnek a hétvégi, és alkalmi kirándulók, autókkal motorokkal, szétverik az áldott csendet. Sokan érkeznek bográcsokkal, és az erre biztosított tűzrakó helyeken nagy főzőpartik kerekednek. A parton fogott halak rövid úton mennek a tányérba. A vendégek közben mehetnek egy kicsit úszni, a sörözőben hűsölni, a környéken barangolni, vagy a holtágon ladikázni. A ladik a nevében is mutatva, egy hosszúkás, a végeinél keskenyedő ládához hasonló fa alkotmány, sok felé ismert hagyományos vízi jármű. Időnként persze gondozni kell, ilyenkor javítgatják, és folyékony szurokkal szigetelik a vízzel érintkező részeit. Lapos kialakítású fenekével, a 
legsekélyebb vízben is elvergődik, kiválóan alkalmas horgászásra, családi kirándulásra, fotózásra, képzőművészeti alkotások elkövetésére, és nem ritkán randevúra is. Személyenként egy mankós evezővel hajtják, ahogy Fekete István Tüskevár című regényében hangzik az utasítás Matula bácsi szájából, szabad adaptációban:
Az aranyos fénykévék vidáman pattognak a szinte mozdulatlan víztükrön, aztán szétoszlanak az állandóan fényre szomjas lombkoronák között. Vén öreg füzek tekeredett torzói őrködnek időtlenül a part mentén, fiatal tölgyek és délceg platánok őrserege magasodik föléjük. A parti sétány ilyenkor még üres, csak a horgászok ülnek végig a víz mentén a magas partok tövében, kis hordozható székeiken mozdulatlanul és eltökélten lógatják a kukacot. Csak néha mozdulnak egyet, hogy csábító eleséget dobjanak a halaknak, vagy állítsanak a horgászbotok zsinórjainak feszességén, majd ismét szoborrá merevednek és üveges szemmel bámulják a kapásjelző úszókat. Az átlag nyaralók, családostul, párosan vagy magányosan, ilyenkor még fordulnak egyet a másik oldalukra, tegnap este buli volt, esetleg hajnalig tartó beszélgetés, netán kimerítő halvacsora, a régi barátokkal. akiket ilyenkor a nyári nyaraláskor lát újra viszont az ember. Itt a kis holtági üdülőtelepen többségében környékbeliek, vagy az ország bármely részéből visszatérő emberek járnak újra akár évtizedek óta is nyaranta pihenni, kikapcsolódni, lazítani, és a vízparti élet örömeit élvezni. A különféle szállások, lakóépületek az ártéri erdő fái közé épültek be, újak és régiek. Jellegzetes építkezési mód itt az őserdei házakhoz hasonlóan a hosszú lábakon álló egyszerű berendezésű kalyibák. Így jórészt védve vannak az árvizek romboló hatásaitól. A szállások jellegükben és minőségükben meglehetősen változatosak, de semmiképpen nem a magas luxus igényét célozzák, hisz itt egészen más a cél. Ide alapvetően azért jönnek nyaralni, vagy akár csak a hét végére pihenni, hogy ebben a felséges és szinte érintetlen tájban legyenek, és ott természetes élményekkel feltöltődjenek. Horgászás, ladikázás, főzőcskézés, ebéd utáni durmolás, vagy kötetlen traccsparti a teraszokon, egy finom borocskával, hűtött sörrel kísérve a napi program állandó részeiként. Gyerekeknek természetesen limonádé dukál, vagy más alkoholmentes lónyál. A különféle húsból készült pörköltek, sültek mellett mindenképpen fő helyen állnak a halételek. A szakszerűen beirdalt és fantasztikusan ropogósra sütött keszegek betermelése, még a leginkább szálkafóbiás delikvenseknek is mennyei örömöt okoz, az íze vetekszik bármelyik ötcsillagos hotel kínálatával. Aztán az ételek királynője a tiszai halászlé pedig egyszerűen kihagyhatatlan. Én ezt a fajtát szeretem, ebbe nem tesznek tésztát, így egészségesebb. Ha nem elég csípős, nem is az igazi. Otthon is szoktam főzni, de itt egészen más a zamata. Az öreg rókák szerint a jó halászlét valódi, a Tiszából merített vízzel kell készíteni, akkor lesz tökéletes íze. Aki egyéb dolgokra, zöldségre gyümölcsre vágyik, az besétál az üdülőtelephez tartozó kis faluba, ahol néhány bolt korlátozott kínálata várja. Pénteken, szombaton, és vasárnap mindig egy kicsit zajosabb az élet, jönnek a hétvégi, és alkalmi kirándulók, autókkal motorokkal, szétverik az áldott csendet. Sokan érkeznek bográcsokkal, és az erre biztosított tűzrakó helyeken nagy főzőpartik kerekednek. A parton fogott halak rövid úton mennek a tányérba. A vendégek közben mehetnek egy kicsit úszni, a sörözőben hűsölni, a környéken barangolni, vagy a holtágon ladikázni. A ladik a nevében is mutatva, egy hosszúkás, a végeinél keskenyedő ládához hasonló fa alkotmány, sok felé ismert hagyományos vízi jármű. Időnként persze gondozni kell, ilyenkor javítgatják, és folyékony szurokkal szigetelik a vízzel érintkező részeit. Lapos kialakítású fenekével, a legsekélyebb vízben is elvergődik, kiválóan alkalmas horgászásra, családi kirándulásra, fotózásra, képzőművészeti alkotások elkövetésére, és nem ritkán randevúra is. Személyenként egy mankós evezővel hajtják, ahogy Fekete István Tüskevár című regényében hangzik az utasítás Matula bácsi szájából, szabad adaptációban: – A laptyával húzzad, az élivel kormányozd! –
A holtág mélyebb részeire vetődve, a zajtól távol feltárul a csodálatos, védett madárvilág, különféle gémek, kócsagok, gólyák, fészkelnek a parti rengetegben, felemelő látvány. Egyszerűen megunhatatlan ennek a vidéknek a keresetlen szépsége, a napkelték és naplementék lenyűgöző élménye. Minden évben vár és visszahív minket ide ez a parti lét.
2010. augusztus 09.
