Rácsok

A szememet pihentetem, próbálok messze nézni mint a tengerészek. Nekik persze könnyű mert ott a végtelen víz, és a néha bizonytalan látóhatár, lehet mereszteni a szemeket. Itt lent a polgár városban sokkal bonyolultabb a helyzet, akármerre próbálok tekintgetni, valahol mindig valami belelóg a panorámába, talán csak a Gellért-hegy tetején a szobor fején ülve nem. Szóval nézek kifelé a nyitott ablakon, bámulom a játszi felhőket, számolom a gyors röptű madarakat, nézem a nyári napfényt mely beteríti a szemközti tűzfalakat, és vidáman pirosló tetőket, miközben észre sem veszem, hogy egy rácson bámulok keresztül kifelé.

Annyira köznapi már és megszokott, hogy észre sem veszem amint a szemüveget sem a fejemen. Pedig ezek a méretes rácsok kezdetektől fogva ott vannak a lakás legalábbis gyalogosan megközelíthető részén, ezeket a régi bérházakat már eleve így tervezték illetve építették. Nézek kifelé és közben arra gondolok, hogy nemsokára elindulunk nyaralni, miközben ezek a rácsok remélhetőleg vigyázzák jórészt birtokunk biztonságát. Meg is nyugszom valamelyest, így könnyebb magára hagyni egy otthont, ha tudom, hogy addig is kívül tarthatjuk az illetékteleneket. Az emberiség történelme részben arról szól, hogy vannak tévesen embernek nevezett személyek, akiknek folyamatosan fáj a foga mások becses tulajdonára, értéktárgyaira. Ezen tárgyak, ingóságok többsége a lakókörnyezetben, házban, lakásban vannak elhelyezve, az értékesebb kisebb darabok, ékszerek esetleg széfben, bankban, és ezeknek az emberi hiénáknak pont ez a mások tulajdona kellene. Az építészet története is jórészt a birtokok védelmének története, természetesen az épületek stílusán túl. A bevehetetlen várak, a megmászhatatlan falak, öles kapuk, hatalmas lakatok és nem utolsó sorban a rácsok, mindenhol ahol meg kell akadályozni az illetéktelen behatolást. Olyan is van a mely a kihatolást gátolja, de most nem az a témánk.

Szóval nagyon akkurátosak voltak azok a régi tervezők és építészek, hihetetlen kreativitással és stílusérzékkel alkották meg ezeket a védelmi rendszereket, ezeket a stílusos rácsokat, melyeket sokszor észre sem lehet venni, olyan ügyesen építettek be.

Az ajtókat és ablakokat például úgy alakították ki, hogy az üvegfelületek kisebbre osztása maga a rács, ezért úgy tűnik mint egy ablakkeret, pedig belül acél. Persze van mindenféle elektronikus riasztó, meg mozgásérzékelő, és ablaknyitás érzékelő, de elsődlegesen és vizuálisan a legfontosabb szerepe a különféle rácsoknak van. Az elektronikák már csak akkor léphetnek működésbe, ha már az illetéktelen behatoló birtokon belül van, legjobb ha ez nem következik be. Tudom nagyon hosszú és bonyolult irodalma és listája van a különféle mechanikus és elektronikus, vagy kombinált biztonsági rendszereknek, hiszen a lehetséges behatolók is egyre felkészültebbek és rafináltabbak. A méretes rácsok és megfelelő minőségű lakatok, zárak többnyire el is riasztják a nem eléggé elszánt, esetleg alkalmi betörők többségét. Egy ilyen régi gangos, körgangos bérházban az is fokozza a biztonságot objektíve és szubjektíve is, hogy az amúgy is szörnyen kíváncsi szomszédok egymás lakás ajtajaira ablakaira látnak, rögtön feltűnik ha ismeretlen személyek kóricálnak a közelben. Ezt még erősíti a legtöbb helyen bezárt kapuk, lépcsőházajtók és kaputelefonok rendszere. Párizsban láttam néhány éve egy belsőépítészeti bemutató teremben olyan egy illetve kétszárnyú bejárati ajtókat, melyekben nagy felületen ízlésesen tervezett öntöttvas rácsok vannak szervesen beépítve. A mögöttük lévő üvegtábla keretben befelé nyitható, így biztonságos körülmények között szellőztetni is lehet a folyosó, vagy lépcsőház felé, mondjuk éjszaka is. Természetesen ez az ajtótípus egyéb beépített védelmi tényezőkkel is rendelkezik, a zárat is beleértve. Igazi elegáns profi minőség, elékeztet a valaha nálunk is előállított békebeli megoldásokra. Hazánkban is gyártanak most valami halványan hasonló kisiparit, ormótlan stílustalan rácsokkal.

2010. július 07.