Heppi bőrsz déj...

Szinte rázuhan a városra az este, míg hazafelé tartok, a lámpák villózva gyúlnak sorra. Fáradtan és kedvetlenül botladozom, a szatyor szinte húzza a karom. Hosszú volt a nap. Ez a vacak cipő is szorít, úgy látszik a bütyköm rendetlenkedik. Hiába, nem vagyok már húsz éves, amikor tíz óra kubikolás után, még végig táncoltam az éjszakát.

Kísérlet

1. A ketrecemre nem panaszkodom, már megszoktam a dimenzióit. Igazán hálás lehetek, hogy ebben az életprogramban részt vehetek. Az egész úgy van preparálva, hogy nem látszik semmilyen rács, zár, vagy elkülönítő konstrukció. Zseniálisan van megalkotva, belülről egy erősen elhasznált középpolgári lakásnak látszik, pedig egy nagyon fontos kísérlet színtere.

Enterprise űrhajó és a pörkölt küldetés

A visszaszámlálás elindult, az irányító panel előtt állok, szememet a a színesen világító ikonokra függesztem, minden adat a rendelkezésemre áll. Az ujjamat végigfuttatom a terminál tükörsima üvegfelületén és apró érintésekkel beállítom a paramétereket. Mozdulataimra halk sípolások igazolnak vissza, végül megérintem a startjelet.

Tavaszi zsongás

Huuú, fene essen a szúrós, goromba fajtájába, most mind összevérezte a kezem! Pedig már a régiek is megmondták, hogy nincsen rózsa..., de hát férfi embör nem maszatol, holmi kesztyűben dudálás, meg kényeskedés nem helyénvaló. Itt kemény kézzel kell bánni az ügyfelekkel a teljes fazonírozás végett. Ez a rózsatő teljesen megérett a drasztikus visszavágásra.

80 centi könyv

Rettentő bambán bámultam a bácsira, ahogy peckesen előadta a kívánságát. Még kacsintott is hozzá egy huszárosat. Az első meglepetés után a bokámtól indult felfelé az egyre feszítő kacaj, a fejemhez érve aztán kis híján kitört. Vigyor buborékok futkároztak le és föl a bőröm alatt, hevesen ostromolva a nevető izmaimat. Ilyet még addigi rövid életemben nem hallottam, a legütődöttebb haveromtól sem.

Makk ász

Utolsókat rúgja a tél, maholnap kitör a tavasz. Kint zuhog az eső, sivít a szél, a hőmérő még bőven tíz fok alatt. Kell, hogy legyen némi átmenet a havazás után, mert csak úgy nincs pofája hirtelen kitavaszodni az időnek, szereti kéretni magát. Bent a jó meleg szobában üldögélek és egy pakli régi kártyacsomagot babrálok.

Öreg szekrény nem vén szekrény

Szerényen álldogált a sarokban, mondhatnám szégyenlősen. Mozdulni nem nagyon volt kedve, félszegen és szorongva meredt maga elé. Egész figurája sötét volt, szinte fekete, mintha gyászolt volna valamit, vagy valakit, talán az eddigi életét, vagy valami furcsa szektás elkötelezettségből viselné a komor külsőt.