a kínált típusokat. Bekapcsolódik aztán az internetes keresés, most már céltudatosabban, a különféle nevű, hírű, és kínálatú közvetítő irodák készletében. Bizony, ez már nagyon izgalmas tud lenni, mert az ember, meg a gyereke, szépen kitöltögeti a rovatokban az elvárásokat, a paramétereket, és a lehetőségeket, aztán az [OK] gombra kattintva szépen kilistázódnak a keresésnek megfelelő lakások. Aztán itt-ott kicsit módosítgatunk, és választék is módosul. Hát nem gyönyörű? Eddig igen. Aztán irány az ingatlan iroda, esetleg párhuzamosan kettő-három, és ott még célirányosabban ajánlanak valamit, és indulhat a túra. A megbízott, munkatárs, vagy ügynök, kinek mi tetszik, homlokát törölgetve terel minket egyik lakásból a másikba, ahányat be tudtunk tervezni ma délelőttre. Szerencsétlen lakástulajdonosok akik túladnának eddigi megszokott vackukon, otthon kuksolnak, még nyelni sem mernek, és várják a vevő jelöltek hadait. Jobb esetben a nem lakott lakásokból leadják a kulcsot, így kevésbé feszengünk az izzadó háziak rezignált köszönését és ragadós kézfogását fogadva. Egy másik ingatlan cégnél is rászervezünk, ezt a pár napot erre szánjuk, muszáj most nyélbe ütni egy szerződést a banki kondíciók miatt. Beletörődve várunk az új üzletkötőre, kicsit késik a forgalomban. Lazán leparkol az út közepén, még a hajam is égnek áll, aztán irány a lakás, a címet csak ő tudja, a megtekintésig titkos, nehogy megkerülje valaki a közvetítőt. Az immáron ötödik ingatlan után meglehetős hozzáértéssel nézünk körül, elég néhány pillantás. Feltűnés nélkül toporgok a 
parkettán, próbálom kipuhatolni a padlózat állapotát. Ezért is kért meg a gyermekem, merthogy lakberendező is vagyok, nézzek körül szakmai szemmel, nehogy bemenjünk az erdőbe. A lakás alaprajzilag katasztrofális, a társasház amelyikben van, meg egyéb iránt szörnyű. Nem is tudom, hogy gondolják hogy ilyeneket kínálnak, nem látszik rajtunk, az igény? Persze bepróbálkoznak mindennel ebben az árfekvésben. Na, ugorjunk tovább. Éppen ebben a pillanatban érkezik az előző üzletkötőnk egy új delikvenssel az általunk megtekintett helyre. Úgy tűnik, több iroda kínálatában is szerepel. Meleg csákányváltás, nem tudom volt-e ideje a tulajdonosnak gyorsan kiszaladni a toalettre. Bepréselődünk az értékesítő kocsijába, a hátsó ülés totál elázva egy vitaminos dobozos lónyáltól (üdítő), gyorsan rá egy a csomagtartóból előrángatott pulóvert, és már mehetünk is. Kicsit szeleburdi a csaj, de még lelkesen megmutat egy nem kevésbé szörnyű lakást. Alig várjuk, hogy elköszönjünk, mára elég volt, különben is füstöl a talpunk és porzik a vesénk. Holnap még megnézünk egyet, az internetes fotók alapján ígéretesnek tűnik, de most irány hazafelé, mert teljesen puhára főzött minket ez az ingatlan katlan.2009. július 29.
