A számítógépem halkan duruzsol, a ventilátorok csendesen dolgoznak, keresek egy zenét a neten, smood-jazzt, a szaxofon hangja talán majd elzsongít. Minden hiába, kezem élénken a billentyűkön matat, betűket, szavakat, sorokat pötyögök le, és még mindig nem tudom az agyamat kikapcsolni. Rettenetes, már lassan kész egy gépelt oldal, és még egy szemhunyást nem aludtam. Tovább nyüstölöm a gépet, nemrég vállaltam ezt a blog írást, most a nyolcadik cikkemnél tartok és ez mind az áldatlan álmatlanságom eredménye. Megint a világot váltom meg, okítani akarok, hasznos információkat nyújtani, különben a szeleburdi szörfözők még valami szex oldalra tévednek és azt nézik hosszasan, ahelyett, hogy szépen izzadva csinálnák a párjukkal, így aztán lassan kihalunk. Nagy az erdő, de izgi, monda Piroska és naivan szörfözni kezdett.
Most a bal felemre próbálok fordulni, ez többnyire beválik és állítólag így kevésbé is horkolok. Erőfeszítésem némi sikerrel kecsegtet, néhány percre sikerül elterelni figyelmemet a munkáról, és kicsit elszenderedni, hogy valami Hawaii pálmafa susogásról álmodjak, de csak a gépem szuszorog, és a kezem kifordított helyzetben is a keybordon siklik. Valahol hallottam egy előadást az alva tanulásról, gondoltam ennek analógiájára én felfedezem és szabadalmaztatom az alva dolgozást, már a kísérleti stádiumban vagyok. Az alva járásban már eléggé szép sikerekről hallottam, és az utcán is gyakran látok embereket akik nincsenek ébren, mennek mint a világtalan szarvas, mindennek neki, talán ők is tudnak valamit? Mekkora buli lenne, meg Nobel díj, hogy megoldódna a munkásosztály évezredes problémája. Mire felébredünk minden dolog el lenne végezve, aztán mehetnénk kipihenve kirándulni, vagy fagyizni. A boltban a hentes édesen mosolyogva nyomná a kezembe a becsomagolt marhaszegyet, lehunyt pillái alatt rózsaszín pillangók repdesnének, és semmi stressz. Eredményeim azonban hervasztóak. Egyszerűen képtelen vagyok munka közben aludni, nem tudom mit szólna az orvosom és a gyógyszerészem, be kéne vonni őket a kísérletbe, hátha náluk beválik.
Aztán itt ez a konyha, nem a miénk, rendelés, meg kell tervezni. A minap a helyszínt felmértem, ébren, most ki kell szerkeszteni az alaprajzot legalább három verzióban, konzultáció a megrendelővel, aztán újabb alaprajz, falnézetek, színterv satöbbi. Hiába fordulok most a jobb felemre, a legkényelmesebb pozitúrát megtalálva a székemen, az alvásról csak álmodom. A munka lendülete magával sodor, a maradék csipát is kisöpri a szemem sarkából. Izzik a vonalzó és a ceruza a kezemben, még lámpa sem kell, pedig jobban tenném, ha közben édesdeden szundikálhatnék. Na nem baj, legfeljebb majd éjjel kialszom magam.
2009. február 06.
