Varrógép a szekrényen

Zökkent még kettőt halkan, aztán a csodálatos szerkezet megállt örökre. A kerék fordulata félbemaradt, a tű megrekedt a felső holtponton, fénye hidegen ragyogott. A finoman kidolgozott himbák és rudazatok olajozottan csúsztak a végső pozícióba és nem mozdultak többé. Az ipari forradalom legdicsőbb hőskorának terméke volt ez az öreg varrógép, egy eredeti Singer. A gyár és a márka még ma is létezik, de ezek a régi szerkezetek lenyűgözőek, igényes külső megjelenésükkel egy polgári szalonban sem voltak disszonánsak. Ahogy szokták mondani, úgy működött mint egy óramű, csendesen halkan, szinte csilingelve táncoltak benne a forgó, billegő alkatrészek. Ökológiailag jóval megelőzte korunkat, külső energiabevitel híján, ugyanis lábbal kellett hajtani. Színes cérnákkal és könnyű kelmékkel kellett csupán etetni, hogy értő kezek által gyönyörű ruhacsodák kerüljenek ki belőle. A családra maradt szép példány egy mesterien kidolgozott szekrénykén foglalt helyet, melybe egy liftes megoldással a gépezet teljesen lesüllyesztethető volt, majd egy gomb megnyomására ismét kiemelkedett. A szekrényke asztalosok kezét dicséri, hisz ennyi év után is tökéletesen működnek rejtett ajtói, és az egymás felett elhelyezett praktikus fiókok, melyben a varráshoz szükséges ezerféle apró kelléket lehet tárolni.

Sajnos, lejárt az ideje, a korszerű varrási igényeket, még így háztartási szinten sem tudta teljesíteni, csak egyenesen tudott ölteni és azt is csupán előre. A mai hurkolt, kötött, anyagok korában igényeljük, a cikcakkot, a szegővarrást, és még számos funkciót. Mivel a szekrényke nagyjából tökéletes volt, úgy gondoltam, hogy egyedül a varró mechanikát kell kicserélni. A szaküzletben kiválasztottam egy, mai korszerű funkciókat tudó hordozható varrógépet, mely a régi helyére kerül. Fájó szívvel szereltem szét az addig hűséges szerkentyűt. Kicsavaroztam mindent ami már nem kellett. A konzol helyére tettem egy falemezt, mely az új gépet tartja, és a pedál helyére felcsavaroztam az elektromos szabályozót. Némi igazítás után a konstrukció működőképesen összeállt, és a lesüllyesztő lift is működött, évek óta használjuk elégedetten.

Sajnáltam a régi gépet, a gyönyörűen és esztétikusan kivitelezett alkatrészeket. Úgy gondoltam, hogy a legérdekesebb darabokat felhasználom a lakás dekorálásában. Legszebb talán az emberi kézhez formált részben nikkelezett kerék, mellyel varrás közben lehetett kontrollálni és indítani a műveleteket. Akkoriban épp a konyhaépítés kapcsán, egy lomtalanításból való szekrényke került a látóterembe, gondoltam jó lesz az egy felső tároló elemnek. Üzemi posta vagy szavazóláda lehetett valaha, mert bedobónyílása és zárható ajtaja volt. Lecsiszoltam, pácoltam, lakkoztam, majd speciális konyhaszekrény-függesztő fülekkel szereltem fel. A régi zár helyét egy alumínium lemezzel eltakartam, a bedobónyílást szintén alumínium szellőzőráccsal fedtem, majd nyitógombot kreáltam alulra. A fantasztikus varrógép-kereket egy csavarral az ajtó közepére erősítettem, így egy széfre emlékeztető futurisztikus objektumot nyertem. A falra szereléssel az egészet beintegráltam a konyhaszekrény kompozíciójába. Fűszeres, gyógyteás szekrényként használjuk, és élvezem, ahogy az új vendégeink ámulva találgatják, az vajon mi lehet?

2009-02-12