Ilyen a nájlon box

Állok a szorítóban, próbálom tartani magam, karjaimat felemelem, tovább kell küzdenem. Lépésről lépésre nyomulok előre, egyik sikeres akció a másik után, de érzem erőm elfogy, lankadok. Megtántorodom, térdeim megrogynak. Gyomortájékon furcsa fájdalom hasít belém, felkúszik az idegeimen, az agyamat környékezi, a koponyámon belül pattog ide-oda, végül az agyalapi mirigy tájékán enyhülve megállapodik. De, már kapom is a következőt, ugyanez, gyomortáj, agyba fel, pingponglabda pattogás a koponyában, aztán némi enyhülés. Minden esetre elég, hogy megtorpanjak, lelassuljak, a figyelmem szétessen, és ne tudjak a feladatra koncentrálni. Úgy érzem ki vagyok ütve, hiszen kora reggel óta küzdök, püfölöm a gépemet, dolgozom. Végre eljut a agyam maradékáig, hogy a gyomortáji fájdalmakat leginkább az evés hosszas mellőzése okozza, így most visszavonulok a kék sarokba és regenerálom magam. A hőtőszekrényhez lépek, végigtekintek a polcokon, mindenütt különféle méretű műanyag dobozok sorjáznak, közülük kiemelek egyet.

Hát igen, ilyen a nájlon box. Speciális plasztik anyagból gyártott, szorosan, szinte légmentesen záródó fedelű élelmiszer tároló, mely alkalmas a mikrohullámú sütőben, étel melegítésre is. Hosszabb ideig akár több napig, szélsőséges esetben, egy-két hétig is megőrzik a bennük elhelyezett főtt ételek, vagy nyersanyagok, zöldségek, gyümölcsök frissességét, fogyaszthatóságát, persze csak hűtőben és 4-6°C hőmérsékleten.

Vagy tíz éve, mikor a mikrohullámú masinánkat megvettük, rájöttünk át kell szerveznünk korszerűtlen élelmiszertárolási szokásainkat. Addig, a tejfölös csirkét és a többi finomságot csak úgy főzőlábosában raktuk a hűtőbe, legfeljebb egy fedőt tettünk rá. Nem volt egy helytakarékos megoldás, mert a lábasok, fazekak fülei rendre összeakadtak, ráadásul azokban egy darabig nem lehetett főzni, így mindig több edényre volt szükség. Ráadásul a hűtőszekrény is hamar megtelt. Csak érdekesség képen, gyerekkoromban falun, ahol hűtő nem volt, a vasárnapi pörkölt és a főzelék maradékát, egy kis fazékba és szatyorba rakva, egy spárgán a kútba engedtük le a víz színéig, mert ott volt a leghűvösebb. Nyári melegben is kiválóan működött egy-két napig.

A fejlődés azonban nem állt meg, a hűtőszekrény után, aztán a nyolcvanas években jött a mikrohullámú sütő. Műanyag tárolódobozok már korábban is voltak de a mikróban történő ételmelegítéshez új, speciális anyagokból készült edények kellettek, a mikrohullámú sütőben keletkező magas hőmérsékletet kell kibírniuk deformáció nélkül. Megszületett a sokszínű, sokféle formájú, és méretű nájlon box. Persze nem nájlonból (nejlon, nylon,) van, mert akkor elolvadna, csak én hívom így. A főző edényben csak főzünk, majd az ételt átrakjuk, és a tárolódobozban tárolunk, melyeket ráadásul egymásra is lehet rakni, így rendkívül jó a helykihasználása a hűtőszekrényben. Egy apró hátrányát azért tapasztaltam, mivel szerves anyag, a zsírok és olajok rendkívül jól és makacsul tapadnak hozzá, így kézi mosogatással nagyon nehéz tökéletesen elmosni. Mosogatógéppel a zsírtalanítás maximálisan kivitelezhető, főleg magas (~70°C) hőfokon.

Ilyen a fantasztikus nájlonbox.

2009. február 22.